Volt idő, amikor igaz hazafi annyira felháborodott egy csésze füvekből készített lé láttán, hogy kardot rántva kiáltott egy kupa jó magyar bor után. Aztán valahogy mégis megvalósult a kupa és a csésze békés egymás mellett élése. Sőt, a tea bámulatos átváltozásokat produkált.

A XVIII. század elején veszni látszott a régi világ, az urak asztalán ismeretlen új italok, kávé, csokoládé, tea kínálkoztak. Neuer Mode dívott, átkos-izgalmas nyugati mórikálás, leginkább bécsi, párizsi közvetítéssel. A honi csészékben a tea sárga útja innentől kezdve kiköveződött.

null

Erőlködtünk évszázadnyit, hogy a hollandusok, németek ajkáról magyarítsuk is a társasági ital nevét. Nem akarás lett a vége. Hiába ajánlgatta Czuczor Gergely és Fogarasi István az 1836-os Magyar Nyelv Szótárában a „szűrlé” kifejezést, míg más hívatlan nyelvújítók a „szénavízzel” próbálkoztak. Maradt a tea, a teázás, meg a teás italok – egészségben, betegségben, búra, bajra, vigasznak, örömnek, mulatságnak.

Valamit is magára adó Magyar Házi Gazdasszonynak az 1820-as években már illett ismernie (legalábbis N. Nagyváthy János tekintetes, nemes táblabíró és praktikus literátor szerint) a kedvesebb italok közül a Puntsis-t:

„Ezt sokféleképen készitik. A közönséges mód ez: Végy hat édes Narantsot, és ugyan annyi Czitromot, hámozd meg, és tsafardki a levét, tölts hozzá két itsze jó égettbort, és hat findzsa theát, olvassz meg hozzá két itsze vizben egy font Czukrot, és két tojás fejére tajtékját, szürd meg, és melegen add asztalra.”

Fenségesebb változata a Királypunts: „Veddle hat Narantsnak, és annyi Czitromnak a héjját, és tiszta borból égettborban áztasd négy nap, az útán olvassz 3 font Czukrot, és azt tisztítsd meg négy tojásfejére tajtékjával, és hat itsze vizzel. Töltsd reá a Czitrom héjjas égettbort, és edénybe tedd el nyóltz hétig, a mikor itatós papiron szürd által, és fele vizzel vagy theával feleresztv".

A puncs szép karriert futott be. Kugler Géza A legnagyobb és legteljesebb Nagy Házi Cukrászatában (cukrászok, vendéglősők, háziasszonyok legpraktikusabb kézikönyve – különös tekintettel a magántanulásra, 1927) az italoknak szentelt fejezetben imigyen ajánlja a Királyi puncsot: „17 gr pecco teából 1 liter teát csinálunk és kihűtjük. Egy lábosba teszünk 2 kg darabos cukrot, a teát ráöntjük és jól összekavarjuk, most hozzányomunk 5-6 citromlevet, egy üveg bort és egy üveg burgundit, aztán még egy üveg champagnert. Mindezt jól összekavarjuk, egy órára jégre állítjuk és kihűtött poharakban feladjuk.”

Ha valaki a magántanulás során kevesebb babrával kívánta az italt, Whist-et kavart: „18 gr zöld teát forrázzunk le ½ l vízzel, a kivonatot szűrjük át asztalkendőn, oldjunk föl benne 560 gr cukrot, adjunk hozzá 5 citromlevet, 3-4 üveg jó medocot (francia bor) és a keveréket forraljuk föl. Melegen adjuk.”

A puncs a boldog béke idők kedvelt kávéházi és társasági itala lett, melyet bármely korhelyek szívesen iszogattak. S teszik ezt manapság is. Előfordult olykor, hogy Teagroggal cserélték fel. Egy csészényihez 4 cl fekete teát 2 cl citromlével és kávéskanálnyi porcukorral 60 fokra felmelegítettek, belekevertek 6 cl tearumot, a tetejére karika citromot dobtak, meglocsolták még 1 kávéskanál magas alkoholtartalmú rummal, hogy meggyújtva érje el a kívánatos végkifejletet.

Ugyancsak szép múlttal dicsekedhet a Krampampuli, amely mostanság is dívik a nemcsak retro-bulikban: 1 kg cukrot bőven leöntünk rummal. Meggyújtjuk, elégetjük, majd hozzáadunk 2 üveg asztali bort, 1 liter meleg fekete teát, 1 citrom és 1 narancs levét. Azon nyomban szervírozzuk bármi öblös alkalmatosságban (de olyanról is hallottuk, hogy egy születésnapos bagázs az ünnepelt bakancsából itatta a népeket). Ha „régies, úri ízt” rafíníroznánk neki, s persze agyagedényben kotyvasztottuk, akkor pihentessük 1-2 órát meleg sütőben.

Ha semmi kedvünk bulizni, viszont bevermelnénk magunkat nyugiba, akkor teás tejjel (nem tejes teával) cirógassuk lelkünket: 1/2 l tejet nem forralunk fel, hanem összemelegítünk 1/2 l fekete teával és 5 percig állni hagyjuk, majd édesítjük 2 evőkanál cukorral, bolondítjuk csipet fahéjjal, kevés vaníliás cukorral.

Egyes vajákosok szerint bizonyos fajta teakoktél kiválóan alkalmas szerelmi kötésre is: 8 dl erős, aromás (pl. Earl Gray) teát 10 szem szegfűszeggel, darabka fahéjjal, mokkáskanálnyi reszelt citromhéjjal 8 dl forrásban levő vízzel leöntünk, lefedjük, állni hagyjuk. Érzelmek hevítésére 9 piros rózsaszirommal s újabb fahéjdarabbal 2 perc újraforralást és fohászkodást igényel a kiszemelt áldozat nevének mormogásával: „Nőjön benne a vágy irányomban, legyen belém szerelmes, kívánjon engem, úgy legyen.” Mire levesszük a tűzről, állítólag már hatnia is kell… Ebben ugyan nem vagyunk teljesen biztosak, de most, hogy mégis lesz tél, biztos jól fog esni egy bögrényi efféle fűszeres „szűrlé”.

A szegfűszeget, a fahéjat egyébként nagyon jól viselik a teák. Ha még fűszeresebb aromára vágyunk, csipet őrölt szerecsendiót, egy-egy kardamomot is becsempészhetünk a teáskannába. Téli csúcsra járatás, ha 1/2 liternyi teánkhoz 1,5 deci ananászlevet és 2,5 deci narancslevet keverünk. Fantázianév a fantáziánkra bízva. Igazi téli társasági ital lehet a mentás-rumos tea, ami föltételezi, hogy már készen van legalább 2 liter finom mentateánk. Fél liter vízzel elrontjuk. Belekeverünk 350 gr barna cukrot és egy percig forraljuk. Aztán felturbózzuk 2 deci fehér rummal, beledobálunk friss mentaleveleket és már adagoljuk is a csészékbe, üvegpoharakba.

Nyáron ugyanezt előadhatjuk sok jéggel, de most még erről nem érdemes beszélni. A teáról viszont igen. Legközelebb éppen most vasárnap, amikor a Tea Napja lesz.