Miért lesz valakiből sikeres, másból pedig bukott vezér? Ezekre a kérdésekre nemcsak  a szociápszichológusok – például French és Raven - kerestek válaszokat, hanem J. K. Rowling is – állítja a Mindset Pszichológia oldalon megjelent írásában Patterman Péter pszichológus, aki a Roxfort két vezetőjének módszereit hasonlítja össze.

Dolores Jane Umbridge általános népszerűtlensége ellenére szép lassan a Roxfort élére küzdi fel magát, ahol aztán egy valóságos diktatúrát igyekszik kiépíteni. Habár a tanárok és a diákok valamelyest elismerik a hatalmát és engedelmeskednek neki, valójában egyáltalán nem tisztelik őt – sokkal inkább viszolyognak tőle, lázadoznak ellene. Nincs meg tehát köztük az a valódi, mély elköteleződésen és kölcsönös megbecsülésen alapuló „vezető-vezetett viszony”. Umbridge hatalma ennélfogva mindvégig rendkívül instabil és törékeny, mondhatni illuzórikus – állítja Patterman.

Umbridge kizárólag három befolyásolási módszerrel él: a legitim, a megerősítő és a kényszerítő hatalommal. Mindezek közül a legitim, vagyis a törvényes hatalom a főinspektor legfőbb támasza. Umbridge elvégre professzorként, pontosabban a Mágiaügyi Minisztérium küldöttjeként érkezik az iskolába, ahol aztán a különféle „oktatásügyi rendeletei” révén jut egyre magasabb pozíciókba. A törvényes hatalom lényege márpedig pontosan ez: a kinevezés, a titulus, a rang. Egy legitim vezetőnek pusztán azért engedelmeskedünk, mert a hivatalos szabályok egyszerűen azt diktálják nekünk – nem azért, mert szeretjük és tiszteljük.

Nemcsak vezetéselméletet, hanem neveléselméletet is tanulhatunk Rowlingtól

Korábban bemutattuk a Nevelj Jedit! című kötetet, amelyben a sci-fi, a fantasy irodalom neveléselméleti vonatkozását vizsgálja. Ebben többek közt azt is megvizsgáltuk, hogy milyen nevelési módok érvényesülnek Harry Potter iskolájában, illetve, hogy vajon a Roxfort biztonságosabb-e, mint a magyar iskola.

A törvényes hatalom a két másik erőforrással is gyakran együtt jár. A megerősítő vagy jutalmazó hatalom lényege, hogy a vezető anyagi és/vagy szellemi „ajándékokkal” elégíti ki az őt körülvevő emberek vágyait. Ennek azonban addig van csak ereje, amíg a vezető képes megjutalmazni a követőket. Amint kifogy a tarsolya, mások engedelmeskedésének is oda!

„Kövess engem, vagy keservesen megbánod!” – hangzik a despoták és a diktátorok jelmondata. Umbridge sem szerénykedik a zsarolás, a megfélemlítés és a fizikai agresszió válogatott eszközeivel. Ennek látszólag engedelmeskednek ugyan az emberek, valójában azonban mindvégig ellenállnak: gyűjtik az erejüket, titkon szervezkednek, s csak arra várnak, hogy a hatalom a legkisebb jelét mutassa a gyengeségnek. Akkor ugyanis fellázadnak ellene.

A jó vezető szinte idealizált típusa Dumbledore, aki a szakértelem és példamutatás eszközeivel éri el céljait. Ő soha nem hivatkozott a társadalmi rangjára vagy a hivatalos jogkörére, soha nem próbálta meg ajándékozással és kivételezéssel megvesztegetni a követőit, soha nem akart fenyegetéssel és erőszakkal sakkban tartani másokat. Két dologgal élt csupán: a szakértelmével és az emberi példamutatásával.

Egy igazi vezető nem magához ragadja, hanem kiérdemli a hatalmat. Bebizonyítja, hogy olyan különleges tudással rendelkezik, amellyel odaadóan képes szolgálni a követőit. Vezetőként ettől a tényezőtől lesz igazán hiteles és megbízható valaki.

A kompetens vagy szakértői hatalomnál azonban sokszor jóval többet nyom a latban a referens vagy vonatkoztatási hatalom. French és Raven szerint ugyanis annak megléte esetén a vezető követendő példaképpé nemesedik mások szemében – az erkölcsi tartása, a személyes karizmája vagy épp az emberi értékrendje által.

Egy kompetens vagy egy referens hatalommal való identifikálódási, vagyis azonosulási vágyunknak hála nem külső elvárásoknak, hanem belsővé tett sztenderdeknek igyekszünk megfelelni.