A Lisa Gerrard énekesnő és Brendan Perry multiinstrumentalista által alkotott Dead Can Dance augusztusban jelentette meg új lemezét Anastasis címmel, és ennek anyagával turnézik, jelenleg Európában. Az Anastasis 16 évvel követte a csapat eddigi legutóbbi albumát, az 1996-ban kiadott Spiritchasert. "A pontos okát nem tudnám megfogalmazni annak, miért döntöttünk úgy Brendan Perryvel, hogy ismét működtetjük a Dead Can Dance-t. Elkezdtünk beszélgetni, szóba került mindaz, amit együtt elértünk. Könnyű felismerni, hogy ha valami nagyon hiányzik, és mi a Dead Can Dance-szel most így voltunk. Egy-egy koncert számunkra egyfajta ünnep, a közönség pedig mindig kedvezően fogad minket" - magyarázta az énekesnő az MTI-nek augusztusban adott telefoninterjúban.

A Dead Can Dance 1981-ben alakult Ausztráliában, de 1982-ben áttette működését Londonba. A jellegzetes Dead Can Dance-es világzenei hangzást a neoklasszikus, emelkedett muzsika jelenti, amely a nyolcvanas évek közepétől teljesedett ki és felfedezhetőek voltak benne arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt. Kilenc lemezt készítettek 1996-ig, majd 2005-ben újra összeálltak egy turnéra. Adigra Gerrard már  több mint féltucat filmzeneni projektben vett részt (aminek gyökerei még a DCD Barakához készült betétdalával, a The Host Of Seraphim-mel alapoztak meg), de igazán átütő sikerűvé a Gladiátor című Oscar-díjas mozihoz készült Now We Are Free-vel vált. Mindketten turnéztak szólóban is, Perry egy teljesen saját anyaggal 2010 márciusában Budapesten is fellépett.

Brendan Perry és Lisa Gerrard

DCD

"A jó hír az, hogy a Dead Can Dance első korszakán még több mint két évtizeddel később sem nagyon lehet fogást találni." - írta Rónai András a quarton az új stúdiólemez, az Anastasis kritikájában. Az újraindulás jogosságát az is alátámasztja, hogy az egyébként csak visszafogott publicitást felvállalózenekarnakmára közel negyedmillió követője van a Facebookon. Ami pedig az "új" zenéjük ötleteit illeti: a recorder-blogon augusztusban megjelent interjúban Perry azt mondta, hogy "leginkább az ünnepi zene vagy ceremóniákhoz való zene, de csak a zenei része érdekel, azt tanulmányozom". 

Az új lemezen a Dead Can Dance a ma már klasszikusnak számító, korai lemezeket idéző zenei világát hozza, azaz keverednek rajta a középkori és reneszánsz zenék a "melodikus álompop" elemeivel. "A korong alapvető inspirációja a mediterrán kultúra volt, benne a görög és észak-afrikai hatások, a szefárd zene, de az ír muzsika is. Ezt a sokszínűséget a legkülönbözőbb hangszerekkel is megpróbáltuk érzékeltetni" - mondta a távirati iroda érdeklődésére Lisa Gerrard.

Az énekesnő arra a a kérdésre, hogy változott-e az évek során valami a Dead Can Dance dalszerzési metódusában azt mondta: alapvetően a technológia fejlődése volt az, amivel nekik is lépést kellett tartaniuk. "Ma már számos számítógépes programot használunk, napi gyakorlat a mixelés és még sorolhatnám. Óriási előny, hogy ezeket a modern dolgokat használni tudjuk, sőt új hangszerek is vannak, például a hang nevű fantasztikus ütőhangszer, amelyet az Anastasis albumon is kipróbáltunk. Ma már szinte mindent meg tudunk valósítani, amit akarunk, felhasználva a létezésünktől gyarapodó hangkönyvtárunkat" - sorolta Lisa Gerrard.

A Dead Can Dance eddig egyetlen alkalommal játszott Magyarországon: 1996 nyarán a ma már nem létező Budai Parkszínpadon a World Music Festival keretében lépett fel, és akkora volt az érdeklődés, hogy még a környező fákon is lógtak az emberek. Az volt akkor a DCD búcsúturnéja egészen 2005-ig, Lisa Gerrard - akárcsak Brendan Perry - azóta szólóelőadóként dolgozik és jelentet meg lemezeket, emellett számos filmzenében működött közre előadóként és dalszerzőként. Énekelt egy dalt Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regényéből, a Sorstalanságból készült Koltai Lajos filmben is.