Egy nő akkor lesz terhes a nyilvánosság előtt, ha ő azt mondja. Az ugyanis, hogy mi történik egy nő testében: magánügy.
Orbán Viktor miniszterelnöki eskütételén jelen volt a családja is. Ott ült a Parlamentben Orbán Ráhel is, akiről az alkalomból és a lehetőségből adódóan rengeteg fotó készült, a fotók alapján pedig néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy Orbán Viktor lánya a második gyerekét várja. „Vagy legalábbis nagyon domborodik a hasa.”
Bár Orbán Viktor néhány hete a Kossuth Rádióban a következő kormányzati ciklus demográfiai fókuszát kifejtve azt mondta, hogy a nők gyerekvállalási szándéka a „legszemélyesebb közügy”, most szeretnénk megvédeni Orbán Ráhelt a miniszterelnök népesedéspolitikai világnézetétől.
Az ugyanis, hogy mi történik egy nő testében: magánügy.
Ehhez képest olyan elvetemültséggel kezdtük el vizsgálni Orbán Ráhel hasát, mint A szolgálólány meséjének disztopikus rémálmában a gyerekszülésre tartott szolgálólányok méhét a gazdáik.
Egész egyszerűen felhatalmazva érezzük magunkat arra, hogy egy nő hasát fixírozzuk, csak azért, mert biológiailag ott koncentrálódnak a reprodukciós szervei.
Az úgynevezett szülőkorban lévő nők ezt a szülőkorúságukkal járó idétlen, néha nyomasztó szükségszerűségként élik meg. Pedig nincs benne semmi szükségszerű. Egy nőnek ugyanis joga van ahhoz, hogy kigyúrja vagy elhanyagolja a hasát, hogy megmutassa vagy elrejtse, hogy csokitortának csináljon benne helyet, vagy gyereknek. Az övé. Azt csinál vele, amit akar.
Ahogy egy terhes nő hasát nem illik fogdosni, mert egy terhes nő hasa nem közvagyon, úgy egy nő hasát (és egyébként egyéb testrészét) bámulni sem illik, mintha valami szenzáció lenne, vagy megoldandó rejtély, hacsak nem szólít fel erre.
Egy nő – akár ismert, akár ismeretlen – akkor lesz terhes a nyilvánosság előtt, ha ő maga azt mondja, hogy az. Addig minden más csak bizalmaskodó, fontoskodó, a másik testi autonómiáját semmibe vevő találgatás.