Nem olyan könnyű mindent megjegyezni, ami egy futballmeccs körül van, de most megpróbáltuk összeszedni azokat az alapokat, amiknek az ismeretében már bátran mehetünk a magyar–portugálra és a magyar–franciára is.
Az év közben is meccsre járó, törzskocsmával, törzsszektorral rendelkező focirajongók mellett sok olyan néző lesz ma a Puskás Arénában, akik még nem is nagyon voltak focimeccsen. Én inkább az előbbiekhez tartozom, viszont az utóbbiakhoz szólnék: meccsre járni nem bonyolult dolog, de van pár etikettbeli dolog, ami meglepő lehet annak, akinek eddig nem jutott eszébe a szabadidejét eltölteni mondjuk egy jó Magyarország–Kazahsztánnal, esetleg egy Vasas–Kazincbarcikával.
Kezdjük is az alapokkal!
Mit lehet felvenni?
Tulajdonképpen bármit, de azért vannak árnyalatai ennek a bárminek: tök jó, ha van otthon egy Cristiano Ronaldo-feliratos Real Madrid-mezed, de azt ne ide, ne ma vedd fel csak azért, mert itt is fociznak.
Lehet, hogy 2021-ben már lejártnak tűnik ez a törzsi dolog, de ettől még valójában él, tehát ha mezt veszel fel, az a magyar válogatotté legyen, esetleg ha portugál vagy, akkor azé (és akkor külön gratulálunk, hogy ezt a cikket el tudod olvasni).
Két műfaj vált ki örök vitát, bár más és más okból: a szándékosan idióta kiegészítők (partiszemüveg, kalap stb.) és a fekete Magyarország-feliratos pólók. Ha az ember a Stefánia útnál lévő szektorban táborozó magyar keménymagba kapott helyet, akkor fogadja el, hogy errefelé nem hagyományos demokrácia uralkodik, és hagyja otthon a furcsa kiegészítőit, esetleg egyszerűen sétáljon át egy másik szektorba, szabad helyet mindig lehet találni. Ha mi valamiért vonzódunk az egységes szurkolói megjelenéshez, akkor ott a fekete póló. Nyugi, nem kell hozzá radikális jobboldalinak lenni, egész más beállítottságú szurkolók is vettek már fel egységesen fekete pólót meccsekre.
A szurkolói sál természetesen most is bárkinek ajánlott, bár nyáron nem minden esetben jó viselet.
Hol a helyem?
Valószínűleg megint lesz némi kulturális feszültség abból, hogy egyesek pontosan úgy képzelik a helyek elfoglalását, mint a repülőn, mások pedig annyira hozzászoktak, hogy oda mehetnek, ahova akarnak, hogy fogalmuk sincs a székek számozásáról. Telt ház révén a középút a legjobb megoldás ebben: ha ott van ugyanannyi szabad hely a bitorlók mellett, ami nekünk kell, akkor foglaljuk el nyugodtan, ha nincs, akkor oldjuk meg, olyan nagyon nem kell problémázni pár méteren.
Álljak vagy üljek?
A másik alapvető ütközési pont: én például azt vallom, meccset állva jó nézni, Európa viszont egész más irányba megy. A szektor többségéhez érdemes igazodni: ha mi nagyon szeretnénk ülve nézni a meccset, de nemcsak az előttünk ülők állnak, hanem még az előttük lévő szurkolók is, akkor inkább ne mi legyünk az idegesítő nézők, akik tapogatják a vállakat, hanem fogadjuk el a többség uralmát, miközben átéljük a hagyományos polgári meccsnéző póz minden örömét.
Mit lehet kiabálni?
A stadion már a Kádár-rendszerben is bevallottan a gőz kieresztéséről szólt, ezért senki ne lepődjön meg pár erősebb káromkodáson, de akár kipróbálhatja maga is. Ennek megfelelően szinte bármit, de azért itt is vannak határok: lehet, hogy a meccs hevében fel sem fogjuk, milyen béna dolog Ronaldót nemi identitásával foglalkozó dalokat énekelni, de attól még az. Ha emiatt szektorokat zárnak be a későbbi meccseken, vagy akár zárt kapussá teszik őket, akkor pedig később is fájni fog. A magyar szurkolói nyelv ráadásul igen kreatív más játékosok alázásában, úgyhogy jó eséllyel fogunk hallani különböző xeno-, homo- és mindenfób dolgokat. Ha már befogni nem tudjuk a fülünket, megnyugtató, hogy senki nem várja el, hogy ehhez csatlakozzunk. A lelátói rigmusok minősége továbbra is világméretű probléma a futball körül, de egy Európa-bajnokság pont nem a megfelelő pillanat ennek a megoldására.
Felállni, térdelni, tapsolni?
Az nem biztos, hogy felcsendül-e a Nélküled, amiből a kormánymédia teljesen felesleges balhét csinált a Puskás Aréna nyitómeccsén egy Indexre írt cikk miatt. Mindenkit megnyugtatok: az emberek többségét valójában nem érdekli, ki áll fel az Ismerős Arcok dalára, viszont azért érdemes megemlíteni, hogy ha azt látjuk, hogy a nagyjából 65 ezer nézőből 60 ezernek valamiért annyira fontos ez, akkor érdemes megfontolni, kibírunk-e állva hat percet. Ha iskolai ünnepségeken ment az ácsorgás, akkor itt is fog, de amúgy megpróbálhatjuk énekelni is, ugyanis 65 ezer torokból még azok a dalok is meghatóan szólnak, amiket otthon nem hallgatnánk.
Németh Róbert: Mi a baj tehát a Nélküleddel?
Az idei Eb vitája viszont nem ez, hanem a letérdelés. Itt egyszerű a dolgunk: térdelni a nézőtéren nem szoktak, habitusunktól függően megtapsolhatjuk a rasszizmus ellen térdelő csapatokat (a portugál válogatott álláspontja speciel nem ismert erről, de a franciák biztosan csinálják majd), és készítsük fel a lelkünket arra, hogy páran ki fogják fütyülni, az ellenfél himnuszát is mindig van, aki kifütyüli. A teljesen értelmetlen kultúrharcos kérdésről itt írtunk hosszabban.
Létezik ez a főleg tapsolásból és ugrálásból álló szervezett szurkolás nevű dolog is. Ezt főleg a már említett ultraszektorban fogják tenni emberek. Ha oda kerültünk, fogadjuk el, hogy itt ez van, csináljuk a hangulatot, vagy persze keressünk másik szektort. Ha máshol vagyunk, és unjuk a mellettünk ülő/álló visszatérő Magyarország-rigmusait, akkor sem érdemes rászólni, hiszen ez egy focimeccs, amire legalább 50 százalékban épp a hangulat miatt járnak ki az emberek.
A büfé
Valójában a legszentebb hely minden stadionban, az élet törvénye pedig az, hogy a legjobb eséllyel a gólt is itt hallja az ember sorban állás közben. Szerencsére a Puskásban már kivetítő is van, ezért akár látni is lehet, azt viszont mindenki fogadja el, hogy aki visszarohan a zaj miatt idegeneket ölelgetni, annak utána ismét a sor végére kell állnia.
Fontos még a vásárolt sörök/egyéb italok mennyisége: az UEFA hosszú idő után engedélyezte az alkoholfogyasztást a nemzetközi meccseken ezt viszont próbáljuk meg nem arra használni, hogy egyszerre 10-15 sört kérünk ki, ugyanis nagyon sokat ront a sorban kialakuló békén. Mondjuk 1250 forint lesz egy korsó, plusz 400 a repohár, szóval más okból is érdemes átgondolni, mennyire vagyunk jófejek a barátainkkal.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a Puskásban csak kártyával lehet fizetni.
Az elvárások
Nyilván nagy buli egy jó eredményt végigszurkolni, de egy percig se gondold, hogy csak győztes meccs lehet jó szórakozás: egészen komoly hagyományai vannak a kiscsapatoknál annak, hogy biztos vereség ellenére is jó hangulatot csinálnak a szurkolók a stadionban, már csak dacból is. A magyar válogatott egy stabil középcsapat most, akár meglepetésre is képes lehet, de nem várható el tőle Portugália megverése. Ha kedvezőtlen eredmény születik, és ezen kiakadsz, az nagyjából olyan, mint felháborodni, amiért ezen a héten sem nyerted meg az ötös lottót.
Győztes csapatért mindenki tud rajongani, egy kitartóan küzdő társaságot viszont már meg kell tanulni szeretni. Próbáljuk meg, már csak egy dologért is: bár 2016-ban nagyon szép eredményeket ért el a magyar csapat, összességében ott is jobban emlékszik arra mindenki, hol nézte a meccset, kit ölelt meg a góloknál, és mit csinált utána este. Ezeket nem érdemes elrontani felesleges búsongással.