Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A koronavírus-járvány felforgatta az esküvői szezont is, a tavaszi karanténidőszak és a bizonytalan nyári kilátások miatt sok pár halasztotta el a klasszikusnak tartott májusi-júniusi időpontról az esküvőjét, így viszont a nyár végén, ősz elején pörögnek fel az „igenek”. A kitartó párok, esküvőszervezők és hozzátartozók előtt szeretnénk tisztelegni mindazzal, amit a filmekből megtanultunk az esküvőkről.
Bazi nagy görög lagzi
Őrülten nyomasztó görög család, ahol minden szóról be tudják bizonyítani, hogy az görög eredetű, és ahol a lányok csak görög férjhez mehetnek hozzá: naná, hogy a harmincéves, kissé slampos Toula letér az útról, és beleszeret egy férfiba, aki a legkevésbé sem görög. De hogy szeret bele!!! Amikor először meglátja, valósággal kővé dermed, utána meg zavarában egy vízpalack mögé bújik.
Ebben az édes, bájos vígjátékban persze csúcsra pörgetik a sztereotípiákat: ebből kifolyólag mindig jelen van a hangos, népes rokonság, hogy minden egy fokkal bonyolultabb legyen, mint kellene. Itt sem megy le a nagy nap bonyodalmak nélkül, de hát, kit érdekel, ha aztán örökké ott lesz velünk az, akivel a nehézségek ellenére eddig is kitartottunk egymás mellett?
27 idegen igen
Jane (Katherine Heigl) az örök koszorúslány: szinte minden este valamilyen esküvőt bonyolít le, szekrényéből csak úgy ömlenek ki a lagzikra való ruhák, sőt, még arra is képes, hogy egy alkalommal két esküvő között ingázzon, és a taxiban öltözzön át. Csakhogy az esküvőmániás Jane-nek rá kell jönnie, hogy az örök, önzetlen segítségnyújtásban szép lassan elsorvad, és ha nem veszi a saját kezébe az irányítást, akkor esélye sem lesz arra, hogy egyszer őt vezessék az oltárhoz.
A 27 idegen igen tipikus limonádé romkom, de nem rejtik el a nézők elől a keserűbb pillanatokat sem: főhősünk egy ponton olyan kiadósat káromkodik, hogy onnantól kezdve lehetetlen nem drukkolni ahhoz, hogy végre kilépjen az őt hátráltató szerepből. Hiszen megtanulni nemet mondani nem is mindig olyan könnyű, ugye?
Shrek
A Shrek húsz évvel ezelőtt úgy szállt bele pörgőrúgással a klasszikus mesékbe, úgy csűrte-csavarta a sztorit, hogy aztán egy életre megkedveltük a mogorva, böfögő, mocsárlakó szörnyet. Ez a film minden létező fronton támadja a könnycsatornákat: kialakul benne egy életre szóló barátság, feldob egy csomó, izgalmas konfliktust, és persze egy gyönyörű, félreértésekkel teli szerelmi szálat is.
A film – legalábbis, amíg úgy tűnik, hogy Fiona a hataloméhes Farquaad nagyúr felesége lesz – igencsak szomorú képet fest az esküvőről, de amint Shrek beront a szertartásra, máris átveszi a kényszer helyét a mindent elsöprő ogreszerelem, és az I’m a Believerre tomboló násznép. És hogy mi a tanulság? Semmilyen gonosz erő (vagy törpenövésű nagyúr) nem akadályozhatja meg, hogy felvállaljuk, hogy érzünk. Ja, meg az is, hogy a legmenőbb mézeskalácsokon gumicukorból vannak a gombok.
Eszeveszett esküvő
Káosz, könnyedség, és néhány megkapó jelenet, ahol simán bepárásodik a szemünk. Max Angély az esküvőszervezés rutinos öreg rókája, akinek következő rendezvényét egy 17. századi francia kastélyban kell lebonyolítania. Az ifjú vőlegény igazi kőgazdag seggfej, de sebaj, nincs olyan kérés, amit Max és vérprofi(nak tűnő) csapata ne tudna teljesíteni. A hatalmas stáb látszólag mindenre fel van készülve, de mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Az esküvői énekes szupersztárnak tartja magát, a fotós azért szenved, mert manapság már mindenki telefonnal készíti a képeket, az egyik kisfőnökből ömlik a káromkodás, a beugró pincér meg igazi katasztrófa.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a kaja megromlik, az áram elmegy, Max pedig, akinek mindig van ZS-terve is, épp az idegösszeomlás szélén áll – valójában az ő drámája bontakozik ki az Eszeveszett esküvőben. Közelgő esküvő előtt semmiképp nem ajánljuk, egyéb esetben bármikor, már önmagában Avishai Cohen csodálatos zenéje miatt is megéri megnézni ezt a nagyon francia filmet.
Oltári nő
Az Oltári nő még akkor sem maradhat le a listáról, ha teljes mértékben a Micsoda nő utánlövéseként tudunk csak gondolni rá – és gyanítjuk, ezzel nem vagyunk egyedül. Szinte elképzelhetetlen, hogy van élő ember kis hazánkban, aki egyszer sem látta a filmet, de ha mégis így lenne, hadd álljunk rendelkezésre. Az alapsztori szerint a kisvárosban élő Maggie Carpenter sorra hagyja ott a férfiakat az oltárnál, rendszeresen és módszeresen elmenekül, de épp negyedik esküvőjére készül. A sztori Ike Graham újságíró figyelmét is felkelti, aki megírja a nő történetét, ám Maggie 15 pontos helyreigazítást küld a szerkesztőségnek.
Természetesen találkoznak, majd egymásba szeretnek, a városka lakói pedig árgus szemekkel figyelik, Ike-nak vajon sikerül-e a lehetetlen: megtalálja-e a megfelelő stratégiát ahhoz, hogy Maggie végigmenjen az oltárig, és a felesége legyen. A házasodáshoz nem feltétlenül csinál kedvet az Oltári nő, de Julia Roberts és Richard Gere egész egyszerűen hibátlan páros.
Eszeveszett mesék
Damián Szifron vígjátékának az esküvői jelenetét egészen biztosan senki nem akarja átélni. Hogy mást ne mondjunk, egy hatalmas, rongyrázós lakodalomba csöppenünk bele, tizenöt perc múlva meg együtt zokog a vőlegény az anyjával, a menyasszony pedig csurom vér.
Szifron lenyűgözően pörgeti csúcsra az őrületet, mikor már azt hisszük, pont elég a lakodalmas szexből, a sebesülésekből és a fenyegetőzésekből, megint csavar egyet a helyzeten, pillanatok alatt dönti romba a fiatal házasok életét – hogy végül megmutassa, egy nagytakarítás után azért még simán épülhet valami a romok helyén.
Mamma Mia!
Vannak olyan feltételezések, miszerint a Mamma Mia! valójában Pierce Brosnan igéző tekintetéről szól, míg mások nyilván Meryl Streep jutalomjátékának tekintik, végül is egy nagy buli az egész, megint mások szerint Christine Baranski mindenki mást lemos a vászonról, de valljuk be, ez a film az esküvőmarketing egyik legélesebb fegyvere, és még a fülbemászó Abba-dalok is csak azért csendülnek fel, hogy előkészítsék a nagy oltárhoz vonulást.
Egyúttal intő példa arra is, hogy egy esküvő soha nem egyszerű, szövevényes érdekegyeztetést követel a megannyi szereplő között, és még így sem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Pontosabban a nagy nap – nyilván itt is van egy csavar a végén. A Mamma Mia! persze lendületesen, vidáman és sok-sok érzelemmel vezet át ezeken a buktatókon, hogy a végére aztán Pierce Brosnan tekintete is célba érjen. Ajánljuk minden párnak, ha szabadulnának kicsit az esküvőszervezés stresszétől!
Örömapa
Az Örömapa le sem tagadhatná, hogy a háborítatlan(nak gondolt), boldog kilencvenes évek terméke – ennek megfelelően néhány elemében akár anakronisztikusnak is hathat. (Amit csak megerősít, hogy a produkció valójában egy ötvenes évekbeli film remake-je, erősen beágyazódva a patriarchális értékrendbe). Steve Martin örömapai szenvedését mindenesetre ma is szórakoztató nézni, de ha a felszínt megkapargatjuk, a nőjogi érzékenység utat fog törni magának, és néhány jelenetnél joggal feszenghetünk. (A mennyasszony meg egyenesen kiborul, amikor egy háztartási kisgépet kap a vőlegényétől ajándékba.)
George Banks imádja ugyan az esküvőre készülő 22 éves lányát, de valahol a tulajdonának is tekinti, akit kontrollálni akar, a házasságát pedig ennek a kontrollnak az átengedéseként értelmezi. Pedig értelmezhetné egy önálló fiatal nő döntéseként is. De közben az egész olyan mennyiségű cukorral van leöntve, amitől mégis csak lecsúszik. Azt viszont fontos nyomatékosítani: egy esküvőnek nem kell olyan sokba kerülnie, mint amennyit szegény George Banksnek ki kell fizetnie!
Anyád napja
Az Anyád napja is a komédia – és az erős túlzások – felől közelít az esküvőhöz, sőt már a házasélet kilátásait is felvillantja, amennyiben a menyek és anyósok valamiért híresen rossz sajtójú viszonyára építi fel a forgatókönyvet és a poénokat (ezek közül sokat anyósviccként ismerünk). A történet ívét az álmaim férfija – rémálmaim anyósa életfeladat feszültsége adja, a Jane Fonda által alakított primadonna tévésztár, Viola Fields ugyanis minden eszközzel megpróbálja ellehetetleníteni a fia kapcsolatát – és esküvőjét – a Jennifer Lopez által alakított Charlotte-tal, aki az örömanya meggyőződése szerint méltatlan a gyermekéhez. (Ebből a szempontból kicsit az Örömapa kontrollmániás George Banksénk a párja.)
És miközben egymás túlélésére játszanak, valahogy mindketten saját maguk karikatúrái lesznek. Tanulság az esküvőt tervezőknek: soha ne kérjük meg a szívünk választottjának a kezét a leendő anyósunk jelenlétében!
Kill Bill: Vol. 2.
A kapcsolati/családi dinamika meglehetősen extrém változatát kapjuk Quentin Tarantino filmjétől, amely – ha kétségek merülnének fel, hogy egy ilyen listán a helye – az egyik legjobb esküvői jelenettel büszkélkedhet, a főhős Beatrix Kiddo identitásának pedig olyan fontos része a menyasszonyság, hogy csak A Menyasszonyként emlegetik. Ráadásul Billt nem is feltétlenül kellene megölni, ha nem lenne ez a bizonyos esküvő, vagyis nagy történeteket indít be a frigy.
A jelenet fekete-fehérben bontakozik ki előttünk, A Menyasszony menyasszonyi ruhában és szemmel láthatóan gyereket várva készül a próbára, amikor egyszer csak váratlanul és hívatlanul felbukkan Bill, az egykori szeretője, hogy feszült és feszes beszélgetésbe bonyolódjanak, mielőtt a nő bemutatja a vőlegénynek. Az élet és az emberi kapcsolatok elvarratlan szálai valahogy mindig hangsúlyosabban jelennek meg egy esküvőn, és ez így van Bill-lel és Kiddóval is, de a texasi kistemplomban a lezáratlan múlt brutális vérengzésbe torkollik. És innentől A Menyasszonynak újabb lezáratlan ügye lesz.
Tanulság? Érdemes sokszor átfésülni azt a vendéglistát.
Négy esküvő és egy temetés
Az 1994-es vígjátéknak nem csak azért van helye egy ilyen listán, mert – ahogy a címe is mutatja – mindjárt négy esküvőt is bemutat, hanem azért is mert ez „a romantikus vígjátékok Hugh Granttel” - nem kevés elemből álló - halmaznak a prototípusa. Sármosan csetlik-botlik, bemutatja, a „most nem értek semmit, de én vagyok a világ lúzere” arcot, és persze igazából szerelembe esik. Naná, hogy egy esküvőn történik mindez, a titokzatos, Amerikából érkezett Carrie (Andie MacDowell) ejti rabul a szívét.
Legközelebb a második esküvőn találkoznak, de kiderül, hogy Carrie-nek vőlegénye van, persze mindenki tudja, hogy lesz még folytatása románcnak. És lesz is, még egy esküvő (és egy temetés) után jön a végső, nagy jelenet, az utolsó esküvő, amely természetesen nem egyszerűen zajlik le, de tessék újranézni, nem áruljuk el, mi történik ott (úgyis tudja mindenki). Oké, nem biztos, hogy minden magyar párnak lesz olyan pazar esküvője, mint az angol arisztokratáknak, de álmodozni azért lehet. És egyébként sem a külsőség a lényeg – ez is kiderül a habkönnyű, de szerethető vígjátékból. Amire pedig mindig emlékezni fogunk, az a Love is All Around című dal Wet Wet Wet-feldolgozása, amely igazából 1995 óta ott romantikázik a fülünkben.
Álljon meg a nászmenet
„Volt egy furcsa álmom. Azt álmodtam, hogy egy pszichopata el akart választani benneteket” – kezdi az esküvői beszédét Julianne (Julia Roberts), aki az ifjú férj legjobb barátja lett valamikor régen. Miután azonban meghallotta, hogy a barátja házasodik, minden kedves gonoszságot bevet, hogy elválassza az ifjú párt, de végül megbékél a helyzettel és egy felejthetetlen sírós-romantikus jelenetben sírja-táncolja el bánatát a meleg barátjával. „Jobb híján, legalább táncolunk” – állapítják meg. És ez a romantikus filmek veszteseinek „Na jó, akkor most itt fogunk élnije”.
A filmben a lagzi a szokásos: gyönyörű-giccses dekorok és terítékek között vicces, esetlen beszédek, profi élő zenekar, visítozással (sőt verekedéssel) járó menyasszonyi csokorelkapás, viccesen mulató idősödő arisztokraták, az ifjú pár boldog elvonulása stb. Ha tanulságot keresünk, akkor mondjuk legyen az, hogy gazdag lagzik díszletei mögött is akadnak nagy és sokszor fájdalmas érzelmek. De ne keressünk tanulságot: csak dőljünk hátra és élvezzük a poénokat (Julia Roberts egységnyi idő alatti hülye, börleszkes eleséseinek száma ebben a filmben a legnagyobb, az biztos), és sírjunk a főszereplőkkel együtt.
Nászok ásza
Igazából ebben a filmben kezdődött Adam Sandler vicces-romantikus karaktercunamija, és ellentétben annak számos későbbi darabjával, itt kifejezetten szórakoztató és szerethető. Nem utolsósorban azért, mert nagyon jól áll neki a valaha rocksztári ambíciókkal rendelkező, de kiégett lagziszenész szerepe.
A filmben több amerikai – nem szegényosztálybeli - esküvőt láthatunk a szokásos körítéssel, de ami nagyon emlékezetes ezek közül az az, amikor a csalódástól punkká változó esküvői énekes mindenkinek beszól (nála van, ugye, a mikrofon), hatalmas botrányt csinál, a menyasszony sír, az örömapa tombol, a lúzer „9-es asztal” társaság magába száll. Persze, hogy van itt is egy igazi szerelmi szál (Drew Barrymore-ral itt játszik először Sandler), de igazából arra (is) jó egy esküvőre készülő családnak megnézni a filmet, hogy feljegyezzék, mit ne rontsanak el egy lagzin. Például, jól nézzék meg, kihez kerül a mikrofon.
Elbaltázott nászéjszaka
„Taszajtsunk be, héj!” – kiabálja az örömapa a násznépnek, miután végre kimondta az ifjú pár a boldogító igent. Hát, nem minden örömapa álma, hogy ezzel a mondattal invitálja a vendégeket a lagzira? Na jó, biztos nem, de szerintünk ennél szórakoztatóbb felszólítást bulira nehéz lenne kitalálni. És persze a buli sem az a szokásos, ebben az összeállításban is a legtöbb filmre jellemző, gazdag, angolszász családok eltartott kisujjú rendezvényeihez hasonlít. Már csak azért sem, mert a skót nacionalista örömapa hogyan tudná elénekelni egy dudás kíséretében Rod Stewarttól a Da Ya Think I'm Sexy? című opust egy puccos teremben? (Ráadásul a dudás egy idő után ki is dől, mert túl komolyan vette az örömapai felszólítást.)
A fura lagziban azért van zenekar is, már csak azért is, hogy a menyasszonyt kísérje az Only You többnyelvű előadásában – aminek fontos szerepe van a film dramaturgiájában. Ez utóbbi egyébként nem a film erőssége. Igazából ez egy B-kategóriás produkció, amelynek a bája, humora és az idézhető beszólásai miatt kisebb, de erős rajongótábora alakult ki.
Sok hűhó semmiért
A Sok hűhő semmiért bizonyíték arra, hogy egy esküvő még annál is borzalmasabban alakulhat, mint Carrie Bradshaw-é a Szex és New Yorkban. Ehhez kell persze, hogy a sztorit Shakespeare fűzze össze. Az biztos, hogy meggyőzően mutatja be, hogy menyasszonynak lenni néha nagy szívás, és hogy a szerelem az egyik legbonyolultabb és legérthetetlenebb emberi játék.
Hero és Claudio esküvős drámája ellenére ezt a filmet szétveti az életkedv és a derű, ráadásul tekintélyes szereposztással veszi le a nézőt a lábáról: Emma Thompson, Kenneth Branagh, Denzel Washington, Keanu Reeves és Michael Keaton is lerója a tiszteletét Shakespeare előtt. És akkor a toszkán háttérképről még nem is beszéltünk. Innen a 21. századból visszatekintve azért megjegyezhetjük: az ártatlanság túl van értékelve.
Csajok háborúja
Ez az a film, amely felkínálja magát a fanyalgásra, de ha az ember elég pezsgőt iszik hozzá, egészen jól szórakozik. Persze, érzi azért, hogy ez bűnös szórakozás., mert hogy a Csajok háborúja arra épít, hogy a lányok legnagyobb álma, életük célja és beteljesedése az esküvő. Mármint a tökéletes esküvő. És ha ilyen nagy a tét, ha mindent ennek az egy napnak kell alárendelni, akkor az kihozza a szörnyeteget az emberből. (Igen, létezik az a szó, hogy menyaszörny. Elnézést.) És ez a tét még a legerősebb, gyerekkorig visszanyúló barátságokat is szétrobbanthatja, mint amilyen Livé (Kate Hudson) és Emmáé (Anne Hathaway).
Innentől pedig a romantikát átveszik az akciójelenetek, és a film öles léptekkel halad a nagy menyasszony-apokalipszis felé. Tanulság? A gyerekkori álmokból néha jó felébredni. Ja, és nem kell minden esküvőt a Plaza Hotelbe szervezni.
Esküvő monszun idején
Egy esküvő mindig is a múlt és a jövő találkozása volt a jelenben. Amikor az „ami voltból” „ami lehetne” lesz. Talán egyik filmben sem sűrűsödik össze olyan szépen ez a pillanat, mint a Mira Nair rendezte Esküvő monszun idejénben, ahol ez a nagyon személyes és nagyon intim átmenet ráadásul a hagyományok és a modernség közötti bonyolult kapcsolattal egészül ki. Mert a házasság lehet ugyan elrendezett, de az érzelmek igaziak, és a filmben szinte mindenkit alaposan felkavarnak. És persze itt is központi szerephez jut az esküvőszervezés, mintha ez már önmagában kiadna egy forgatókönyvet, a filmekből mindig kiderül, hogy ez a világ egyik legizgalmasabb szakmája.
Nézőként viszont nagyon jó dolgunk van, mert a filmnek elképesztő színei vannak, és akkor a zenéjéről még nem is szóltunk, az egész összeáll, ahogy egy emlékezetes esküvőnek össze kell állnia. És ha ez megvan, már a monszun se számít.
