A náci rezsim aktív támogatója volt Hans Asperger, világhírű gyógypedagógus, gyermekgyógyász, aki először írta le a később róla elnevezett Asperger-szindrómát. Nyolcévnyi kutatás után derült ki az osztrák orvos szörnyű múltja.
Hans Apserger az osztrák gyógyító pedagógiai irányzat egyik úttörőjeként, gyermekgyógyászként került be a történelembe, munkásságában kiemelkedő a szakirodalomban az autizmus-spektrumhoz tartozó, később róla elnevezett Asperger-szindróma leírása. Személyének és elért eredményeinek megítélésében egy frissen megjelent tanulmány fog minden bizonnyal óriási fordulatot hozni.
Herwig Czech, a bécsi orvosi egyetem kutatója a Molecular Autism című szaklapban publikálta tanulmányát, amelyben eddig feltáratlan dokumentumok, személyes akták, egykori páciensek mappái alapján világít rá Hans Asperger náci kötődésére. Az osztrák orvos nem csupán szimpatizált a náci ideológiával, de aktívan részt is vett a fajgyűlölő rezsim építésében és működtetésében, a Harmadik Birodalom eutanázia-programjához asszisztált, és olyan gyerekek sorsa felett ítélkezett, akiket ő személy szerint nem talált érdemesnek arra, hogy éljenek – írja a Guardian. Az ovostudománnyal foglalkozó történész nyolc évig kutatta Hans Apserger munkásságát, ez idő alatt kiderítette, hogy a gyermekgyógyász rendszeresen küldött gyerekeket a bécsi Am Spiegelgrund nevű klinikára, a hírhedt náci gyermekosztályra, ahol körülbelül 800 olyan gyereket és fiatalt gyilkoltak meg 1940 és 1945 között, akiket betegségük, szellemi vagy testi fogyatékosságuk miatt a náci ideológia alapján nem tartottak az "életre érdemesnek". A gyerekek ily módon való kiiktatását a nemzetszocialisták csak eutanáziaként vagy "kegyes halálként" emlegették.
Czech a dokumentumok között talált egy fotót is egy hároméves kislányról, Herta Schreiberről, akit agyvelőgyulladása miatt ítélt Hans Asperger a Spiegelgrundba. A gyerek három hónap után halt meg az intézetben tüdőgyulladásban. Asperger azt írta a lányról, hogy elviselhetetlen fájdalmat okoz édesanyjának a betegsége miatt, a kislány pedig gyógyíthatatlan. A gyerek agyának egy darabkáját 1990-ben megtalálták a klinika egykori pincéjében, a kislány holttestét 2002-ben tudták eltemetni.
Czech kutatásai arra nem találtak bizonyítékot, hogy Asperger szándékosan kutatta volna az autistákat, ahogy arra sincs evidencia, hogy Asperger különösebben jószándékú lett volna betegeivel, bár a tudós a háború után, a több mint három évtizednyi parxisa alatt végig ezt hangoztatta. Herwig Czech szerint Asperger arról készített feljegyzéseket, hogy a gyógyíthatatlan, örökletes betegségekben szenvedőkkel szemben korlátozó lépéseket kell tenni, mivel a német fajjal szembeni felelősségtudat – a nácik szerint – ezt követeli meg.
Az osztrák tudós Asperger más rendkívül káros elméleteit (bűneit) is feltárta: a náci doktor például a szexuálisan zaklatott gyerekeket hibáztatta a molesztálásért.
The essence of Herwig Czech's research showing Hans #Asperger's complicity in Nazi crimes was publicly searchable in 2014, as covered in our 2016 book "In A Different Key." Yet myth of a "hero" Asperger persisted. This publication ends that for good. https://t.co/HkVd5AkTVz
— John Donvan (@JohnDonvan) April 19, 2018
Czech 43 oldalas tanulmánya kapcsán a Molecular Autism szerkesztői kiemelik, hogy sem a tudósok, sem az orvosok vagy a széles autista közösség, és sem az Asperger-szindróma elnevezést 1981-ben megalkotó angol pszichiáter Lorna Wing nem voltak tudatában Hans Asperger múltjának.
Ugyanakkor Herwig Czech keményen bírálja az Aspergerről angolul megjelent könyvek szerzőit is, amiért azok "nagyon megengedőek" Aspergerrel szemben, még akkor is, ha nagyon korlátozott ismereteknek és forrásoknak voltak eddig a birtokában. Ezt a deficitet mi sem bizonyítja talán jobban, mint például Nagy-Btirannia vezető autizmus-szakértőjének, Uta Frithnek az 1991-ben megjelent alapműve a témában, amelyben Frith úgy fogalmazott, hogy Asperger "személyes biztonságát is kockáztatva védte pácienseit a náci rezsimtől".
Czech elismeri, hogy felfedezése fájdalmas is lehet az autizmussal élők és családtagjaik számára, de úgy véli, hogy publikálnia kellett az eredményeit. "Rossz lenne, ha elhallgatnám, még, ha nehéz is ezt hallani" – mondta. Hozzátette, hogy arra viszont nincs semmilyen bizonyítéka, hogy az autizmus kutatásában elért eredményeit hiteltelenítené Asperger nácizmusban játszott szerepe.