Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mikor egy szomszéd ország lerohanásáról érkeznek a hírek, a szüleik és tanáraik hozzáállásától függ, hogyan dolgozzák fel ezeket. Hivatalos útmutatás hiányában azonban a gyermekvédelmi szervezetek javaslataiból kell mindkét csoportnak kialakítania saját kommunikációját. Mindeközben egyre több ukrán gyerek érkezik a magyar osztályokba, akiknek szintén ápolni kell a lelküket.
Nálunk is fognak lőni? Itt is lesz háború? Nekünk is el kell menekülni?”
– kérdezték az egy gödöllői általános iskolában tanító Veresné Virág Zsuzsannától a másodikos diákjai a háború kitörésének reggelén. Minden napot egy közös beszélgetéssel kezdenek, itt merült fel, hogy kitört a háború, és tud-e erről a tanárnő. Emellett az ukrán kérdés megjelent a fiúk udvari játékaiban is: az egymás ellen "harcoló" felek mostanában többször azonosították magukat a két harcoló országgal.
A tanár ugyanakkor arról is beszélt, hogy az iskola egyik osztályában van orosz és van ukrán nemzetiségű gyermek is, ott csúnya veszekedésbe, majd verekedésbe torkollott egy vita. Ennek ellenére a tanulók általánosságban nem lettek agresszívebbek, az ingerküszöbük elég nagy, és a kezdeti szenzáció után már nem jön fel minden nap a háború témája – mondja a tanár, aki szerint a gyerekek félelme azon múlik, hogy otthon mit hallanak.
Az egy budapesti iskolában elsősöket oktató Mezei Csenge szerint a félelmük és a helyzettel kapcsolatos tudásuk is attól függ, hogy a szülők mennyi információt osztanak meg velük, vagy mennyire tudják beszélgetéssel oldani a szorongásukat. A háború kitörésekor még elhangzottak olyan mondatok, hogy "akkor majd ide is jönnek az oroszok?", de maguktól akkor sem hozták föl annyira a témát – tette hozzá Mezei.
Hétvégenként is dolgozik alsósokkal a tanárnő, abban a csoportban inkább felmerült a kérdés, és sok olyan információt vagy szót ismertek a gyerekek (mondjuk azt, hogy NATO), amit korábban nem: „Nekik elég érett gondolataik voltak, de mélyen szántó beszélgetés ott sem alakult ki, inkább kész tényekről volt szó”.
„Az alsós gyerekek nem hülyék, hiába hiszik ezt sokan, látják, mi történik körülöttünk. Az internetet minden nap használják, úgyhogy az osztályban is kellett erről beszélni. Volt, hogy hamarabb mondtak egy-egy eseményt, mint ahogy én észrevettem” – mesélte Tripolszky Judit, harmadikos osztályfőnök a hvg.hu-nak. A magyar gyerekeket felzaklatták a történtek, de közel sem féltek annyira, mint a koronavírus-járvány kitörésekor. Akkor szó szerint rettegtek az ismeretlen miatt, a háborúval kapcsolatban inkább csak kérdések voltak.
Egy negyedik osztályosokat tanító Balaton-felvidéki osztályfőnök már arról beszélt, hogy csak egyszer hozták föl a háború témáját osztályszinten, de a háború – mint fogalom – ijesztő a gyermekek számára, és az is, hogy közeli a konfliktus. Mindenesetre a viselkedésük nem változott érdemben, például nem játszanak többször lövöldözőset a háború óta. Mára már a nyugtalankodás is eltűnt, de ők még fiatalok, nem értesülnek annyira a friss hírekről – mondja.
Túl sok segítséget most sem kaptak a tanárok
A háborúról nehéz jól kommunikálni a gyerekekkel, de a tanárok szerint egy biztos családi háttér itt is sokat segít. Ahol beszélgetnek a gyerekekkel, és tájékozottak a szülők, lehet arra terelni a gyerekeket, hogy bízzanak a szüleikben, mondják el otthon, mitől félnek. Veresné Virág Zsuzsanna egyébként sem az iskolától, sem hivatalos helyről nem kapott segítséget a gyerekekkel való kommunikációhoz. Pont úgy, mint Mezei Csenge iskolájában, ahol a fiatal tanárnő a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és más gyermekvédelmi szervezetek ajánlásaiból tudott készülni az órai kérdésekre.
Elmondása alapján még a tanítós csoportokban sem jött föl a téma, maximum a kárpátaljai kollégáknak gyűjtöttek adományokat. De arra sem kaptak külön képzést, hogy a magyart mint idegen nyelvet hogyan tanítsák az Ukrajnából érkezett gyerekeknek, azt pedig nem tudni, hogy a rengeteg ukrán menekült gyereknek indítanak-e külön osztályokat szeptembertől.
Tripolszky Judit azt mondja, „nagyon fontos az, hogy a pedagógus hogyan kommunikál, hiszen ő van velük a nap nagy részében. Ha higgadt marad, akkor a tanulók sem pánikolnak, pont úgy, mint a tűzriadónál” – mondta.
Több osztályba jöttek már ukrán gyerekek
Mezei Csenge elsős osztályába már jött egy ukrán kislány a háború kitörése előtt két héttel, ő csak ukránul beszél. Egy-két gyerek felhozta a háborús témát órán, de a kislány miatt nem tartottak róla osztályszintű beszélgetést. „Nem akartam, hogy kihallja az Ukrajna vagy a Putyin szót, miközben fogalma sincs róla, pontosan miket mondunk. Viszont március 15. kapcsán magyar zászlót kellett csinálnia az osztályoknak, és az ukrán kislány készíthetett félig ukrán, félig magyar zászlót.” Ennek nemcsak ő örült, de a többi gyerekből is előjött a szolidaritás, egy magyar kisfiú például szintén ilyen zászlót csinált, hogy támogassa a menekült gyereket.
Aki nem tud magyarul, az is magyar iskolába jár, miközben nem találtak magyar–ukrán gyerekszótárat, csak oroszt. A tanárnő ezt úgy hidalta át, hogy készített egy képes szótárat a tanítványának, amiből megtanulhatja a legfontosabb szavakat. „A matek jól megy neki, de szerintem ő már volt elsős. Mivel a szülei is csak ukránul beszélnek, erről sincsen pontos információm, úgyhogy most tanulja a szavakat, amiket csináltam neki, meg a nagy és kisbetűk magyar változatait. Szeptembertől valószínűleg már be fog tudni kapcsolódni az órába, tört magyarral” – mondta a hvg.hu-nak.
Tripolszky Judithoz négy ukrán gyerek jár a harmadikba, egy még két éve, kettő szeptemberben, a negyedik pedig egy hónapja jött, ő már a közelgő háború elől menekülve. A tanárnő szerint az ukrán gyerekek nagyon zaklatottak lettek a háború kitörése után: folyamatosan hangosan beszéltek az anyanyelvükön, miközben fegyvereket és tankokat rajzoltak egymásnak. Aztán egy hét elteltével ez elkezdett lecsengeni. Közülük csak egy beszél magyarul, de kettő jól tud angolul, úgyhogy ezen a nyelven a többi gyerekkel is kapcsolatba tudnak lépni. Ez abban is segít, hogy az olvasás- és nyelvtanóra kivételével az összes órába be lehet őket vonni. „Én egy-két szót beszélek oroszul, és nagyon örülnek, mikor ezeket használom, de ők is próbálják gyorsan megtanulni a nyelvet, az igyekezet abszolút látszódik rajtuk. Március 15. kapcsán azt is kiemeltem az ünnepségen, hogy a magyarok ugyanúgy a szabadságukért harcoltak, mint most az ukránok, ez is jól esett nekik.”
Borítóképünk illusztráció.
