Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kipróbáltuk, elmondjuk, hol ehetünk finom halat a Duna-parton, hol találunk gyerekbarát szórakozóhelyet, hova nem ciki egyedül elvonulni egy darab könyv társaságában és, hogy melyik hajón érdemes egy sör vagy fröccs társaságában élvezni a kilátást. Azt sem rejtjük véka alá, hogy melyik Duna-parti, fővárosi helyre nem éri meg elmenni.
Bár még mindig sokkal élhetőbbnek kellene lennie a Duna-partnak a budapesti szakaszán, és továbbra is minőségi változást jelentene, ha kivezetnék, vagy legalábbis csökkentenék a gyalogosok javára a forgalmat a rakparton, azért azt be kell látnunk: a Duna-parti élet évről-évre fejlődik. A fővárosi ember kezd ismét egyre közelebb kerülni a folyójához. Tíz évvel ezelőtt például még elképzelhetetlen lett volna, hogy lezárják hétvégékre a Szabadság hidat, ahogy az is, hogy a Római-parton legálisan lehessen csobbanni egyet.
Ugyanakkor még mindig nagyon hiányoznak a fővárosból a part menti parkok, árnyas sétányok, az olyan helyek, ahol a folyó társaságában nyugodtan, a kocsik zajától távol ki lehetne ereszteni a gőzt. Hogy a párizsi Szajna-parti romantikát - ahol végestelen-végig borozó társaságok díszítik a rakpartot - ne is említsük.
Vannak viszont kifejezetten kellemes bárok, bisztrók és kocsmák, amelyek aztán adnak a Dolce Vitának, és szemtelenül élvezik a folyó társaságát az autóuralom dacára is.
Tavaly a Lágymányosi híd tövében létesített Valyo Kikötő volt a kedvencünk, mert az becsatolt a körforgásba egy olyan részt, amely általában lemaradt a budapesti szórakozni vágyó emberek mentális térképéről, másrészt meg azért, mert bulizásra, koncertekre, baráti sütögetésekre és szimpla ejtőzésre is megfelelő volt.
A Valyo Kikötő azonban idén tavasszal már meg is szűnt, ezért kénytelenek voltunk más helyek után nézni. Értékeltük és pontoztuk is, hogy mit tud idén nyáron nyújtani a budapesti Duna-part.
TRIP: élőzene és fröccs ingyen szódával
Igazi pozitív csalódás volt a Trip nevű hajó, ami a Batthyány térnél ringatózik a Dunán. Bevallom, a Parlamenttel szemközt, ilyen pazar panorámával a hidak felé puccos, sznob helyre számítottam, ahol az italok túlárazottak, és a pultosok még ki is néznek. Szóval valami vérbeli turistacsapdát vártam.
Ehhez képest teljesen decens, laza hely fogadott, ahol igazából hagyják a környező látványt és a hajó hajóságát érvényesülni. Ugyan a hajótestben vannak további rendezvénytermek, mi ott nem jártunk, egyenesen a fedélzetre mentünk. Itt egy kis bár fogad, és 10-11 szellősen elhelyezett asztal. Hétfő este nem is voltunk sokan, bár minden asztalnál ültek páran. A kapitányi híd mellett további egy-egy asztalhoz lehet leülni, a csúcs kilátás pedig a kabin fölött fogadott - ott babzsákokon elnyújtózva élvezhetjük a panorámát.
Amikor megérkeztünk, éppen befejeződött egy kis koncert, egy szál akusztikus gitárral lépett fel az aznapi vendég. Az élőzenéért pedig simán pluszpont jár, főleg, ha tetszés szerint lehet hallgatni, vagy beszélgetni is mellette, ahogy éppen jól esik.
Az árak középkategóriásak, ennyiért iszunk a bulinegyedben, vagy más kocsmában is Budapest belső részein. Csapon három jobbféle sör, korsóért 750-850 forintos áron kapható. A fehér és a rozé folyóbor decije 250 forint, a fröccshöz a szódáért nem számolnak fel semmit.
Szívem szerint megadnám a max pontszámot, mert nekem a hely így volt jó, ahogy most találtuk, és biztosan megyünk még. Az egyet azért vonom le, mert ha felkapják, vagy nagyobb társaság mulat a fedélzeten, valószínűleg hamar zsúfolttá válik, és akkor a kicsi pultnál is belassulhat a kiszolgálás.
Élmény: 10-ből 9 pont
S. A.
Bodega és Béke Csónakház: a hekken túl is van élet
A Római-part, annak minden szabadidő-eltöltési lehetőségével még mindig a legjobb, ami a budapesti Duna-szakasszal eddig történt, még akkor is, ha a hömpölygő, hekkszagú tömeg, és az azon át ügyeskedő biciklisek miatt a hétvégék elég elviselhetetlenül zsúfoltak itt.
Épp ezért mi elsősorban nem is helyet, hanem időt ajánlunk. Hétvége helyett menjünk ki egy szabad hétköznap délután a Rómaira, garantáltan kisimulnak majd az idegeink. Tömeg egyáltalán nincs, viszont az éttermek, büfék már nyitva vannak, idilli nyugalomban, a madárcsiripelés és a Két rombuszból halkan lüktető reggae tompa háttérzajában, békében meg tudunk itt uzsonnázni. Mindeközben nincs más dolgunk, mint az élénk dunai evezős kultúrában gyönyörködni. Gyerektáborok résztvevői, idősebb házaspárok, elszánt amatőr sportemberek szállnak vízre ilyenkor, ha pedig mi is kedvet kapnánk az evezéshez, akkor felkereshetjük a Béke Csónakházat. Itt napi párezer forintért már tudunk bérelni magunknak hajót: a kétszemélyes kajak és kenu is egyenként 3000 forint.
A csónakházban van öltöző, normális vizes blokk, a csomagjainkat is le tudjuk itt rakni. Nem kell előre regisztrálni; ha random úgy döntünk, hogy csorognánk egyet a Dunán, csak térjünk be ide, a 120 darabos hajóparkból biztos akad egy a számunkra is. Teljesen kezdőknek is ajánlják az evezést (a vendégeiknek nagyjából a 80 százaléka kezdő).
Az evezés után a Rómain számtalan hely van, ahol feltölthetjük az energiatartalékainkat, mi most mégis a 3 éve létező családi vállalkozást, a Bodegát ajánlanánk. Mivel ez elsősorban étterem, így zenében nem annyira erős, viszont az ételkínálatát tekintve nagyon igényes. Nem hipszter, nincsenek vicces nevű hamburgereik, de nem is menzás jellegű a menü, elsősorban házias, saját pácban készült ételeket szolgálnak fel házilag kreált savanyúsággal.
Szuperképessége a helynek, hogy a szokásos hekken kívül (ára tíz dekánként 410 forint) sok más halat is fogyaszthatunk: van keszegjük, harcsájuk, fogasuk, süllőjük, pisztrángjuk és tonhaluk is. Itallapjukat kézműves sörök neveivel dobják fel (0,33-as üvegenként 690 forintért), a vegetáriánusok grillezett idényzöldségeket vagy például édesburgonyachipset ehetnek. Szeretnénk külön felhívni a figyelmet a kolbászra is, amely a családi, okleveles húsüzemükből érkezik.
Élmény: 10-ből 9 pont
Cs. H.
Kabin, Népsziget: menjünk kicsit világgá
Az Újpest-Városkaputól tíz perc sétára található kincsesdoboz, a Kabin iszonyúan hangulatos, és körülbelül minden célra tökéletes: ottjártunkkor kisgyerekes családok, biciklisek, szerelmespárok és baráti társaságok is a Duna mellett múlatták az időt.
A Kabinban csapolt (egy korsó Borsodi 590 forint) és üveges sörök (Staropramen 690 forint) is várják a látogatókat, de a bor-és pálinkakínálatra sem lehet panasz. A kocsma jól használja a hely adottságait, a színes székekre burkolt felületen, jópofa árnyékolók alatt és a homokban is lehuppanhatunk, de ha szeretnénk elbújni, vagy elvonulni egy könyvvel, csak néhány lépést kell tennünk a Dunáig.
A Kabinban kicsit megáll az idő, a bár hangszóróiból érkező lassú ritmusok pont elég hangosan szólnak ahhoz, hogy egy jó borral a kezünkben táncoljunk egyet a naplementében, de egyáltalán nem zavaró akkor sem, ha valaki egyszál magában akar lazulni egy forró délutánon. Hogy semmiképp ne kelljen elhagynunk a szigetet, ételt is kapni bőven, kolbászok, lepények és grillkaják 1600-2000 forint közti áron, piták és saláták, valamint hamburger 1200 és 2200 közötti áron kaphatók. Az egyetlen szívfájdalmunk a Kabinnal kapcsolatban, hogy csak készpénzes fizetés lehetséges, szóval mindenképp érdemes útba ejteni egy ATM-et, mielőtt kicsit világgá mennénk.
Élmény: 10-ből 9 pont
Cz.F.
Wasser, Népsziget: levegőt venni
Első blikkre talán csak vérmérséklet vagy aktuális lelkiállapot kérdése, hogy ha a Népszigeten járunk, a Kabinba, vagy a Wasserbe ülünk be. Utóbbi üde, trendi, színes kis székeivel és babzsákfoteljeivel az egyik legjobb helyszín egy kis munka utáni, vagy egy szombat délutáni lazuláshoz. Örömhír, hogy itt kártyával is fizethetünk.
Kínálatból itt sincs hiány, egy korsó - 4 decis - Tuborg 590, a Budweiser 790 forint, de tartanak üveges sört is, fröccsöt pedig fehérborból és roséból is készítenek nekünk (kisfröccs 430, házmester 1210 forint). A Wasser tele volt, amikor ott jártunk, és úgy látszik, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a családosok is remekül érezzék magukat: karnyújtásnyira fekszik tőlük egy homokozó, etetőszék is igénybe vehető,
sőt, kérhető a személyzettől szúnyogirtó spray is, ha folyton-folyvást a lábunkat csapkodnánk.
Ami az ételeket illeti, a ropogós hekk és a kolbászos lecsó mellett hamburgereket (1790-től 1990 forintos áron), snackeket (ötdarabos nuggets 890 forint, kétszemélyes nachos tál 1690 forint) és salátákat (1290 forint) is találunk. A Wasserben is kulturált hangerőn megy a zene, épp csak aláfestésként, szóval semmi nem zavarja meg, hogy egy hideg sör mellett, lelassulva gyönyörködjünk a kilátásban.
Élmény: 10-ből 8 pont
Cz. F.
Esetleg Bisztró: ahol kitágul a tér
A belvárosban található Duna-parti helyek közül a Bálna „elején”, a Fővám térhez közelebb eső végén lévő Esetleg Bisztrónak van talán a legszebb panorámája. Első osztályú itt a naplemente, így ha nincs is közvetlenül a parton, a Duna uralta térélményt maximálisan a magáévá teszi. Ha kiülünk a napvitorlával árnyékolt teraszára (ahol legalább ötven ember elfér), kényelembe helyezzük magunkat a napozószékek valamelyikében, akkor rozéfröccsökkel a kezünkben élvezhetjük az előttünk elterülő tágasságot: tökéletes rálátásunk van a Gellérthegyre és a Szabadság hídra is. Megjegyezzük, hogy ez a páratlan panoráma a Bálna többi helyéről nem mondható el: máshol inkább a Petőfi híd kevésbé költői látványa adja a hátteret (vagy előteret, attól függően, hogy honnan nézzük).
A bisztró belső részében nem találunk semmi különöset, dizájnos, nagy befogadóképességű, egy kissé sötét rész ez - sok ilyet találni a belvárosban. Nem véletlen, hogy a programokat tekintve is inkább a teraszra kerül át a hangsúly, bár azért valamivel változatosabb zenei kínálatot is el tudnánk képzelni; a rezidens DJ-k általában elektronikával, deephouse-zal segítik a lazulást.
Hatalmas bónusz ugyanakkor, hogy időnként jógaórákat is tartanak a teraszon, hiszen keresve sem találnánk alkalmasabb központi helyet az ászanáknak.
Az Esetlegben fine dining ételekre kell számítani: erdei gombás rizottó, lazacfilé és például rozé kacsa készül a konyhában 3-4 ezer forintért. Az italok arányaiban talán még drágábbak. Négy cent Unicum 1200 forint, fél liter Dreher 1050, egy limonádé 950, a koktélok 1750 forinttól kezdődnek. A borlapjukon találunk proseccót is, illetve borokat, többek között a Liszkay és az Etyeki Kúria pincészetéből.
Élmény: 10-ből 8 pont
Cs. H.
Kopaszi-gát: kicsit steril hangulat
A Rákóczi-híd budai oldala alatt induló keskeny földnyelv mindkét oldalát a Duna hullámai nyaldossák, úgyhogy a hosszú sétányon bármelyik bár, étterem kimeríti a Duna-parti hely kritériumait. Aki ide betéved, valóban kiszakad a városi forgatagból, és nyugodt, kulturált körülmények között sétálhat, pihenhet. Kifogástalan pázsit mindenütt, hangulatos, mediterrán jellegű helyek, játszóterek (sőt játszóház) sorakoznak a félszigeten. Minden nagyon rendben van, sőt, túlságosan is sterilnek tűnik a környék.
Nyilván hétfő este nem a legkedveltebb időpont a fent említett városból való kiszakadásra, de így is meglepődtünk, hogy kilenc óra tájékán már alig van élet errefelé. Néhány sétáló, kocogó, kutyát sétáltató fiatalt láttunk, és a helyek többsége is zárva van már ilyenkor.
Így kedvencünk, a Fruska is cserbenhagy bennünket. Pedig korábban többször teszteltük az itteni kiváló Fruska burgert (1890 forint), és a terasz provance-i hangulatát. Arra is van lehetőség, hogy piknik kosárban kérjük ki a rendelésünket, így akár a fűben üldögélve is elfogyaszthatjuk azt (még pokrócot is kapunk) – azért ez elég menő, nem? Inni gyerekeknek a házi szörpöket ajánljuk (990 forint/fél liter), szülőknek a sört (590 forinttól).
Ha pedig túl későn érnénk oda, akkor nem érdemes begyalogolni a Fruskáig, üljünk be gyorsan valamelyik közelebbi bisztróba, például a Vakvarjúba, és ott kérjük ki a hely (ale) sörét, az Arany Varjút (590 forint), egy kis csónakburgonya sörkorcsolyával (590 forint), nem fogunk csalódni. Hacsak a szúnyogok nem zavarnak meg nagyon.
Élmény: 10-ből 7 pont
B.I.
Pontoon és Raqpart: city beach pestiesen
Ma már nem kérdés, hogy ha Duna-part és Budapest, akkor Lánchíd. Ha meg Lánchíd, akkor Pontoon és Raqpart.
A kettő közül is a nyári éjszakai élet megkerülhetetlen eleme lett mostanra a pesti hídfő lábának egyik oldalán fekvő Pontoon, mert az egész szezonban zeneileg izgalmas és ingyenes programokkal várnak itt minket. Komolyan, tud valaki annál jobbat egy péntek estén a hőségtől kiszáradt Budapesten, mint hogy lemegy a Lánchídhoz, és a legjobb magyar zenekarokra - háttérben a Budai Várral és a Duna éjszakai fényeivel - bulizik?
A Pontoon mindig maximálisan képben van, ha a hazai zenei kínálatból kell szűrnie; hip hop buli, cigányzene, remek DJ settek, jazz sessionök és gitárzene váltogatják egymást. Kiemelendő, hogy repohár-rendszer van, amit, bármilyen evidens is kellene már, hogy legyen, még mindig nem minden budapesti hely sajátított el. A Pontoon igazi city beach lehetne a fővárosban, egyetlen szépséghibája, hogy a kilátást gyakran rondítják el az itt kikötő hajók.
Az igazi hátránya a helynek viszont inkább az, hogy mostanra már túl népszerű lett, így egy szombat este nem, hogy a területén, de kicsit odébb sem nagyon találni egy talpalatnyi helyet: a borozó, söröző emberek szó szerint egybefüggő láncként lógatják le a lábukat a rakpartról.
Ikertestvére, a híd másik oldalán található Raqpart eggyel följebb pozícionálja magát, így ez kevésbé zsúfolt. Ennek gyakorlatilag két terasza van (egy lent, egy az emeleten), kényelmesebben elfér itt az ember, viszont a kavicsos részén kevesebb lehetőség van székre vagy padra ülni. A Raqpartban mi azt szeretjük a legjobban, hogy lehet vízipipázni, ami akár egy vasárnap délután is kellemes időtöltésnek tűnik a parton.
A Raqpart ugyanakkor kifejezetten drága, egy dupla sajtburger majdnem négyezer forintba kerül, a felesek ezer forint fölött kezdődnek és a legolcsóbb csapolt sör is majdnem ennyi. A Pontoon ennél olcsóbb, egy korsó Soproni 690 forint, az ételek feleannyiba kerülnek, és itt van ebédmenü is, egy szendvics és egy leves 1290 forint.
Élmény: 10-ből 7 pont
Cs. H.
Dunaparty Megálló: a világ végén
Olyan, mintha mondjuk a Római-part egy kis szelete áthopponálta volna magát Dél-Budára, Albertfalva lepukkant, gyárakkal övezett világvégi Duna-partjára, és nem is értené, mit keres ott. Kicsit szürreális élmény ebben a környezetben ez a streed-foodokkal viszonylag bő választékban ellátott hely. Emeletes londoni buszokból és egyéb kúl járművekből kérhetjük ki a lángost (360-tól 950 forintig, számos feltéttel, a szokásosokon kívül többek közt juhtúrós, bolognais, gyrosos; töltött kiszerelésben pedig a kedvencünk káposztás), speciális hot-dogot (1390 forint), vagy hekket, különböző BBQ-specialitásokat. Mindezt leküldhetjük limonádéval (690 forint/fél liter) és persze sörrel (690/korsó).
A Duna közvetlen közelében kialakított teraszokon ülhetünk le, és bárhol kifejezetten szimpatikus lenne ez az egész, de valahogy nem fogott meg minket sem a Csepel-művek látványa szemben, sem a gát innenső oldalán látható lehangoló környék. Nyilván a kerékpárútnak köszönhetően a bicajosoknak kifejezetten jó célpont lehet, de nem ajánljuk a tömegközlekedést. A legközelebbi buszmegállóig is vagy 20 percet kell sétálni, nem túl szívderítő környezetben. Így, ha a hétvégi élőzenés rendezvényekre mennénk, gondoljuk át a kijutást! (Menjünk bicajjal vagy kérjünk meg valakit, hogy vigyen el!)
Egyébként van itt a gyerekeknek néhány mászóka, a mosdó is rendben van, kutyákat is szívesen látnak, és még a műanyag-júliusra is ügyelnek valamennyire (ha viszünk poharat, olcsóbb a sör), szóval nagyon hangulatos lenne minden, ha nem ott lenne, ahol.
Erről persze nem a hely tehet.
Élmény: 10-ből 6 pont
B. I.
+1 Ebihal büfé és Sanyi Bácsi Büféje: regényes dunai romantika
Ez a két büfé kivételnek számít, mert Budakalászhoz tartoznak, de nem tudtuk megállni, hogy ne válogassuk be az Ebihal réteseit és Sanyi Bácsi csirkepaprikását. Főként azért, mert az a vad dunai romantika, ahogy azt az emberi szereti elképzelni, a Lupa-szigeten és környékén teljes valójában megtapasztalható, a két helynek pedig semmi köze sincs a trendi, jól kitalált egyéb Duna-parti szórakozóhelyekhez vagy éttermekhez. Viszont ez a két hely gyakorlatilag együtt lélegzik a folyóval: a kompmegállóként is üzemelő, Ebihal a szentendrei ág budakalászi partszakaszán, Sanyi Bácsi Büféje a Lupa-sziget közepén várja a vendégeket. Mindkettő a maga prózai módján nem akar mást, csak ételt, italt adni a megfáradt evezősnek, a dunai embernek.
Az Ebihal lepukkantsága már-már novelláért kiált, olcsósága könnyeket csal a budapesti szemébe. Nincs is persze túlvariálva a menü: zsíros kenyeret (200 forint), virslit, pogácsát és rétest (390 forint) ehetünk itt, kávét kapunk 290 forintért, egy korsó Arany Ászokot 450 forintért. A feles rövidek 320 és 610 forint között mozognak. A borok szerelmesei viszont ne ide jöjjenek: mindössze egy „minőségi” és egy „üveges” bor közül lehet választani, decinként 370 és 250 forintos árakon. Külön érdemes megemlíteni, hogy ha szerencsések vagyunk, akkor még egy kis gitározásba is belefuthatunk az Ebihalon.
A Sanyi Bácsi Büféjének is megvan a maga bája. Szintén nem sokat ad a dizájnra, de hisz miért is tenné: a látványért a háttérben a platánok felelnek. Az ételek viszont klasszikus nyári fogások és laktatóak. Virslit itt is ehetünk, de eggyel drágábban, kétezer forint körül már kapunk a tányérunkra bécsi szeletet, csirkepaprikást, töltött paprikát és brassóit is. Természetesen mindezt savanyú ubival.
Élmény: 10-ből 7 pont
Cs. H.
