Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy időben nem lehetett úgy elmenni bevásárolni vagy bekapcsolni a tévét, hogy az ember szeme ne akadjon meg legalább egy szupermodellen. A korábban ismeretlen címlaplányokkal szemben világhírű sztárokként jártak-keltek a 90-es évek modelljei – a posztereik ott díszelegtek a szobánk falán, miattuk vettünk kólát, pizzát és bankkártyát, de ők diktálták a divatot a haj- és az öltözködés terén is. Senki sem gondolta, hogy – a héten 56 éves korában meghalt – Tatjana Patitz, Christy Turlington, Naomi Campbell, Linda Evangelista és Cindy Crawford történelmet ír, amikor 1990-ben először feltűnik együtt a Vogue címlapján, de így lett.
A 90-es években felnővő vagy akkor fiatal nemzedék tagjai közül sokakat megrázott Tatjana Patitz halálának híre, aki az egyik első nagybetűs szupermodell volt. Az 56 éves korában mellrák következtében elhunyt modell a karrierje során számos magazin – köztük a Vogue, a Harper's Bazaar, az Elle és a Marie Claire címlapján is többször feltűnt, de dolgozott a Versacénak és a Chanelnek is. Az emléke mély nyomott hagyott a divatszakma képviselőiben.
Anna Wintour, a Vogue magazin nemzetközi szerkesztő igazgatója szerint Patitz „mindig is az európai sikk szimbóluma volt, mintha Romy Schneider vegyülne benne Monica Vittivel. Jóval kevésbé volt előtérben, mint a társai – sokkal titokzatosabb, felnőttesebb, megközelíthetetlenebb volt – ez adta a sajátos varázsát.” A korábbi pályatársa, Christy Turlington, akivel számos alkalommal fotózták együtt, ugyanakkor lélegzetelállító, kifinomult és (attól fogva, hogy közel enged magához) gyengéd nőként jellemezte az észt anyától és német apától született, Svédországban nevelkedett modellt. „Egész nap el tudtam volna nézni, ahogy cigarettázik és a számos olyan nyelv egyiként társalog, amelyen mind folyékonyan beszél. Kinek volt szüksége arra, hogy dolgozzon? Élőben tanulhattam, hogyan viselkedik és jár-kel a világban egy kozmopolita nő” – írja az Instagramon közzétett búcsúposztjában.
Azt, hogy jelenség volt, nem csak Tatjana Patitzról lehet elmondani, hanem az első szupermodell generáció többi tagjáról is. A Patitz és Turlington mellett Naomi Campbell, Linda Evangelista és Cindy Crawford alkotta „nagy ötös” először a brit Vogue 1990 januári számának borítóján szerepelt együtt. A címlapkép sikerében és a szupermodell korszak berobbanásában az öt nő mellett közrejátszott a fotós, Peter Lindbergh személye is, akinek munkásságára a dokumentumfilmek és az utcafotósok képei hatottak. Szemben az időszakra jellemző agyonretusált divatfotókkal Lindbergh a természetességre törekedett, az emberközpontú megközelítésével pedig igyekezett megváltoztatni a tökéletesség fogalmát.
My supers RIP Tatjana Patitz ������ pic.twitter.com/8BthHCgB2u
— Prof Natascha Radclyffe-Thomas ������������ (@fashionnatascha) January 11, 2023
Ez az ominózus Vogue címlap inspirálta aztán George Michaelt is, aki úgy döntött, hogy a borítón pózoló öt modellel szeretné leforgatni a Freedom! ’90 című számának videóklipjét. A Wham! korábbi énekese eddigre már elég sikert és tapasztalatot felhalmozott ahhoz, hogy legyen oka kiábrándulni a zeneiparból és ennek a lenyomata a szóban forgó dal is. George Michael, aki ekkoriban még nem hozta nyilvánosságra, hogy meleg, az első szóló turnéja után saját bevallása szerint elkezdte szükségét érezni annak, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet. A szám egyszersmind cinikus visszatekintés a korábbi karrierjére, másfelől egyértelmű jelzés mindenkinek, hogy mostantól más világ jön. Bár az énekes jelen volt a Freedom klipjének forgatásán, nem volt hajlandó kamera elé állni és szerepelni benne. A videóban csak az öt női modell, valamint egy férfi kollégájuk, John Pearson tűnik fel és tátogja el a dal egy-egy versszakát, miközben George Michael énekhangját halljuk. Nehéz ugyanakkor nem iróniával szemlélni azt, hogy miközben a zenész az ellen lázadt, hogy a külsejével tegye eladhatóvá a zenéjét, fél tucat szupermodellt alkalmazott ennek az üzenetnek a közvetítéséhez.
Hogy hol tartottak a „nagy ötös” tagjai akkor, amikor ráfordultunk a 90-es évekre, azt jól példázza Linda Evangelista reakciója, aki első körben vissza akarta utasítani a videoklipben szereplést. A modell visszaemlékezése szerint George Michael abban a hitben élt, hogy ez fogja a csúcsra juttatni őket, amire Evangelista a következő kijózanító választ adta: „Kérlek, hiszen ott vagyunk. Már felértünk a csúcsra.” Arra azonban sem Linda Evangelista, sem pedig a társai nem számítottak, hogy a Freedom! ’90 hat és fél perces videóklipje lesz az, ami miatt a mai napig emlékeznek rájuk.
Persze korántsem csak emiatt maradtak emlékezetesek. Az ötösfogat, amelyben a valamelyest háttérbe húzódó Tatjana Patitz helyét Claudia Schiffer vette át, és amelyet Kate Moss megjelenése után „nagy ötös” helyett már inkább „nagy hatosként” emlegettek, alanyi jogon volt híres. Míg korábban a címlapokon és a divatmárkák ruháiban pózoló modellek relatíve ismeretlenek voltak, addig egy Cindy Crawford vagy egy Naomi Campbell esetében már a keresztnevük alapján mindenki tudta, hogy kiről van szó. Ami már csak azért sem elhanyagolható, mert Campbell a példátlan hírnevének köszönhetően történelmet írt, amikor az első fekete modellként szerepelt a Time és a francia Vogue címlapján, valamint az amerikai Vogue éves szinten legfontosabbnak elkönyvelt szeptemberi számának borítóján.
A 90-es évek szupermodelljei azonban már nem csak a magazinok címlapján szerepeltek, hanem egyenrangúvá váltak azokkal a hírességekkel – színészekkel, énekesekkel, királyi sarjakkal –, akik napról napra témát szolgáltattak az újságoknak. Mint bármelyik celebnél, komoly érdeklődésre tartott számot, mi a hobbijuk, kivel randiznak, hogy hívják a gyerekeiket, és természetesen az is, hogy mikor mit viselnek. Sokan példaképként tekintettek rájuk, hatással voltak arra, ahogyan az emberek ki akartak nézni.
Amikor Peter Lindbergh javaslatára Linda Evangelista rövidre vágatta a haját, 16 divatbemutatós szereplését mondták vissza. A félelem azonban alaptalannak bizonyult. Evangelista új külseje hatalmas sikert aratott, 1989 tavaszán már mindenki „Linda frizurát” akart. Naomi Campbell ikonikus járását pedig még a popdíva Beyoncé is megirigyelte. A Get Me Bodied című számában a szöveg egy pontján arra buzdít, hogy úgy sétáljunk keresztül a szobán, mint Naomi Campbell, a Crazy In Love videóklipjében látható vonulását pedig sokak szerint a brit modell inspirálta. Campbellnek különben nem csak a járása ihletett meg művészeket. A korszak két legnagyobb popsztárja, Madonna és Michael Jackson is epekedett utána – az előbbi az Erotica, az utóbbi az In the Closet klipjében. De a többieknek sem lehetett okuk panaszra: Cindy Crawfordot Bon Jovi várta haza karácsonyra, Kate Moss Elton Johnra bulizott, Tatjana Patitz és Christy Turlington felvillanó sziluettjei pedig a Duran Duran videóit dobták fel.
Nagyobb túlzás nélkül lehetett állítani, hogy abban az időszakban úton-útfélen szupermodellekbe botlott az ember. Nem csak azért, mert az Armanitól a Dolce&Gabbanán és a Ralph Laurenen át Calvin Kleinig minden jelentősebb divatház kifutóján végigsétáltak, hanem mert az arcuk ott díszelgett a legnagyobb kozmetikai márkák plakátjain, az említett zenei klipek mellett pedig rendszeres szereplői voltak a beszélgetős műsoroknak, sőt néhányan még színészként is kipróbálták magukat.
A szupermodell jelenség legtalálóbb és legárulkodóbb lenyomatát talán mégis azok a 90-es években sugárzott tévéreklámok adják, amelyek kifejezetten a modellek szupersztár státuszát használták ki, és nem egyszer arra játszottak, hogy kifigurázzák a nekik tulajdonított bűvös hatalmat. „De ki vagyok én valójában? Tudja egyáltalán bárki saját magáról, hogy kicsoda?” – teszi fel a költői kérdést Linda Evangelista egy pénzügyi vállalat reklámjában, mielőtt kénytelen szembesülni vele, hogy a kasszás jóval prózaibb okokból – a csekkes fizetés hitelesítéséhez – szeretné, ha igazolná a személyazonosságát. Cindy Crawford pedig egy gyorséttermi lánc videójában élcelődik azon, hogy vajon képesek-e divatot teremteni pusztán azzal, ha fordítva esznek egy pizzaszeletet. Természetesen, ha már Cindy Crawfordnál tartunk, nem mehetünk el az ikonikus kólareklám mellett sem, amely szintén tartalmaz egy aprócska fricskát a végén. A klip olyan szinten beleégett az emberek agyába, hogy hol jótékonysági célból, hol egy paródia kedvéért, de Crawford azóta is többször megismételte az alakítását.
Az eredeti „nagy ötös” tagjait azért is lehetett kedvelni, mert egységet sugároztak. Előszeretettel fotózták vagy szerepeltették őket együtt, de ez a másik oldalról is működött. Mikor a rasszista és homofób megnyilvánulásairól ismert Dolce & Gabbana nem akart Naomi Campbell-lel együtt dolgozni, Christy Turlington és Linda Evangelista állítólag kijelentették, hogy Campbell nélkül egyikük sem vállalja a munkát. Ezzel együtt mindegyikőjüknek megvoltak a saját karakterjegyeik, amely egyedülállóvá tették és elkülönítették őket a többiektől. Patitz maga volt a rejtély, Turlington testesítette meg a tipikus amerikai lányt, Evangelista valóságos kaméleon volt, Crawford az összetéveszthetetlen anyajegyével és a kisugárzásával a szexiség esszenciáját nyújtotta, Campbellnek pedig jobb híján maradt az „egzotikus” jelző annak minden előnyével és hátrányával együtt. Éles kontrasztot alkotott velük szemben a későbbiekben a heroin sikk stílus egyik meghonosítójának számító Kate Moss a sápadt bőrével, karikás szemeivel és androgün kinézetével.
A szupermodellekről nem lehet azt állítani, hogy ne éltek volna ügyesen a népszerűségükkel. Akadnak közöttük, akik saját divatmárkát alapítottak vagy önálló parfümöt dobtak piacra, lemezt adtak ki vagy filmet rendeztek, de nagy szerepet játszanak az életükben a jótékonysági ügyek is, amik mellett kiállnak. Christy Turlington alapítványt hozott létre és dokumentumfilmet is készített, hogy felhívja a figyelmet a biztonságos gyerekszülés fontosságára azokban az országokban, ahol a terhesség a mai napig komoly egészségügyi kockázatot jelent, Cindy Crawford a gyermekrák kutatásra gyűjt rendszeresen adományokat, Linda Evangelista a mellrák és az AIDS elleni védekezés jegyében kampányol, Tatjana Patitz lelkes állat- és természetvédő volt, Naomi Campbell pedig évtizedek óta a rasszizmus elleni küzdelem szószólója.
A klasszikus szupermodell korszaknak egy idő után óhatatlanul leáldozott, amiben a hírek szerint a „nagy ötös” tagjainak fennhéjázó viselkedése és sztárallűrjei is közrejátszottak. Linda Evangelista elhíresült mondása, miszerint „10 ezer dollár alatt ki sem kelünk az ágyból” és az ezzel párosuló attitűd nem talált túl pozitív fogadtatásra a divattervezők és a magazinok szerkesztőinek körében, akik, tanulva a korábbi hibájukból, elkezdték tudatosan háttérbe szorítani a modelleket azzal, hogy kevesebb felületet biztosítottak számukra a megjelenésre. Mindeközben a divat is változott, a tervezők pedig szerették volna elkerülni, hogy a modellek személye beárnyékolja a ruhákat, amelyek reklámozására felkérték őket.
Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Egy félresikerült szépészeti beavatkozás deformálta az arcát, de most újra kamera elé állt a szupermodell Linda Evangelista
