Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Augusztusban nemcsak a nyártól vagyunk kénytelenek búcsúzni, hanem a veszteségeinket is számba kellett vennünk. Azt tudtuk, hogy Sziget nélkül fogjuk zárni a hónapot, de megtudtuk azt is, hogy az Ünnepi Könyvhétről is lemondhatunk idén. Közben Vidnyányszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tűzte ki a zászlóját, Novák Előd pedig a polgármesteri hivatalokról rángatta le a zászlókat. Ez volt az augusztus a Kult és az Élet+Stílus rovatban.
Vidnyányszky Attila talán még soha nem kapott annyi üzenetet, mint ebben a hónapban. Azóta, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyik közleményének az utolsó bekezdéséből csak úgy mellékesen kiderült, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke, a színházi emberek egymás után jelentkeznek közleményekkel, Facebook-posztokkal, interjúkkal, videókkal, hogy üzenjenek neki. Nem mintha ezek az üzenetek célba találtak volna.
A párbeszéd, amelyet Vidnyánszky olyan nagyra tart és olyan szenvedélyesen ígért meg minden megnyilatkozásában, egyelőre így, párhuzamos formában valósul meg.
Párbeszédet, szakmai vitákat folytatni, megalapozott álláspontokat ütköztetni. Ez a következő hónapok feladata
– adta ki az utasítást Vidnyánszky saját magának is az Origónak adott interjúban.
Miként képzeli a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet, mi lesz az első mondat?
– kérdezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem szenátusa egy közleményben.
Eddigi tudásunk szerint a párbeszéd azóta is várat magára. Maradtak az üzenetek.
Cserhalmi György szerint: hogy mi lesz az egyetemmel, illetve a magyar színházi szakmával, az idő fogja eldönteni, és lehet, hogy erre rámennek a mostani helyzet bírálói, de szerinte Vidnyánszky is.
Szinetár Miklós szerint Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnöki kinevezése több mint bűn – hiba, és már csak saját büszkesége okán le kellene mondania.
Sodró Eliza szerint Vidnyánszkynál pattog a labda, hogy példát mutasson, „mert te vagy a jelenlegi kurzus kegyeltje”. Ezért azt üzente: „Papa! Könyörögve kérlek, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról!”
Székely Gábor szerint „az önmagunkban gyönyörködés szakmánk elárulása”, és azt üzente Vidnyánszkynak, hogy
Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!
Egyúttal szeptember 1-től felmondta a szerződését, a megkezdett munkáját, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatja.
Bánsági Ildikó szerint az erő érvényesült, és a hvg.hu-nak adott interjúban azt mondta, fájdalmat érzett amiatt, hogy megbeszélés, egyeztetés helyett hatalmi alapon történt Vidnyánszky kinevezése. Bánsági Ildikó felmondott a Nemzeti Színháznál.
Schilling Árpád szerint Vidnyánszky Attila siránkozik, pedig övé már minden, és csak azért nevezte „bagázsnak” a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát.
Jordán Tamás szerint „a mai színházi életünk pápája Vidnyánszky Attila”, aki maga nevezte ki saját magát, és ezt szentesítette a hatalom. Pápaként kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon.
Fullajtár Andrea szerint „egy éven belül a káosz fogja szétszedni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet”, és ő csak azért tanít tovább az egyetemen, hogy a diákok ne maradjanak egyik napról a másikra tanár nélkül.
Molnár Áron szerint Vidnyánszky Attila és csapata nem tartotta tiszteletben a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak öt pontját, ezért ő maga sem érdemel tiszteletet.
Upor László megbízott rektor szerint a frissen föléjük helyezett kuratórium nyers provokáció.
Csáki Judit szerint pedig „nyugtatás lesz és beetetés”, és a kaposvári esethez hasonló forgatókönyv mentén fogják „leszalámizni” a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.
Vissza a moziba!
A pozitív változások jelének vesszük, hogy ebben a hónapban már egyre többet foglalkozhattunk filmekkel. Mármint nemcsak a korlátozások és tiltások miatt az otthoni kanapé univerzumából fogyasztott produkciókkal, hanem igazi ÚJDONSÁGOKKAL.
Mundruczó Kornélt például arról kérdezhettük, hogy készült az új filmje, és megtudtuk, hogy Shia LaBeouf a forgatókönyv elolvasása után négy órával már visszahívta.
Ebben a hónapban kiderült az is, hogy versenybe szállhat a Golden Globe-díjért a Pilátus című magyar tévéfilm, a rendező Dombrovszky Linda pedig arról beszélt az interjúnkban, hogy miként lehet érzékenyen filmre vinni egy súlyosan terhelt anya-lánya viszonyt, és miért fontos, hogy megpróbáljunk úgy szeretni, ahogy arra a másiknak szüksége van.
A sok bizonytalanság után pedig végre bemutatták a mozik Christopher Nolan új filmjét is, a Tenetet, amely végül nem a szezon egyik régen várt bemutatója lett, hanem A bemutatóvá avanzsált, és ahhoz a feladathoz is fel kellett nőnie, hogy visszacsábítsa a karantén hónapjai alatt a Netflix elé tunyult kanapéharcosokat a moziba. Hogy jogos volt-e a nagy felhajtás? Megvolt róla a véleményünk.
És ha már Nolan, megnéztük azt is, hogy mennyit öregedett az idén tízéves szuperprodukciója, az Eredet. Az már csak ráadás az ilyen bizonytalan időkben, hogy ezt ismét moziban nézhettük meg.
Úgy volt, hogy lesz, de nem lett
Az elmaradások listája azonban még így is tetemes volt, különösen úgy, hogy az augusztus rendezvények szempontjából egyébként is meglehetősen sűrű. Az egyik legnagyobb űrt a lefújt Sziget hagyta bennünk, így megrendeztük a magunk Pótszigetét.
Egy ideig még úgy tűnt, hogy lesz Ünnepi Könyvhét is, szeptemberben ez lett volna az egyetlen nem online megrendezett nagy könyves esemény. De aztán ezt is lemondták. Pedig Dragomán György szerint igazán meg lehetett volna rendezni, ha minden kiadó kiállít egy focicsapatot, és „az olvasók csapataival kellett volna villám- (felolvasásokkal és beszélgetésekkel megszakított) -körmérkőzéseket folytatni, akkor lett volna rá engedély.”
És a koronavírus miatt nem volt Pride-felvonulás sem, a meleg büszkeség ünnepe viszont nem maradt el, különösen, hogy idén 25 éves lett a magyarországi mozgalom. Augusztus 14-én pedig a rendszerváltás óta először került ki az LMBTQ-közösség zászlaja a Főpolgármesteri Hivatal homlokzatára, hogy aztán Novák Előd a Mi Hazánk színeiben lerángassa, majd megjelenjen az újbudai önkormányzatnál is ugyanezzel az akcióval. Azt nem tudjuk, hogy a performanszokban kiteljesedő politikus eleget tett-e Kovács András Péter felhívásának is, az viszont kiderült, hogy mit gondolnak erről azok, akik inkább az ünneplést választották:
egyszerre komikus és tragikus.
Úgy volt, hogy lesz, és lett
Két fontos megjelenést még tartogatott az augusztus: kijött a nyomdából a könyv, amely azt ígérte, hogy az igazat meséli el Sussex hercegének és hercegnéjének a szakításáról a brit királyi családdal, de szerintünk A szabadság nyomában igazsága igencsak egyoldalú, és kicsit bosszú íze is van.
És beindult a sokak szerint legszerethetőbb tévés sorozat, a Dalfutár negyedik szériája – amely már rég a YouTube-ra költözött, de ezt az alkotók egyáltalán nem bánják. Még az is kiderült, hogy Hajós András már nem is akar mindenáron vicces lenni.
Ami pedig az esküvőket illeti, meg kellett állapítanunk, hogy az augusztus az új május.
