Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Davina egy magas, csinos, fekete hajú nő, aki után megfordulnak a férfiak az utcán. Ha bevásárolni megy, kezét csókolommal köszönnek neki az árusok, és csak akkor pislognak egy kissé zavartan, amikor megszólal. Davina ugyanis férfinak született. A transzneműség akár 100 ezer embert is érinthet Magyarországon.
Egy testnevelésórán kezdődött az egész. Az akkor hétéves kisfiú, számára természetes módon, a lányokhoz állt be a tornasorba, mire a tanár úgy letorkolta, hogy ijedtében gyorsan kiállt a „rossz” helyről. Megszégyenítve ácsorgott az óriási csarnokban, nem értette, miért ne állhatna oda, ahová szerinte tartozik.
| Kik azok a transzneműek? |
A transzneműség a születéskor kapott nemmel való azonosulás vagy az ennek megfelelő testi megjelenés hiánya. Ernyőfogalomként magában foglalja a nemi identitás és annak kifejezéseinek spektrumait. Ebbe a körbe tartoznak azok (de nem csak azok!), akik transzszexuális emberként, transznemű emberként, transzvesztitaként/cross-dresser emberként, nem-binárisként, dzsendervariáns emberként stb. határozzák meg magukat. Akik nem transzemberek, azok a ciszneműek. Tehát ez alatt értünk mindenkit, akiknek a születésekor meghatározott nemével megegyezik a nemi identitása, biológiai neme és a nemének kifejezése. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a nemi tudatnak részben biológiai alapja van: a férfitestben, de női tudattal élő emberek agya például női jegyeket is mutat. A Transzvanilla Transznemű Egyesület honlapján az összes fogalmat és kifejezést megtalálja a témával kapcsolatban. |
„Női ruhákba bújva és kisminkelve tettünk egy próbakört az utcán”
Ez a pont Davinánál csaknem egy éve jött el, amikor rászánta magát az átalakulási folyamatra.
„Évekig bújtam a szakirodalmat, a Transvanilla (Transvanilla Transznemű Egyesület) oldalától elkezdve a külföldi oldalak cikkein át a youtube-os Male to Female timeline videókig mindent elolvastam és megnéztem. Bátorságot merítettem a látottakból, és egyre magabiztosabbá váltam a döntésemet illetően. Egy fetish-partin megismert transzvesztita barátomat kértem meg, hogy segítsen az átalakulásban. Vele tettem meg az első nyilvános próbakört kisminkelve és női ruhákba öltözve három évvel ezelőtt. Noha eleinte egy kicsit zavarban voltam, hamar belejöttem, felszabadultnak és boldognak éreztem magam. Egy évvel ezelőtt úgy éreztem, itt az idő, belevágok.”
„A férfi énemet magam mögött hagynám teljesen”
A hormonterápiába azonban csak szakember segítségével kezdhetett bele: meg kellett látogatnia egy pszichiátert és egy szakpszichológust, akik személyiségtesztek és elbeszélgetések alapján adták ki azt a szakvéleményt, amely szükséges a hivatalos nem megváltoztatásához, valamint a hormonterápiás gyógyszerek beszerzéséhez.
„Amikor megkaptam az F64.00-s szakvéleményt, amellyel hivatalosan is transzszexuálisnak nyilvánítottak, nagyon boldog voltam. Ezután egészségügyi orvosi vizsgálatok tucatjait végezték el rajtam, és csak miután mindent rendben találtak, látogathattam meg a nőgyógyászt, aki hormonterápiás gyógyszereket írt fel, tesztoszteronblokkolót és ösztrogént.”
A Male to Female hormonterápia során a gyógyszerek bekerülhetnek tabletta, injekció vagy tapasz formájában is a szervezetbe. Egy négyhavi adag körülbelül húszezer forintba kerül, ami igen költséges hosszú távon. Az androgén-antagonista, köznapi nyelven tesztoszteronblokkoló, elnyomja ugyan a férfihormon-termelést, de a megszüntetésére a gyógyszeres terápia helyett sokkal eredményesebb és kényelmesebb a herék műtéti eltávolítása. A beavatkozás után már elhagyható a tesztoszteronblokkoló, a hivatalos nem megváltoztatása után pedig az ösztrogén társadalombiztosítási támogatással is felíratható, így a gyógyszerek havi 500-1000 forintból megvásárolhatók.
„Majdnem egy éve szedem a tablettákat, és úgy érzem, nemcsak kívülről, hanem belülről is sokat változtam. Mivel azonban gyakran még férfiként jelenek meg – többek között a munkahelyemen, ahol a kollégáim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok – a hivatalos nemváltást egyelőre még korainak érezném. Erősen hajlok azonban a nemi megerősítő műtétre, mert egyre inkább azt érzem, hogy a férfi énemet magam mögött hagynám teljesen. Van viszont jó néhány olyan férfias jellemzőm, többek között a hangom is, amelyen rendkívül veszélyes és költséges műtéttel tudnék csak változtatni, ez pedig kissé visszavet. A mostani barátnőm viszont mindenben támogat és mellettem áll.”
„Amikor a férfi nevemen mutatkozom be, megfacsarodik a szívem”
Davina ugyanis transzleszbikus nő, aki a cisznemű nőkhöz vonzódik. (Ciszneműnek számít minden ember, aki nem transz, vagyis a születéskor kijelölt biológiai neme megegyezik a nemi identitásával és annak testi megjelenésével – a szerk.)
„Továbbra is csak egy cisznemű nővel tudom elképzelni az életemet, így még az első tabletta bevétele előtt gondoskodtam róla, hogy lehessen később egyenes ági utódom.”
A hormonterápia megkezdése óta nemcsak a külseje változott, hanem – ahogy ő fogalmaz – érzékenyebbé vált, könnyebben elsírja magát például egy romantikus filmen.
„Meg kellett tanulnom sírni, és nem elfojtani magamban a szomorúságot, úgy, ahogy azt a fiúknak, nagyon helytelenül, már egészen kiskoruktól kezdve tanítják. Előfordulhat, hogy a gyógyszerektől egyébként is érzékenyebb lettem, de úgy érzem, belülről is sokat dolgoztam azon, hogy bátran ki merjem mutatni az érzelmeimet. Hivatalosan ugyan még a legtöbbször a férfi nevemen mutatkozom be, de olyankor megfacsarodik a szívem.”
„Nem látom, hol van ez a genderőrület”
Amikor Bagdy Emőke transzneműséggel kapcsolatos kijelentéséről kérdezem Davinát – amely szerint „a gender-identitás körüli őrület, ami kavarog a világban, különösen megkívánja, hogy szülőként legyünk egyértelműek. Ha fiúnak születtél, neveljünk téged fiúnak, mert benne van a génjeidben, más az agyműködésed, a hormonszinted, más ember vagy, mint egy lány” – azt feleli:
„Nem látom, hol van ez a genderőrület. Én nem azért bújtam elő, mert manapság a mainstream médiában is helyet kap a transzneműség. Születésemtől fogva az vagyok, aki, nem külső hatásra cselekedtem így vagy úgy, hanem belső indíttatásból. Amikor tüzetesebben is utánanéztem a témának, csak egy megerősítést nyertem, hogy mások is keresztülmentek hasonlókon. Az interneten olvasottakból bátorságot merítettem, de nem ezért fogtam bele az átalakulásba.”
Davina azt mondja, önmagához került közelebb azáltal, hogy szembenéz az évtizedekig elfojtott vágyaival, és végre felvállalja magát. A családja nagy része is elfogadja ilyennek, egyetlen rokont kivéve, aki mélyen vallásos ember lévén a lelki üdvéért imádkozik.
„Mindent egybevetve azonban azt mondhatom, végre boldog vagyok. Ettől függetlenül néha rám tör a szomorúság, amikor gyönyörű transznemű tinédzserlányokat látok a neten, mert eszembe juttatják, hogy én csak harmincegynéhány évesen vágtam bele mindebbe. Ha pedig megnézek egy cisznemű nőt, akkor nemcsak azt mérem fel, mennyire tetszik, hanem bizony egy kissé irigykedem is arra, hogy nőnek született. Ez egy szűnni nem akaró, folyamatos vágyakozás, hogy az legyek, aki vagyok: egy valódi nő.”
| Százból egy ember érintett |
A Transvanilla Egyesület alelnöke, Orbán Krisztina Kolos kérdésünkre elmondta: hivatalos statisztikák nem állnak rendelkezésre a transzemberek számáról. Egy európai szintű reprezentatív kutatásban tavaly a válaszadók egy százaléka mondta azt, hogy transzdiszkrimináció áldozata volt, ami azt jelzi, legalább százezer ember lehet érintett Magyarországon is. Hozzátette: itthon nem létezik, illetve nem is létezhet statisztikai adat a transzspecifikus ellátásokat igénybe vevők számára, több okból is. Egyrészt hazánkban nincs egészségügyi szakmai irányelv a transzspecifikus kezelésekre (hormonterápia, nemi megerősítő műtétek stb.), továbbá a hormonkészítmények transzemberek esetében a transzszexualizmus betegségkódra (F64.00) nem írhatók fel. Másrészt pedig a finanszírozott és a magánellátás keretein belül elérhető többféle nemi megerősítő műtét közül még a finanszírozott ellátásban végrehajtott beavatkozások esetében sem mindig tüntetik fel a transzszexualizmus BNO kódot. Habár Davina nem számolt be atrocitásokról vagy hátrányos megkülönböztetésről, amely transzneműsége miatt érte volna, mégis fontos megjegyezni, hogy sok transznemű sorstársa nem ilyen szerencsés. „Évente jóval több mint 200 transznemű személyt gyilkolnak meg a vélt vagy valós transzstátuszuk miatt világszerte, és Magyarországon a transzemberek csaknem 54 százaléka gondolt komolyan az öngyilkosságra – akik közül 44,4 százalék meg is kísérelte azt. A transznemű emberek 19,4 százalékától tagadtak meg egészségügyi kezelést transzstátuszuk miatt, és 61,7 százalékuk kerüli a nyilvános helyeket azért, mert fél attól, hogy megtámadják vagy zaklatják” – olvasható a Transition Blog-on. A blogbejegyzés a TransCare kutatási projekt adatain alapul, amely 2014. januárjától decemberéig zajlott a Transzvanilla Transznemű Egyesület szervezésében. A kutatásban – amelynek célja „a transzneműek diszkriminációval szembeni jobb védelme az egészségügyben mind az általános, mind a transzspecifikus ellátások területén” – 253 személy vett részt. A kutatás további részleteit, eredményeit ide kattintva találja. |
