Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ellepik-e HIV-pozitív zombik a Józsefvárost, ki vette át Vizoviczki “Hajógyári” László szerepét, és hová küldené ma a hét hónapos terhes kismamát, aki steril tűért áll sorba? Interjú Dávid Ferenc drogprevenciós szakértővel.
Dávid Ferenc pályaelhagyó devianciaszociológus, főállású munkatársként a Kék Pont Alapítvány projektkoordinátora, és műsorvezető a Tilos Rádiónál. Saját kollektivista-anarchista-kerékpáros egyházat alapított Babilon nyulai néven, de gyűjti a keresztény kegytárgyakat is, Kegytárgyas Feri művésznéven. 2006-ban a "sajnálatos őszi események" során a hatóságok meghurcolták, az ezredforduló óta dolgozik a drogmegelőzés területén az alapítványban. Az elmúlt pár évben megszűnt alóluk a tűcsereprogram, a kormányzatok pedig tíz év alatt szinte teljesen kivégezték a drogmegelőzés azon módszerét, amivel ők dolgoztak. Azt mondja, fogalmunk sincs, mit tömnek ma a gyerekeink magukba, és még a nyomát is megpróbáljuk eltüntetni, hogy egyáltalán baj van.
hvg.hu: Látogassunk ki a drogpiacra, mi kerül a kosárba mostanság?
Dávid Ferenc: Úgy 2010-ig érdemes visszamenni, amikor megjelenik a mefedron, az első olyan dizájnerszer, ami képes az extasyvákuumra reflektálni. Ugyanis tíz évvel korábban a rendőrség Délkelet-Ázsiában lecsapott az extasy-alapanyag MDMA gyártásához nélkülözhetetlen szafrolüzemekre, így nagyjából megszűnt az MDMA-piac. A hétvégi bulizók ezért minden pótszert megvettek, szarabbnál szarabb szerek öntötték el a piacot, mindenki rosszul lett.
Aztán katilon néven felbukkan valami, ami szinte ugyanolyan hatásmechanizmussal működik, és amikor bemondta a tévé, hogy legálisan hozzá lehet jutni a neten, sisteregni kezdtek a klaviatúrák. Grammját 500 forintért vették, négyezerért adtak tovább, családi házak épültek ezekből a pénzekből. Egyszerűen növényvédőszerként címkézték fel, és a vámosok már rá se szagoltak. Mindenki katit használt.
A betiltásával újabb mocsokhullám jött, ismeretlen szerek, metilon, butilon. A speedben pedig közben helyet cserélt az amfetaminnal valamilyen katinonszármazék, anélkül, hogy a felhasználók közül bárki tudott volna róla. Ha valaki annyi speedet használna ma a régiből, mint amennyit mostanság felszív az újból, teljesen vége lenne. A kokain is fel-felbukkan, de távol a tengerpart, nincs azért itt olyan nagy kokainláz, ami ide eljut, meglehetősen kétes minőség.
Korunk rejtett trendje a DMT, amely az Amazonas őserdeiből utat talált a nyugati társadalmakba, és nagyobb hullám lesz, mint az LSD, erre már Magyarországon is vannak jelek. A nagy változás viszont a dizájnerdrogok megjelenése. A lista egyszerűen szabályozhatatlan, és ezzel nagyon jól rávilágít a pusztán tiltó rendszerek csődjére.
hvg.hu: A 2013-ban elfogadott nemzeti drogstratégia célja 2020-ra a drogmentes társadalom megteremtése. Az már csak 4 év.
D. F.: Sajnos a kormányzat Magyarországon az utóbbi pár évben teljesen kivégezte a drogmegelőzést. A kilencvenes években egy virágzó szektorról beszélhettünk, ami nagyjából évi 500 millió forint pályázati pénzből működött. Fontos szakmai sztenderdek, középtávú tervek alakultak ki, létrejött egy nemzeti drogstratégia is. Nyilván voltak gyermekbetegségei, de jól menedzselt terület volt.
A kormányzat a 2000-es évek közepétől elkezdte kivonni a támogatásokat, a nagy 2010-es “mefedronnyár” idejére, amikor az országot elöntötték a dizájnerdrogok, egy tollvonással megszüntették az iskolai drogmegelőzést, és csak azok számára nyílt erre lehetőség, akik megszerezték a hatóságok által kijelölt Országos Egészségfejlesztési Intézet akkreditációját. Ezzel egyidőben a szcientológia egyház és a D.A.D.A. program célként tűzte ki a drogmentes világot, mint megvalósítandó célt, mintegy 15 évvel vetve vissza a drogdiskurzust. Ismét a beteg, a bűnöző lettek az alapfogalmak a drogmegelőzésben. Végül a kormányzat tűpontos időérzékkel lecsapott a józsefvárosi tűcsereprogramra, pár nappal azután, hogy regisztráltuk az első HIV-fertőzött intravénás használót.
Jelenleg egy rejtett, ismeretlen drogokkal terhelt problémahalmaz áll előttünk. Itt a speed, vagy az amfetamin helyett dizájner-katinonszármazékok vannak, de fogalmunk sincs közelebbről, hogy valójában miket rejtenek a tasakok. A marihuána mellett például megjelenik a szintetikus kannabionid, és mire észrevesszük, bedarálja biofűként az egész vidéket és az egész Józsefvárost.
A mefedron mentén az injekciós szerhasználat teljesen átalakul. Innentől kezdve fogalmunk sincs, hogy az emberek mit tolnak, itt tartunk most nagyjából úgy, hogy az intézményrendszer romokban hever, nincsen ellátás a Józsefvárosban, nincs drogambulancia, mindezt úgy, hogy a kerületben 3000 injekciós droghasználó él, akikről halvány gőzünk sincs, hogy az elmúlt két évben mi a jó ég történt velük. 30 ezren élnek a szúrósok mellett, és legalább 300 ezer ember bármikor belecsúszhat a gödörbe.
hvg.hu: Apokaliptikus utcakép drogmámorban vergődő zombikkal?
D. F.: Nem, mert onnantól, hogy ez bűncselekmény, rejtettebbé válik. Úgy tudjuk, a józsefvárosi szerhasználók egy része a Népliget felé mozdult el, másik részük pedig a kőbányai temető felé, házakba. Ezek az emberek hatalomfosztottak, nem szerepelnek a diskurzusban, és elsősorban hepatitis-C fertőzéssel élnek. Ez azt jelenti, hogy amikor az Emberbarát Alapítvány belengeti, hogy hozzájuk mehetnek drogfüggők, de csak negatív hepatitis C-teszttel: akkor huss, 80 százaléknak viszontlátásra. Mivel havi 30 ezer forintot kell befizetni, ezért a többi 20 százaléknak is viszlát. A kör bezárult.
A távoli Észak-Borsodban találkoztunk olyan fiatalokkal, akik 14-16 évesek voltak 2-3 éves drogkarrierrel, függőként, mindezt úgy, hogy
még életükben nem láttak marihuánát.
Tehát egy teljesen új szerhasználói minta van kialakulóban, amire nincsen adekvát szakmai válaszunk. Már droghasználószobákkal sem érnénk semmit, droghasználó-kollégiumra lenne szükség. De egy szoba sem menne önkormányzati, rendőrségi, kormányzati támogatás nélkül, mert másnap felgyújtja a lakosság.
Ahhoz, hogy Józsefvárosban egy járványt megfékezzünk, két kézzel kéne szórni a steril tűt. És arról még nem is beszéltünk, hogy az
oké, akkor ne cuccozz a közeli jövőben, köszönjük, szia, menjél haza!
megoldás nem működik, mert le kell kötnünk a fogyasztók idejét.
A kormányzati kommunikációban az ártalomcsökkentés konkrétan szitokszóvá vált. Amit a partiszerviz programunk csinált a 2000-es évek elején, az ma már elképzelhetetlenül progresszív valaminek tűnik, pedig lassan 10 éve vége. Ez abból állt, hogy lementünk egy csoporttal partikba és ártalomcsökkentő szolgáltatást nyújtottunk a bulizóknak. Vizet, kálciumtablettát osztottunk, valamint tájékoztató anyagokat osztogattunk, és személyes tanácsadást is biztosítottunk.
hvg.hu: Szépen, lassan kimúlt a partikultúrával együtt?
D. F.: Az történt, hogy a hajógyári Vizoviczki-birodalom kialakulásával megszűntek az autonóm partihelyszínek, csak néhány kisebb klub maradt, bár az utóbbi pár évben kezd ismét magára találni a város. Azt gondolom, hogy a hagyományos, kitelepülős partiszervizek kora lejárt. Néhány alapvetés nem ártana viszont. Például lehessen friss vízhez jutni, legyen alkoholmentes üdítő az itallapon, és az ásványvíz legyen a legolcsóbb ital. Legyen jó ruhatár és normális biztonsági szolgálat. Viszont nálunk nem tud kiakalulni a Club Health progam, ami például Londonban létezik. Ez abból áll, hogy amelyik szórakozóhely ezeket a sztenderdeket elfogadja, és részt vesz a programban, az kap egy jelvényt, a partizók innentől fogva tudni fogják mire számíthatnak, biztonságban lesznek. Az már egy másik lépés, ha az önkormányzat azt mondja, hogy eleve csak az nyithat helyet, aki részt vesz a programban.
hvg.hu: Miért támogassa bárki, hogy egy szenvedélyekbe magát belevető, majd ráfázó embert az ő pénzén húzzanak ki a szakadékból?
D. F.: Snowboard. Ki mondta neked, hogy menjél oda, csússz le, és törd össze magad, és én fizessem a gyógyításodat? Az áldozathibáztatás az itt is működik.
hvg.hu: Áldozat?
D. F.: Ha valaki nyomorba születik, és már a születésekor tudni lehet, hogy droghasználóvá fog válni, akkor igen. Mindenkinek jár a segítség, és nem hibáztatunk, ez az egészségügyi rendszer alaptétele kellene, hogy legyen. Attól, hogy valaki önpusztító, vagy anyagyilkos, ugyanúgy meg fogjuk menteni, és ugyanaz a szolgáltatás jár neki, ebben nem tudunk differenciálni. Arra kell törekedni inkább, hogy egy működő társadalmat építsünk.
Ha hozzám bejön a tűcsereprogramra egy hetedik hónapban lévő anyuka, akkor én neki steril injektort fogok adni, ha nem tudom ezt megtenni, akkor ne dolgozzak ott, mert a program célja, hogy egy vírusnak az útját állja. Nem teszek értékítéletet, akármilyen nehéz is. Ettől a gondolattól most fénysebességgel távolodunk. Most ott tartunk, hogy ti, alkoholisták, dohányosok, tudtok jönni orvoshoz, ti, drogosok nem tudtok. Be kell tudnunk engedni ezeket az embereket is.
Mi például úgy működünk, hogy nem írunk gondozási tervet, mert nincsen gond.
Felépülés van, felépülési tőke van. Ha háromszor visszacsúszol, az nem három kudarc, hanem három tanulság, ezzel fogunk dolgozni. Felépüléscentrikus, produktív rendszert kell felépítenünk.
hvg.hu: Ez a hét hónapos terhes kismama ma hova jutna?
D. F.: Most elmehet Józan Babák Klubjába. Ott olyan emberekkel fog találkozni, akik nem fogják őt stigmatizálni, nem lökik még mélyebbre, nem mondják, hogy milyen anya vagy te, hanem elkezdenek vele dolgozni, és szépen, lassan eredményeket elérni. Ehhez viszont ott az ajtóban olyan embernek kell állnia, aki nem köpi őt le. Az ő céljaival kell dolgozni. Ezt csak a civil szektor tudja menedzselni, a kormányzatnak itt nincs helye. Ehelyett viszont bejött hozzánk ez az áldozathibáztatós orosz vonal, aminek a vége egyébként a Fülöp-szigetekre lóg, ahol egy Duterte nevű csávó egyszerűen azt mondja, hogy
nyírjátok ki az összeset.
Ez óriási visszalépés, miközben Nyugat-Európában szolgáltatások garmadája épül erre, hogy a fogyasztókat bekapcsolják legalább az intézményrendszerbe. “Nem kérünk semmi mást, csak gyere el valahová” – a svájciak egészen odáig mentek, hogy alkoholbetegek számára van olyan nappali program, ahol ihatnak: de csak bort. A lényeg, hogy menjenek be, kezdjenek el együttműködni. Mi ehhez képest az utcáról söpörjük őket valahová, azt persze nem tudjuk hová, ha lenne egy pereme a világnak, akkor legszívesebben lelöknénk őket onnan.
hvg.hu: A 2006-os zavargások idején jogvédő szervezetek és ismert emberek sora kampányolt, hogy kiengedjék a börtönből. Mi történt?
D. F.: A sajnálatos őszi eseményekről a blogomban részletesen írtam. A lényeg, hogy mentünk hazafelé, aztán a Podmaniczky magasságában a rendőrök ránk néztek, és már jöttek is “Le a földre, le a földre!”. Mire odaértek, Dirr! kaptam egy állast, a haverom még nagyobbat, és már tették is ránk a gyorskötözőt, aztán bedobtak a rabomobilba. A fogdából a BV-be jutottunk, aztán 30 nap elzárást kaptam.
A lényeg, ami lejött az egészből, hogy a szabadságot Magyarországon bármikor egy tollvonással megszüntethetik. Kaptunk persze kárpótlást, helyre kerültek valamelyest a dolgok.
Nagyon érdekes volt a párhuzam, hogy annak idején Juhász Péter cimbim volt az, aki foggal-körömmel rugózott, hogy engedjenek ki, mindent elkövetett. A 10 éves évfordulón meg egy másik hatalom karaktergyilkosai úgy lőnek rá, hogy alig látszik. A hatalom mintha folyamatosan része lenne ennek a színtérnek.
