„Elég öreg vagyok, most már nem szeretnék mást, csak dolgozni” – köszöntötte a szállóigének is beillő bon mot-val Gere Attila a vendégeket, miközben villányi pincéjébe kalauzolta őket. A 2017-es hegy levét őrző hordókat csapolgatta, és büszkén mesélt a megilletődött közönségnek erdész múltjáról. S arról, hogy számára csupán két bor létezik: jó és rossz. Igencsak bátor dolog nem szakmabelieknek mutogatni a még korántsem kész tételeket, de a borok és a Vince-napi látogatók is jól vizsgáztak. A sorból kiemelkedett a Kopár-dűlőből származó Cabernet Sauvignon és a Geréék által felkarolt ősi Járdovány, ami jó ivású, kedves borrá szelídült a kezük alatt, s felvillantja, mi mindent ihattak eleink a Kárpát-medencében a korábbi évszázadok során. A fenti mondással Gere egyébként arra utalt, hogy 64 évesen már nem óhajt marketingbukfenceket és mindenféle piaci kunsztokat végrehajtani, megelégszik azzal, ha nagyokat sétál a szőlőben, és gondos figyelemmel kíséri a növény és a borok fejlődését.

Gy.Zs.

Megjegyzendő, hogy a Vince-nap több mint marketingfogás: a Drávaszögben régóta tartja magát a szokás (már a 18.századbeli kalendáriumokban is jegyezték), hogy a gazdák január 22-ikén megtisztelik a neves szent ünnepét. Mivel a búcsújáróhelyek a gyakori fagyok miatt nehezen megközelíthetők, azzal s úgy, amijük volt: bementek a pincébe, alaposan megvizsgálták, hogyan fejlődnek egymás borai, és áldomást ittak az égi Vince egészségére. A rafkósabbak levágtak néhány szőlővesszőt is, amit aztán a meleg szobában rügyeztettek, s abból számolgatták ki, hány fürt, tehát milyen termés várható az adott évben. S hogy az égieknek másképpen is besegítsenek, hurkát, kolbászt és gömböcöt, azaz disznósajtót lógattak ki a szőlőben, hogy így ösztönözzék hosszú fürtök és kövér bogyók termésére a téli pihenésüket töltő növényeket.

Gönczöl Gábor

Ha ez utóbbi szokást nem is sokan gyakorolták az elmúlt évtizedekben, tény, hogy Siklós környékén az elmúlt fél évszázadban még a hobbiborászok is szabadságot vettek ki Vince-napján, hogy aktív koccintgatással múlassák az időt.

A nagy öregek – bár állítják, nem értenek a marketinghez – mindenütt levették a lábukról a népeket. A beígért programot ugyanis kivétel nélkül túlteljesítették, a hordóminták mellett olyan nagyágyúkat is megkóstoltattak a meglepett közönséggel, hogy sem szem, sem torok nem maradt szárazon. Gere Attila egy csettintésére máris a poharakba töltötték a még mindig lenyűgöző állapotban levő 1999-es Kopar cuvée-t, míg Gere Tamás és Zsolt csak ilyen alkalmakra megnyitott, hangulatos nagyharsányi pincéjében a könnyebb borok után a csúcsbor, az Aureus 2006-os évjárata következett, ráadásul, a Magnum változat. Amit persze mindenki méltó meghatottsággal kortyolgatott.

A Bock Pince, ahol hosszú évek óta várják Vince-napi ünnepségre a borkedvelőket, külön fejezetet érdemelne a beszámolóban, mert a nap ismét az ország Józsi bácsijának fineszét dicséri. A délelőtti hordómintás kóstolónál semmit nem bíztak a véletlenre, a már kedves arcukat mutató 2015-ös tételekből merítettünk. Kevesen tudják, de már szűztermésével kirobbanó nemzetközi sikert aratott a syrah – és a 2015-ös is nagyon szép ígéret. A fekete-hegyi Cabernet Franc lassan palackba kerül, e bor utóbbi évjáratai sorra nyerik az aranyakat. A kóstolót a 2007-es Magnifico zárta, ami csupán az elmúlt hetekben került a piacra, mert kellett egy évtized ahhoz, hogy a hordóban, majd a palackban a csúcsra jusson.

Facebook

 Aki pedig este is visszatért a pincébe, meghallgathatta Berecz András mesemondó borokra hangolt előadását is, amelyből megtudhatta, miért nyílik kifelé a kocsma ajtaja. Majd demonstrálta azon mondásának igazságát is, hogy „a bor kollégát csinál”, azaz néhány pohár bor után a közönség magától fejezi be az előadóművész mondatait.

Persze, idáig el is kellett jutni. A nap során ugyanis a kisharsányi Vylyan Szőlőbirtokon Mészáros István kalocsai kanonok megáldotta a szőlőt, s a Büdös Vornyik zenekar olyan talpalávalót húzott, hogy az éppen legénybúcsúztatót tartó társaság válogatás nélkül megtáncoltatott szinte mindenkit. A tőkék közé elhantolt palackokat is rendben megtalálták, s a felszolgált gránátalmás-diós-köményes céklakrémre, sajtokra, szalámira sem érkezett panasz.

Gönczöl Gábor

Egyébként éppen a Vylyan Szőlőbirtok az, amelyik jó érzékkel fűzött programsorozatot e jeles napra bő évtizeddel ezelőtt. A kezdeményezésük mostanra kiterjedt az egész borvidékre. Buszok szállítják a közel tucatnyi nyitott pince között az érdeklődőket, és minden egyes helyszínen sokféle meglepetés várja őket.

A kalandos kedvű borisszák nemcsak Siklós irányában hagyták el Villányt, hanem Kisjakabfalva és Villánykövesd felé is tettek egy kitérőt. A Jackfall Bormanufaktúrában az öntörvényű Jandrasics Gábor keresi a Szent Grált, azaz a borvidék igaz szellemét, amit a csúcsborrá nevelt portugieserben és a bordeaux-i fajták értő házasításában vél megtalálni. Némileg önsorsrontó módon ő is közel évtizedig nevelgeti legnemesebb tételeit a palackban, érdemes megkóstolni ezeket.

A villánykövesdi Blum Pince a borturisták számára valóságos enigma. Belépve az ódon épületbe, megállni látszik az idő. Bármelyik percben német rendszámú buszok fékezhetnek a főúton, amelyek gyomrából stüszi vadász kalapban már nem szomjas turisták özönlenek az őket tangóharmonikaszóval fogadó családhoz. Az egyszerű, talpas poharakba mindjárt kerül is folyóbor, és a hangulat fokozódik. Ám ha Blum Jánossal vagy borász vejével szóba elegyedünk, egy idő után lesz rendes kóstolópohár, sőt, előkerülhet a pince féltett kincse, a tavaly a Top 100 legjobb magyar bor közé bekerült 2012-es Cabernet Sauvignon is, ami valóban több, mint tisztességes munka, gyönyörű tétel. S hogy mi a tanulság? Valami olyasmi, mint amit Berecz András is idézett a mesemondásban: „az eszünket a kocsmában tartjuk, ezért vissza-vissza kell járni”.

Megjegyzés: Január 22. a szőlészek, borászok, vincellérek védőszentjének, Szent Vincének a napja. Zaragozai Vince a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején, 304-ben halt vértanúságot Valenciában, megtagadva, hogy püspöki diakonusként a pogány isteneknek áldozzon.