Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A szexuális zaklatásos történetek újabb rétege tárult fel azzal, hogy Asia Argento olasz színésznőt is megvádolták, hogy visszaélt a hatalmával. Ő a történetet egészen másképp magyarázza, a zaklatás vádját tagadja. Hitelteleníti vagy épp megerősíti-e Argento esete a Me Too mozgalmat?
Asia Argentónál kevés szenvedélyesebb hangja volt a Me Too mozgalomnak. Ezt a szenvedélyt nyilvánvalóan a személyes érintettség is fűtötte: az olasz színésznő Rose McGowan oldalán az elsők között lépett elő a Harvey Weinstein elleni vádakkal, és ezzel a globális nyilvánosság fókuszába emelte az évtizedes Me Too mozgalmat. Most pedig, nagyjából egy évvel az után, hogy Argento szexuális zaklatással vádolta meg Weinsteint – a New York Times legújabb sztorijának köszönhetően – ott tartunk, hogy a mozgalom, amelynek a létrehozásában közreműködött, őt is magával ránthatja.
Ezúttal ugyanis maga Argento a vádlott, miután ismeretlen feladótól az újság megkapta egy bíróságon kívüli megegyezés dokumentumait. Argento vádlója, Jimmy Bennett azt mondja, épp a Weinstein-sztori idézte fel benne azt a felzaklató emléket, amelyet 17 éves kora óta őriz.
A két történet – Argentóé és Weinsteiné, illetve Bennetté és Argentóé –, ahogy a New York Times cikke alapján rengeteg párhuzamosságot mutat, és az egyértelmű hatalmi alá- és fölérendeltség miatt klasszikus Me Too-sztorinak mondható.
A fiatal színész gyerekként találkozott először Argentóval, mindössze hétéves volt, amikor a fiát játszotta a színésznő által rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzett A szív csalfa vágyai című filmben. A New York Times cikke szerint a közös forgatás után Argento egyfajta anyafigura lett számára, és szolgált mentorként is, akire egy gyerekszínésznek nyilvánvalóan szüksége van. Kettejük munkakapcsolata a következő évtized folyamán sem szakad meg, ám történetük tíz évvel később, 2013-ban alapjaiban változik meg. Bennett ekkor 17, Argento 37 éves volt.
A kaliforniai Marina Del Rey egyik szállodájában találkoztak, Bennett egyik rokona fuvarozta oda a fiút, aki a színésznő kérésére távozott, így egyedül maradtak a hotelszobában. A New York Times birtokába került dokumentumok plasztikus leírása szerint Argento alkoholt adott a fiúnak, majd orális szexben részesítette, utána rámászott és közösült vele. A színésznő kezdeményezésére együttlétükről fotók is készültek, amelyek az újság birtokában vannak. Az eset szempontjából döntő jelentőségű, hogy a kaliforniai törvények szerint a beleegyezési korhatár 18 év. Bennett két hónappal múlt 17 éves ekkor. A dokumentumok szerint már a hazaúton kezdte „rendkívül zavartan, megalázottan és undorítóan érezni magát”.
Argento és Weinstein története is nagyrészt ezt a forgatókönyvet követte. A színésznő azt állította, hogy 1997-ben, 21 éves korában Harvey Weinstein erőszakkal orális szexben részesítette. Amikor Ronan Farrow-nak, a szexuális zaklatásos ügyek eltökélt felderítőjének – és nem mellesleg a szintén megvádolt Woody Allen fiának – felidézte a történteket, hogy megszülessen a nagyjából egy évvel ezelőtt hatalmasat szóló New Yorker-cikk, azt mondta, még ma is remeg az egész teste, ha beszélnie kell róla.
Ahogy most kiderült, éppen az akkori, Weinsteinre terhelő vallomása idején írta alá azt a bíróságon kívüli megállapodást, amely az ő történetét lezárni volt hivatott, és amelyből a fenti történet kiolvasható (Argento és Bennett egyaránt elfogadta a dokumentumban állítottak hitelességét). A fiatal színész ugyanis beperelte egykori mentorát, mivel szerinte az incidens okozta trauma miatt nem tudott dolgozni, aminek a következtében a bevételei is megcsappantak. Legalábbis ő ennek a számlájára írja, hogy míg korábban évi 2,7 millió dollárt keresett, az incidens óta csak évi hatvanezret.
A színész eredetileg 3,5 millió dollár kártérítést kért, végül 380 ezer dollárra kapott ígéretet (az első részlet most tavasszal volt esedékes). Argento ügyvédje egy levelében azt írta, az összeget Bennett támogatásaként értelmezik, abban a reményben, hogy soha többé nem fordul elő vele hasonló. Asia Argento egyébként nem kötött hallgatási megegyezést a vádlójával, mert állítása szerint a Me Too aktivizmusa jegyében ellenzi a hasonló megállapodásokat.
Egy nappal a New York Times-cikk megjelenése után Argento maga is megszólalt. Közleményében elismeri, hogy fizetett Bennettnek, de határozottan tagadja a szexuális zaklatás vádját, és azt is, hogy egyáltalán lett volna szexuális kapcsolata a fiatal színésszel. Azt írja, hogy ez a kapcsolat egyfajta barátság volt, amely akkor ért véget, amikor ő kitálalt Weinsteinről, és Bennett hatalmas összegű pénzt kért tőle. Argento közleménye szerint a 380 ezer dollárt néhai barátja, az idén júniusban öngyilkosságot elkövető tévés sztárséf Anthony Bourdain fizette ki a fiatal színésznek. Mint fogalmazott: Bourdain nagyon vigyázott a hírnevére, és vállalta, hogy anyagilag segíti Bennettet azzal a feltétellel, hogy többé nem avatkozik bele az életükbe.
Hatalom, hírnév, elszámolás
A Me Too hullámai több olyan elkövetőt is elsodortak, akiknek az érintettsége fájdalmas felismerésként csapódhatott le a rajongókban és a tisztelőkben. Nyilván volt, akiben egy világ omlott össze, amikor Kevin Spacey zaklatásos ügyeire fény derült, a balettrajongók a New York City Ballet legendás alakjának, Peter Martinsnak a lelepleződését viselhették nehezen, és biztosan vannak olyanok is, akik Harvey Weinsteinban csalódtak hatalmasat, még ha belőle lett is a mozgalom poszterfiúja.
Akármi is derül még ki Asia Argento történetéről, pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy olyan színésznőt vádolnak, aki nemcsak áldozat volt maga is, hanem élére is állt annak a mozgalomnak, amely az áldozatoknak próbált meg erőt és hangot adni, és különösen elítélte a titkos megállapodásokat és jogi manőverezéseket, amelyekkel megpróbálták rejtegetni a visszaéléseket.
Mihez kezdjünk egy olyan áldozattal, akiről most azt állítják, hogy elkövető is? És mihez kezdjen a Me Too ezzel a zavarba ejtő kettőséggel? Felülírja-e az egyik áldozatiság a másikat?
Ha a mozgalom eredeti kezdeményezőjének, a Me Too kifejezést több mint egy évtizede a köztudatba bevezető Tarana Burke-nek a gondolataiból indulunk ki, Argento története és az ebből kibomló kérdések tulajdonképpen megerősíthetik a mozgalmat. Burke a Twitteren azt fejtegette, hogy csak az Argentóéhoz hasonló történetekről folytatott kemény kibeszélések vezethetnek sikerre. „Ez a mozgalom felkínálja a lehetőséget. De csak akkor, ha felnyitjuk a férgekkel teli dobozokat, és elfogadjuk a kényelmetlen valóságot, hogy nemcsak egyféle emberből lesz elkövető, és nincs egyféle áldozat sem. Tökéletlenül vagyunk emberiek, és mindannyiunknak felelősséget kell vállalni az egyéni viselkedésünkért.
Az emberek kihasználják majd ezeket a híreket és történeteket, hogy megfosszák a hitelétől a mozgalmat – ne engedjük”
– próbálta megragadni a legújabb fejlemények lehetséges hatásait Tarana Burke.
I’ve said repeatedly that the #metooMVMT is for all of us, including these brave young men who are now coming forward. It will continue to be jarring when we hear the names of some of our faves connected to sexual violence unless we shift from talking about individuals [+]
— Tarana (@TaranaBurke) August 20, 2018
Az azonnali hatások nyilván már megmutatkoztak, az olasz Sky tévében induló következő X Faktorban Argento nem lehet zsűritag, ha bebizonyosodik, hogy igaz, ami most megjelent - üzenték a show producerei. Argento esete olyan támadási felületet adott az általa is felépített mozgalom kritikusainak, amelyet kemény munka lesz hatástalanítani és korrigálni. Bejelentkezett azonnal Harvey Weinstein ügyvédje, Benjamin Brafman, aki megdöbbentőnek nevezte a színésznő képmutatását, és rögtön a bizonyítékát látta benne annak, hogy milyen gyenge lábakon is álltak a producer ellen felhozott vádak. (Azért a nyilatkozat nyilván az ügyvédi taktika része, és nagyrészt Weinstein bírósági eljárását kívánja befolyásolni, nem a közvéleményt.)
Nem az ügyvédi, hanem a sorstársi gondolatmenet késztette megszólásra Weinstein másik vádlóját, Rose McGowant, aki a Twitteren határolódott el az elkövető Argentótól, miközben megpróbált szolidaritást vállalni az áldozat Argentóval.
„Tíz hónappal ezelőtt ismertem meg Asia Argentót. A sorsközösségünket a megosztott fájdalom adja, mindkettőnket zaklatott Harvey Weinstein. A szívem szakad meg. Folytatom a munkát az áldozatok nevében”
– írta McGowan, hozzátéve, hogy „egyikünk sem tudja az igazságot a helyzetről, és biztos vagyok benne, hogy tisztábban fogunk látni. Legyünk gyengédek.”
I got to know Asia Argento ten months ago. Our commonality is the shared pain of being assaulted by Harvey Weinstein. My heart is broken. I will continue my work on behalf of victims everywhere.
— rose mcgowan (@rosemcgowan) August 20, 2018
A zavart felháborodás közepette a Vox sietett megjegyezni, hogy nem Argento az első aktivista és túlélő, akit visszaéléssel vagy zaklatással vádoltak meg. Ebben a helyzetben találta magát Eric Schneiderman New York-i főügyész, Harvey Weinstein egyik legerősebb ellenfele, miután négy nő megvádolta. Szintén nem ő az első nő és az első feminista: a New York Egyetem professzorát, Avital Ronell filozófust is utolérték a vádak – és a New York Times. És szintén nem ő az első áldozat, aki elkövető is: Junot Diaz író a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy gyerekkorában megerőszakolták, hogy aztán kiderüljön, hogy erőszakkal csókolt meg egy nőt.
Argento az idei cannes-i filmfesztivál záróünnepségén szenvedélyes beszédet tartott, emlékeztetve a hallgatóságát, hogy a nézőtéren ülők közül sokan bűnrészesek, mert hagyták, hogy Harvey Weinstein és mások visszaéljenek a hatalmukkal:
Tudjátok, kik vagytok. De ennél is fontosabb, hogy mi tudjuk, kik vagytok. És nem hagyjuk, hogy megússzátok.
Azt nyugodtan írhatjuk a Me Too mozgalom javára, hogy Jimmy Bennett vádjait komolyan vették – még Argento szövetségesei is. Ebből a szempontból jól vizsgázott a mozgalom, amelynek végső soron az a lényege, hogy felelősségre vonja a hatalmukkal visszaélve szexuális zaklatásokat elkövető embereket, különösen, ha egy egész rendszer védi őket.
