Élet+Stílus hvg.hu 2018. április. 23. 09:04

Hillary Clinton kapott egy elég kellemetlen kérdést

Mégpedig az egyik legünnepeltebb feminista szerzőtől.

A demokraták volt elnökjelöltjével, a volt külügyminiszterrel és first ladyvel Chimamamnda Ngozi Adichie beszélgetett a PEN World Voices Festival elnevezésű eseményen a hétvégén. A író kihasználta az alkalmat, hogy szóba hozzon valami, ami régóta zavarja. Miért van az, hogy a megannyi eredménye és sikere ellenére a Twitteren mégis azzal kezdi Hillary Clinton a bemutatkozását, hogy feleség? “Amikor megláttam, be kell vallanom, kicsit elszomorodtam. Aztán megnéztem a férje Twitter-fiókját, ahol az első szó viszont nem az volt, hogy férj” – mondta Adichie. (Egész pontosan ez áll Bill Clinton bemutatkozásában: A Clinton Alapítvány alapítója és az Egyesült Államok 42. elnöke.)

Adichie szerette volna tudni, hogy vajon Hillary Clinton döntött-e úgy, hogy mindenekelőtt a férjével való kapcsolatán keresztül határozza meg magát, és ha igen, miért. Clintonnak volt egy egész hihető magyarázata. Azt mondta, hogy a nőknek képesnek kell lenniük egyszerre ünnepelni az eredményeiket és a kapcsolataikat is. Barbara Busht idézte, aki a kilencvenes évek elején azt mondta, „végső soron nem fog számítani az, ha fizetésemelést kaptál, ha egy nagyszerű könyvet írtál, ha nem olyan ember vagy, aki a kapcsolatokat is értékeli”. Clinton ugyanakkor elismerte, nem biztos abban, hogy a múlt héten elhunyt Barbara Bushnak igaza volt. Végül arra jutott, hogy a legtöbb nő valahol középen, a karrier és a kapcsolatok között találja magát. „Végül is ez a szép a feminizmusban, hogy a nőknek választhatnak, hogy miként határozzák meg magukat” – mondta Clinton.

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.