Élet+Stílus 2022. augusztus. 24. 10:36

Tíz perc után elválik egy szabadulószobás csapat sikeressége

A sikeres szabaduláshoz előnyös lehet a feszült kommunikáció egy minimális szintje.

A Budapesti Corvinus Egyetem hálózattudományi kutatója, O. Szabó Rebeka vezetésével dolgozó nemzetközi tudóscsoport szerint a társadalmi laborként is felfogható szabadulószobák hasznos helyszínek a csapatdinamika, a társas kapcsolatok és az együttműködő problémamegoldás vizsgálatához. A nemrégiben a Nature lapcsaládban megjelent tanulmányukban két helyszínen, negyven, a szabadulószobákban tapasztalatlan, 4-5 fős magyar csapatot vizsgáltak.

A szabadulószoba olyan élőszereplős társasjáték, szórakozási lehetőség, amelyben a résztvevőknek nem rutinszerű környezetben, csapatként kell időnyomás alatt együttműködniük különféle feladatok – nyomkeresés, zárnyitás, kódfejtés – megoldásában, hogy egy órán belül kijussanak a szobából.

A társas interakciók videófelvételeinek elemzése kimutatta, hogy percenként átlagosan 30 rövid, kb. 3 másodperces interakció történt a csapattagok között. Ezeket időbeli hálózatokká képezték le, így rögzíteni tudták a csapattagok közötti kommunikáció vázszerkezetét.

Az eredmények szerint, habár az érzelmileg töltött (pozitív vagy negatív) interakciók száma ugyanannyi volt a sikeres és a sikertelen csapatokban, a sikeres csoportok tagjai érzelmileg kiegyensúlyozottabban kommunikáltak egymás között. A sikertelen csoportokban viszont érzelmi polarizáció alakul ki, vagyis jellemzően csak egy vagy két szereplő kommunikált érzelmi töltettel.

A sikertelen csapatok a játék kezdeti szakaszában vélhetően kevésbé összpontosítanak a feladatra, mert az átlagnál több érzelmi töltetű, pozitív interakciót kezdeményeznek. Ezek aránya azonban az idő elteltével gyorsan csökken.

Érdekes módon a sikeres csoportokban sok negatív interakció zajlotta játék végéig, ami arra utal, hogy a feszült kommunikáció minimális szintje előnyös lehet a kollektív problémamegoldáshoz.

A csoportos interakciók az összes interakció mintegy ötödét teszik ki, és negyedével rövidebbek, mint a páros interakciók. A csapattagok a kezdeti, „bemelegítési szakaszt” jellemző csoportos interakciók után hajlamosak kisebb csoportokban, munkamegosztásban dolgozni. Ugyanakkor, míg a csoportos interakciók száma már 10 perc után nőni kezd a sikertelen csapatokban, addig az egyéni vagy kisebb csapatban zajló munkára utaló mintázat megmarad a sikeres csoportoknál.

A sikeres csapatok a játék utolsó részében kommunikálnak egyre többet, ami az ünnepléssel és a felszabadultsággal lehet összefüggésben. Ugyancsak megfigyelhető a sikeres csapatokban a csoportos interakciók csúcsa a 30. perc körül. Ez egyfajta produktív félidei megbeszélésre utal, amely során a csoporttagok szintetizálják tudásukat, megvitatják az eredményeket, és megbeszélik a további feladatokat.

Az is kiderült, hogy a férfiak és a nők viselkedése eltér egymástól. A nőknek gyakran magukhoz kell ragadniuk a beszélgetés fonalát ahhoz, hogy véleményüket kifejezésre juttassák, mivel ritkán szólítják meg őket. Ez különösképp domináns mintázat azokban a csapatokban, amelyeknek csak egy nő tagja van. Az idősebb és magasabb iskolai végzettséggel rendelkező csoporttagok jellemzően hosszabban és nagyobb arányban beszélnek a csoport egészéhez, ami a csapatokon belüli bizalom és tekintély egyenlőtlen eloszlására utal.