A színház vezetése úgy érzi, a színész azt várta el tőlük, hogy az őt helyettesítő kollégáitól vegyék el a szerepeket.
Ő is el akar játszani mindenféle szerepet.
Harmincas férfiak, akikre még mindig az anyjuk mos és főz; férfiak, akik 8-10 éve működő párkapcsolatokban sem képesek rábírni magukat a családalapításra; makkegészséges férfiak, akik munka helyett pornót és videójátékokat habzsolva ücsörögnek otthon, a társadalombiztosítási rendszer kontójára – ők a főszereplői annak az egyre többet hangoztatott nézetnek, miszerint a férfiakkal valami NAGY baj van.
A termékeny jóléti társadalmakban a családalapítás nem egyenlő azzal, hogy a nők évekre elássák és anyagilag is lenullázzák magukat. Itthon viszont, bár erős a családtámogatási háló, lehangolóak a születési arányok. Miközben a gazdasági kényszer arra ösztökéli az anyákat, hogy mielőbb újra munkába álljanak, a társadalomban mélyen tradicionális kép él az anyaságról, amit csak erősítenek a divatos pszichológiai áramlatok. De hogyan érhetjük el, hogy minél kevesebben essenek el ebben a csatában?
Egy friss kutatás szerint a magyar apukákra leginkább a sportolásban, a gyerekek szállításában, a fegyelmezésben és a fürdetésben számítunk, míg az anyukáknak hagyományosan a házimunkában kell helyt állniuk. Meseolvasásra a magyarok szerint a férfiak is alkalmasak, ugyanakkor teríteni, főzni, mosást berakni, vagy felkelni éjszaka a baba kedvéért nem igazán.
Az apák hétről hétre többet dolgoznak, mint a gyermektelen férfiak - állapította meg elemzésében a német Társadalomkutató Állami Intézet (BiB). A munka és a magánélet közötti lavírozás kérdése tehát ma már nem csak a nők problémája. Mi áll a háttérben?
A Nemzeti Színház nyolc előadásában veszik át a börtönbüntetésre ítélt Stohl András szerepét kollégái, az Úri muri című darabot pedig egyelőre nem tűzi műsorra a színház.
Szerepek, viszonyok, játszmák: ezek között éljük mindennapi életünket. Hol irányítók, hol irányítottak vagyunk. Időnként mi lehetünk – tudásunk, pozíciónk miatt – a domináns fél egy-egy helyzetben, de az alárendeltséget is gyakorta meg kell tapasztalnunk. S bár ez a hullámzás természetes, egyre gyakrabban történik meg, hogy nem tudjuk elviselni, ha nem a mi kezünkben van a hatalom. Szakértővel beszélgettünk.