„Több nyolcadikos sírva ment haza a középiskolai felvételi megírása után.” „Szülők panaszkodtak, hogy nem értik, miért adtak olyan feladatsort a gyerekeknek, ami még a nagyon jó matekosoknak is kihívást jelentett.” „Egyszerűen nem volt idő megírni a magyar tesztet, még a legjobb diákoknak sem.” „Az utóbbi évek legnehezebb írásbelije volt.” „Miért kell egy korosztályt megalázni azzal, hogy az átlagteljesítménye átszámítva iskolai osztályzatokra az elégségest is alig érte el?”

Számtalan ehhez hasonló bírálat érte idén is – mint minden évben – a középiskolai felvételi teszteket. Pedig maga a teszt, és a 2001-től bevezetett új rendszer tulajdonképpen a korábbinál sokkal korrektebb módon irányítja a gimnáziumokba a diákokat. A probléma inkább a széttöredezett iskolaszerkezettel (4, 5, 6, 8 osztályos gimnáziumok, szakgimnáziumok) és a túl korai szelekcióval van. Az igazságtalan, méltánytalan, a családok szociokulturális háttere alapján válogató, rossz rendszer keretei között a központi írásbelik okozzák a legkisebb problémát.

A mostani felvételi több elemből áll. Egyrészt van a megírandó központi matematika és magyar teszt, amely viszonylag objektíven értékeli és összehasonlíthatóvá teszi a diákok teljesítményét. E mellett az adott középiskolák számára meghagy egy elég jelentős mozgásteret, saját szelekciós rendszer (akár szóbeli vizsga, akár az általános iskolás osztályzatok figyelembe vétele, vagy e kettő kombinációja) alkalmazására.

Huszár Dávid

Az persze lehet kérdés, hogy egy rossz rendszerhez kell-e alkalmazkodni az abban működő alrendszereknek, vagy inkább nem, ezzel esetleg kikényszerítve a nagy rendszer megváltozását. A középiskolai felvételi az előbbi utat választotta 2001-ben, az első Orbán-kormány idején.

Ha nehéz, mindenkinek nehéz

Az írásbeli tesztet matematikából és magyarból írják a gyerekek 45-45 perc alatt. Minden felvételiző ugyanazt a feladatsort kapja meg, tehát a kis zseni is, aki valamelyik elitiskolába szeretne bejutni, és a társa is, aki csak reménykedik esetleg, hogy bejut bárhova. Azaz olyan tesztet kell összeállítani a készítőknek évről-évre a 4.-es, a 6.-os és a 8.-os tanulók számára, amely képes felállítani sorrendet a legrosszabbul és a legjobban teljesítőkből is. Ami ki tudja választani az elitiskolákba felvehető 10-20 gyereket is, és tud különbséget tenni a rosszabbak és a legrosszabbak között is.

Akkor mér jól az 50 pontos teszt, ha a diákok teljesítményét ábrázolva egy grafikonon haranggörbe rajzolódik ki, aminek a csúcsa a 25-ös érték körül van. Tehát akkor, ha a nagy többség 25 pont körül szóródva teljesít, és nagyon kevesen vannak, akik a görbe két szélére kerülnek.

Az írásbeli felvételi tehát nem egy szokásos iskolai dolgozat, ahol az 50 százalék alatt teljesítők elégtelen kapnak, itt az 50 százalék – jó esetben – átlag körüli teljesítményt jelent. Ugyanezért nincs igaza a „kevés idő volt a tesztekre” típusú panaszoknak, hiszen ha a nagy többségnek lenne elég ideje befejezni a feladatokat, akkor nem tudna jól szelektálni a teszt.

Huszár Dávid

Ha megnézzük az eddigi évek teljesítménygörbéit, azt látjuk, hogy nagyjából jól be voltak lőve a tesztek, az összteljesítmények szépen kirajzolják a haranggörbét. Külön-külön a magyar és a matematika teszt eredményei is – igaz, például idén a magyar kicsit jobbra tolódva, a matek kicsit balra, azaz idén előbbi könnyebbnek, utóbbi nehezebbnek számított a diákok körében.

Fontos azonban, hogy ezek a tesztek nem összehasonlíthatók a korábbi évek tesztjeivel, tehát ha egy matek épp kicsit nehezebb (vagy több időt igényel), akkor az minden diák számára nehezebb, így senki nincs hátrányban vagy előnyben e téren.

Régen sem volt jobb

A jelenlegi felvételi rendszert az ezredforduló után vezették be. Ennek egyik oka az volt, hogy egyre kevesebb lett a gyerek, és az „élelmesebb iskolák” elkezdtek szerkezetváltóvá (6 és 8 évfolyamossá) válni, hogy minél előbb lefölözzék a jobb tanulókat. Ebből fakadóan folyamatos felvételi lázban égtek a diákok, elmentek egyszer felvételizni 4.-ben, aztán 6.-ban, ha nem sikerült, akkor 8.-ban is. Akkoriban még minden iskola saját házi felvételit tartott, a gyerekeknek minden kiszemelt intézménybe el kellett mennie. Jó pénzért az iskolák felvételi elkészítőket tartottak a gyerekeknek – és előny volt, ha abba az iskolába készül fel, ahová később be szeretett volna jutni.

Akkoriban a diákok ráadásul egyetlen papírt adtak be, amit aztán az első helyen megjelölt iskola (ha nem tartott igényt a tanulóra) átküldte a következő iskoláknak és így tovább. Azaz az intézmények látták, hogy hányadik helyen jelölte meg őket a diák.

Az új rendszer kifejlesztői abból indultak ki, hogy – a gyerekek érdekében – a megjelölt iskolák ne lássák, hányadik helyre írták be azokat, és legalább az írásbeli vizsga miatt ne kelljen több helyre is elmenniük a felvételizőknek.

Nobel-díjas felvételi

A rendszer egyik kidolgozója, az első Orbán-kormány helyettes oktatási államtitkára, Környei László a hvg.hu-nak elmondta, hogy az új rendszerhez egy amerikai algoritmust vettek át, ami egyébként közgazdasági Nobel-díjat kapott. A tengerentúlon a rezidens orvosok pályázhatnak különböző kórházakba, és rangsorolják, melyikbe szeretnének leginkább menni. Erre a rendszerre fejlesztették ki azt az algoritmust, amelyet aztán átemeltek a magyar felvételi rendszerhez. Környei úgy véli, ez egy igazságos, a gyerekek érdekeit védő rendszer.

Korábban szerinte tisztességtelen és alkotmánysértő volt az a gyakorlat, hogy a diákok három helyet jelölhettek meg, de érdemben csak egyben bírálták el a jelentkezésüket. „Ha megjelölt valaki egy nagyon jó és egy jó gimnáziumot, és az előbbibe nem vették fel, mire a papírja átkerült a másik iskolába, ott már ki sem bontották a jelentkezését, hiszen már esetleg minden helyet betöltöttek.”

Az oktatási szakember emlékeztetett arra, hogy az eredeti elképzelések szerint a felvételi teszteken nem az iskolai lexikális tartalmakat kérték számon, hanem a diákok készségeit, kompetenciáit mérték. A rendszer kidolgozóinak volt egy olyan „hátsó szándéka”, hogy az iskolák tartalmi modernizációját – a tantervek, tankönyvek helyett – e méréseken keresztül is generálják. Azt várták, hogy lesz egy visszaható ereje az iskolai gyakorlatra az új szemléletű felvételiknek. Ez azonban nem így történt.

Ma az iskolában mást tanítanak (azaz ugyanazt, mint száz éve: főleg lexikális ismereteket), mint amit ezeken a teszteken elvárnak. „De amikor a tanárok hibáztatják a felvételi rendszert, mert az mást kér számon, mint amit tanítanak, akkor visszakérdeznék, hogy miért nem azt tanítják, amit a tesztek kérdeznek” – kommentálta egy másik oktatási szakember a felvételit. Persze erre gyorsan lehet válaszolni: olyan mennyiségű tartalmat írnak elő a jogszabályok, hogy nincs idő a kompetenciafejlesztésre.

Jobb, mint régen, de ma is igazságtalan

„A régi rendszerhez képest igazságosabb a mai, de sztenderdek hiányában ez is csak a magasabb státuszú gyerekeket védi a korábbi rendszer igazságtalanságaitól” – állítja Radó Péter oktatáskutató.

Mint mondja, az a legnagyobb baj, hogy ma legyártják ezeket a teszteket, de nincsenek olyan kimeneti követelmények, amikre azok épülhetnének. Teljesen esetleges, hogy milyen célokat követnek, nem lehet felkészíteni rájuk a gyerekeket. Persze iskolán kívül aki teheti, képes treníroztatni a felvételin előforduló feladattípusokra a gyerekét, ám az elég fura, hogy az iskolában tanultak és a felvételin megköveteltek nincsenek összhangban.

„Ráadásul van még egy strukturális probléma. A rendszer nem egységes, vannak iskolák, amelyek a felvételi rendszer alapján iskoláznak be gyereket, de vannak, amelyek ettől függetlenül. Az egyházi iskolák például teljesen szabadon dönthetik el, kit vesznek fel és kit nem” – mondja Radó.

Nem csak a teszt számít

Sokszor felmerül, miért hagyjuk, hogy gyerekeink sorsa az alapján dőljön el, hogy a teszt írása napján épp milyen formában volt, nem volt-e fáradt, nem stresszelt-e nagyon stb. Egyáltalán miért kell egy napon megírni a két tesztet.

Ezekben az aggodalmakban van igazság, még akkor is, ha a legtöbb iskola az írásbeli eredményét csak 50 százalékban számítja be, a maradék 50 százalékot az általános iskolából hozott osztályzatokból és/vagy a szóbeli vizsgán szerezett pontokból számítja.

Az biztos, hogy nagyon hiányos a tájékoztatás a szülők felé a felvételikkel kapcsolatban. Az általunk megkérdezett szakértők mindegyike kiemelte, hogy sokkal jobban kellene kommunikálni feléjük, hogy egy 70-80 pontos teljesítmény egyáltalán nem rossz eredmény. 90-100 pontot csak a nagyon jók írnak. Meg kellene értetni a szülőkkel, hogy a felvételi egy általános, mindenkire vonatkozó skálán mér, így egy látszólag rossz eredmény is elég lehet a vágyott iskola számára.

Hétfő éjfél a határidő

Idén február 18-án éjfélig lehet jelentkezni a középiskolákba. A diákok már tisztában vannak az írásbelin elért pontjaikkal, az Oktatási Hivatal is már több mint egy hete közzétette azok eredményeit. A maximális 100 pontból átlagosan 49,5 pontot gyűjtöttek például a nyolcadikosok.

Érdemes ezeket a pontszámokat figyelembe véve, az esélyeket reálisan szemlélve beadni a jelentkezéseket (több középiskolát és tanulmányi területet is meg lehet jelölni). Egyébként az utóbbi évek tapasztalatai szerint a diákok általában jól választanak, 77 százalékuk az első helyen megjelölt középiskolai intézménybe, 94 százalékuk pedig az első három valamelyikébe jutott be.

Az iskolák saját háztáji felvételijei február 18-a után kezdődnek. A diákok az eredményeik ismeretében még március 21-22-én módosíthatnak a jelentkezéseiken, az eljárás április 30-án ér véget.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: