Néhány nappal ezelőtt Hodász András atya személyes írásban osztotta meg a nyilvánossággal, hogy kamaszkorában molesztálta egy pap. A történteket azután elevenítette fel, hogy Pető Attilát, aki először vállalta fel itthon névvel és arccal, hogy még gyerekkorában szexuálisan bántalmazta őt egy egyházi személy, nemrég másodfokon bűnösnek találták zaklatás miatt. Pető ugyanis éveken át nem kapott megfelelő tájékoztatást az ügyéről az esztergomi érsekségtől, és egy alkalommal elment az ügyét kezelő, őt régóta ismerő segédpüspök plébániájára, ahol dühében belerúgott a zárt ajtóba. Hodász a szóba forgó írásában kiemeli, hogy megérti Pető dühét, és a társadalomnak is fel kéne ismernie, hogy a szexuális abúzusok elszenvedői súlyosan traumatizáltak, és ennek olykor éppen az ilyen tehetetlenségből fakadó dühkitörések az árulkodó jelei.

Ahogy most olvastam Attila történetét, az jutott eszembe, hogy nekem ismerős ez a rugdosás, ez a harag, és megértem. (...) Dühös voltál, mert megélted, hogy azok, akiknek meg kellett volna védeniük téged húsz évvel ezelőtt, sem akkor, sem most nem védtek meg

– írta Hodász.

Most a Telexnek adott hosszú interjújában beszél bővebben Hodász András az őt ért kamaszkori abúzusok körülményeiről. Elmondja, hogy az őt egykor zaklató férfi már 2007 vagy 2008 óta nincs az egyház kötelékében, „patentül gyorsan lezajlott egy eljárás, kitették, rendőrségi nyomozás is volt".

„A rendőrség kezdett el nyomozni, mert ott kicsit kaletás is volt a vonal" – fogalmaz, és megerősíti azt a korábbi értesülést, hogy a molesztáló pap gyermekpornográf felvételeket tárolt a számítógépén, így lett gyanús a hatóságoknak, akik értesítették az egyházat. Azt mondja, őt hónapokon át zaklatta az illető, amelynek az vetett véget, hogy a bántalmazóra egyik hajnalban rárúgták a rendőrök az ajtót és elvitték.

Egykori zaklatója fiatal és népszerű papnak számított, aki Hodász szerint sok fiatalt gyűjtött maga köré és őket a barátjainak nevezte, bensőséges kapcsolatot alakított ki velük, sőt a végrendeletében a vagyonát is rájuk írta. Az interjúalany szerint a 90-es években és a kétezres évek elején még nem voltak az áldozatoknak szavaik arra, hogy az őket ért szexuális bántalmazást megfogalmazzák, hogy tudják, hogy „ez egy ügy", és Hodász is csak akkor értette meg, hogy mit is tettek vele, amikor önismeretre, pszichodrámára kezdett járni.

Csak azt éltem meg, hogy valami nem oké, hogy ez azért így kellemetlen. Nagyon sokszor voltak hangulatingadozásaim, ő profin játszott azzal, hogy egyik nap te vagy a kedvencem, másik nap meg utolsó kutya vagy, és takarodj innen; érzelmi hadviselés volt, miegymás, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva.

A korábban említett írását edukációs céllal tette közzé, hogy a szülők legyenek figyelmesek, és beszélgessenek a gyerekkel, főként akkor, ha azt érzékelik, hogy a gyerek kapcsolata furcsán bensőséges lesz a tanárával, a pappal, az edzőjével. Az ő szülei is érzékelték, hogy valami nem stimmel, de nem tudták, hogy mit kell ilyenkor tenni.

Hodász szerint az egyház most már itthon is kifejezetten sokat tesz azért, hogy bántalmazás esetén eszközt adjon az áldozatok kezébe, illetve, hogy a potenciális bántalmazásokat elkerüljék. „Papi továbbképzéseken, szemináriumi képzéseken ez téma lett, számtalan alkalommal pszichológusok tartottak nekünk, a teljes papságnak előadást, meg az esztergomi egyházmegyében mi minden évben aláírunk egy gyermekvédelmi akciótervet, minden pap és munkatárs, hogy mit szabad és mit nem szabad. Tök jó, hogy van egy dokumentum, ahol minden le van írva, az is, hogy hány másodpercig ölelheted meg a kisdiákodat, hogy gyerekekkel nem maradunk kettesben, nem beszélgetünk szexről kettesben, nem iszunk alkoholt akkor, amikor 18 alatti is van a társaságban. Nagyon egyszerű és világos határok vannak meghúzva."

Ugyanakkor azt is gondolja, hogy védhetetlen és nehezen megmagyarázható, hogy Magyarországon miért nem zajlott még le egy olyan átfogó vizsgálat az egyházban visszamenőlegesen is, mint amilyen megtörtént Németországban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban vagy Franciaországban.

Tavaly szeptemberben Erdő Péter bíboros felmentette a papi szolgálat alól Hodász András atyát, aki jelenleg is – világi nyelven szólva – a felmondását tölti, és aki a Telexnek most ennek okairól is beszél.

Hangsúlyozza, hogy a minap megjelent írásának, az őt ért korábbi bántalmazásnak nincs köze a felmondásához.

Utal ugyanakkor rá, hogy a kollégákkal való nézeteltérések részben az okai annak, hogy ő nem kíván többé papként működni. „Fájdalmas azt látni, hogy az egyház, ami alapvetően az emberekért, a szegényekért, a társadalomért van, és nem a templomfelújításért, elengedte az emberek kezét. Itt ülünk egy hatalmas válságban, és nemcsak rezsiválság, Covid, háború van, hanem spirituális válság is van, az emberek szoronganak, és nem érzem azt, hogy az egyház elég erős lenne, és felismerné a saját hihetetlen nagy felelősségét abban, hogy az emberek kezét megfogja, és olyan útra terelje, ahol otthonra találnak".

Elmondja, hogy bár sokan azt gondolják, hogy ő a világi sajtóban teregeti ki az egyházi szennyest, de ő a belső papi levelezési listán, a püspökkel beszélve is kifejti aggályait, ha kell, csakhogy általában a kollégák nem értenek egyet vele.

„Elfogadom, hogy egyházban kisebbségi véleményen vagyok, többek között ezért is lépek ki, mert nem akarok zavart okozni, nem akarok botrány lenni. Látom azt, hogy ilyen értelemben nincs helyem az egyházban.

Amikor felmerült a levelezési listán, hogy mit mondjunk a híveinknek, akik jönnek be a templomainkba és egyébként tanárok, hogy sztrájkoljanak-e vagy ne sztrájkoljanak, én nagyon határozottan beidéztem a katekizmust, a magyar katolikus egyház hivatalos tanítását, amely azt írja, hogy a munkavállalónak joga van sztrájkolni.

Később hozzáteszi, hogy számtalan ember keresi őt meg azzal, hogy már nem tudtak templom közelébe menni, mert oda politikát visznek be. Hodász szerint a politika nem való templomba, a prédikáció az evangéliumra való.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: