Néhány évtizeddel ezelőtt az ország összes cipőgyárában gyártották ezt a „szegedikumot” és exportcikknek is számított, ma már szinte csak egyetlen mester készíti a tavaly újragondolt szegedi papucsot.
Közmunkásként sepreget a szegedi papucs készítésének titkát tudók egyike, a másik éppen mostanában tesz lakatot a Szegedi Papucs Látványműhelyre. Elfogytak a vevők Szeged egyik jelképének is számító lábbelire, de az is baj volt, hogy a turistákat a papucs készítőinek kellett kalauzolniuk a műhelyben. A szegedi születésű művész, Szögi Csaba országos kampányt hirdetett: nem hagyják, hogy kimúljon az ősi szakma, Facebook-oldalukon már több mint ezren gyűltek össze a szegedi műhely megmentéséért.
Befejezi a híres szegedi papucs készítését a Sallay család. Cégük többmilliós adótartozást halmozott fel, alig értékesítenek, a turisták elvonják a dolgozók figyelmét a papucsokról, így már gyártani sem nagyon tudnak.
A kulturális örökség napja alkalmából émléktáblát állítottak egykori otthona és műhelye falán pénteken az utolsó szegedi papucsos mesternek. Rátkai Sándor több mint nyolcvan évig készítette a lábbeliket. 98 éves korában, 2011-ben hunyt el.
