Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyre nagyobb a verseny a budapesti közösségi kertekért, a strapás nagyvárosi tempóban mind többen pihennének meg a város közepén is egy saját talpalatnyi földön. Csak az ősszel két belvárosi kert indult, ahol az emberek nem is feltétlenül palántázni akarnak csak, hanem közösséget keresnek.
„Nature is good” – azon túl, hogy ez időtlen igazság, manapság a nagyvárosi kiégettségről szóló kutatások tömkelege igyekszik tudományos eredményekkel is alátámasztani ezt a mondást. Mert a napja javát elektronikus környezetben töltő 21. századi embernek szó szerint életmentő is lehet, ha némi zöldet is lát, esetleg még kertészkedik is, avagy a két kezével létre is hoz valamit. Tudományosan igazolt, hogy a növények közelsége csökkenti a stresszt és a vérnyomást, javítja a koncentrációt, a reakcióidőt, a figyelmet, a tudatos jelenlétet – egy sor olyan dolgot, ami egyébként remek skill a napi darálóban.
Budapestet megszokásból sokan szürke betondzsungelnek tartják, ugyanakkor jó tudni, hogy egy néhány éves felmérés szerint a 17. legzöldebb város Európában. Vagyis annyira talán mégsem rossz a helyzet, főleg, ha hagyjuk kibontakozni a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által 2010-ben elindított trendet: a közösségi kertek terjedését.
Jelenleg mintegy 30-40 ilyen „urban garden” van főváros szerte, ami nagyban köszönhető a fenntarthatóságnak ily módon adózó, a kerteket pénzzel támogató multiknak, illetve a közösségek kialakítását magukra vállaló önkéntes kezdeményezéseknek is.
Idén szeptemberben már Közösségi Kertek Éjszakáját is szerveztek, valamint a közelmúltban két új belvárosi kert is nyílt (a Kisdiófa a VII. kerületben és egy IX. kerületi kert az IBIS Budapest Aero Hotel parkjában)
„Kutyát akartam, de rájöttem, hogy praktikusabb egy kert”
Kérdés, hogy mit kezd az urbánus ember a többnyire inkább a vidéki léthez társított kerttel, vagy egyáltalán miért vágyik oda. „Nekem speciel szerelmi bánatom volt és rájöttem, hogy kell egy kutya. Aztán a tesóm belinkelte, hogy a belváros kellős közepén, a melótól 5 percre közösségi kertet szerveznek. Leesett, hogy ez sokkal jobban passzol a rohanó életritmusomhoz és kevesebb felelősséggel is jár, viszont a fő célt; vagyis hogy kicsit ki tudjak szakadni anélkül, hogy el kéne hagynom a várost, ugyanúgy elérhetem vele. Nem bántam meg a döntést” – avat be minket a városi kertészkedéssel most ismerkedő, kommunikációs szakemberként dolgozó Ferdinánd (29).
„Belépsz az utcáról, a kővel teli VII. kerületből és annyira más világ fogad! Virágok, kutyák, gyerekek, tűzrakóhely, ásó, gereblye, palánta… Kicsit olyan, mint egy alternatív valóság” – mondja a balkonkertészkedésről váltó szervezetpszichológus Angéla (28), akit alapvetően gyakorlatiasabb megfontolás vezérelt.
„Imádok megbízható, friss alapanyagokból főzni, és ehhez egy ideig elég volt, hogy a balkonon termesztek növényeket. De miután kinőttem a balkont, adta magát, hogy eggyel feljebb lépjek és egy rendes kertben termeljem meg a wokbavalót. Ebben az is közrejátszott, hogy sosincs időm friss zöldséget beszerezni, mert hétvégén, amikor tudnék piacozni, inkább szeretek programot csinálni magamnak, a hétközben könnyebben elérhető áruházakban pedig egyszerűen gáz a zöldség-gyümölcs felhozatal”.
„Bevallom, én főleg a csajom miatt vágtam bele. Korábban, gyerekkoromban kb. annyi közöm volt a természethez, hogy lenyírtam a füvet a nyaralóban. Viszont menet közben rájöttem, hogy a szellemi munka mellé nagyon jó, ha csinálok valami olyat is, aminek van valódi, kézzelfogható látszatja, eredménye” – ragad meg egy a legtöbb városi kertészben felmerülő vonatkozást a pszichológus végzettségű Tamás (27).
Az ügyvéd Roland (29) klasszikus példája a természetbe visszavágyó nagyvárosi dolgozónak: „Ahogy idősödöm, egyre jobban értékelem a természetet. Otthon, vidéken is megvolt ez a tevékenység, csak nagyban. Adott volt, hogy felnőttként egy nagyobb városban is megpróbáljam, és amint lehetőség adódott, éltem vele. Jó érzés, hogy farmszimulátorok helyett valós dolgokat csinálhatok, és tetszik, hogy itt kicsit analóg lehetek.”
A világlátott, újságíró Barna (32) annak örül, hogy Budapest is rácsatlakozott az urbánus kertek nemzetközi trendjére: „Azért jelentkeztem, mert évek óta irigykedve, ámulva láttam szerte a világon, (pl. New Yorkban, Berlinben és aztán Budapesten is) hogy az emberek közösségi kerteket csinálnak a város közepén. Én eleve nagyon hiszek abban, hogy a sűrűn lakott, belvárosi részek is attól lesznek élhetőek, ha minél több zöld területet sikerül kialakítani.”
„Egy 7 négyzetméteres parcellából kijön egy család zöldség-gyümölcs szükséglete”
Az egyik közösségi kert szervezésével évek óta foglalkozó (és a Közösségi Kertek Éjszakáját is szervező) Takács Viki szerint egy közösségi kertben, ahol átlagosan 6-10 négyzetméteres saját parcellán lehet gazdálkodni, akár egy háromtagú család zöldség-gyümölcsszükségletét is meg lehet termelni. Egy átlagos budapesti kertben egyébként kb. 30-40 parcella van, amikre akkora az igény, hogy sokan hosszas várólistázás után tudnak csak bekerülni.
A legtöbb fővárosi kertet a magas belvárosi ingatlanárak miatt külkerületi lakótelepeken hozzák létre, a közösség jellegét pedig alapvetően az adott környék összetétele határozza meg. A családos kertektől kezdve a kicsit hippibb belvárosi közösségeken át az ökotudatos, vagy kimondottan bringás kertig igen változatos kommunák jöhetnek létre. A közösség milyenségét emellett az is befolyásolja, hogy civil, önkormányzati, egyházi, esetleg polgárőrök által működtetett kertről van-e szó.
„A kertnyitó bulin olyan jó volt a hangulat, hogy a turistákat is bevonzotta”
Takács Viki szerint a koncepcióban legalább annyira fontos a közösségi vonatkozás, mint maga a kertészkedés, de számos egyéb személyes történettel találkozott „Sokan egyszerűen magányosak és akarnak tartozni valahova. Van, aki a fenntarthatóság, az önellátás miatt jön, vagy csak készül a vidéki életre, de olyan is volt, aki a kertben kúrálta ki az infarktusát. Arra is volt példa, hogy egy hajléktalan férfi a kertészkedéssel kapaszkodott vissza a társadalomba és lett hajléktalan gondozó. Neurotikus, depressziós, szenvedélybeteg emberek is keresik a kert oltalmát.”
A kertszervező szerint Budapesten (és főleg a külkerületekben) egyelőre inkább befelé építik a kertközösségeket, ám a belvárosi kertekben már jobban látszik az amerikai őshazában is jellemző nyitottság.
„A kertnyitó bulira – ahol grill, bogrács és zene is volt - több helyi és turista is benézett, vélhetően bevonzotta őket a jó hangulat. A közös kertélet még csak most alakulgat, de az már látszik, hogy könnyedén szövődhetnek majd itt barátságok, mert mindenki közvetlen és tényleg kikapcsolni jön ide” – ecsetelte Ferdinánd. „Eleinte csak az motivált, hogy lesz egy talpalatnyi földem, amin termeszthetek zöldségeket és értelmes időt tölthetek a szabadban. De aztán pár hónap alatt elkapott a közösségi élmény, mert szimpatikus arcok közé jövök, akikkel jó találkozni” – tette hozzá Angéla.
| Már a 19. század végén elkezdődött |
| A közösségi kertek filozófiája az angol veteményesmozgalmak idején fogalmazódott meg, az első jegyzett közösségi kertet pedig Detroitban alakították ki 1894-ben, a nagy gazdasági pánik idején egy reformprogram keretében. A modern, urbán kertészkedést is a szükség szülte, a világháborúk okozta élelmiszerhiányt igyekeztek így orvosolni. A közösségi jelleg a 60-as évek New York-i gerillaakciói idején kezdett kidomborodni, akkor még erős politikai felhanggal. Napjainkban a városi kertészkedés már inkább szól a közösségről, mint magáról a kertészkedésről. Mint írtuk, Budapesten 2012-től kezdtek megnyitni az első közösségi kertek. |
