Az ausztrál idősotthonban késsel és járókerettel elszabadult demens nénire az ápolók hívtak rendőrt. Az ügyészség szerint megalapozatlan volt a túlzott erőszak a közvetlen veszélyt nem jelentő nagymamával szemben, míg a vádlott szerint erőszakos összecsapást akadályozott meg.
Az ügyészi per nyomán a bíróság kötelezte a nőt a vételár megfizetésére.
Egy kifejezetten thai munkaerő közvetítésére szakosodott cégen keresztül dolgozik több „kisnővér” a soproni önkormányzati idősek otthonában. Kedvesek, szorgosak, még ahhoz is engedélyt kérnek, hogy kimehessenek a WC-re.
Nem kell mosni, sem beágyazni, viszont van ping-pong és sör: logikusnak tűnt hát az ausztrál nyugdíjas házaspár számára, hogy inkább évekig éljenek óceánjárókon, mint egy percig is idősotthonban.
Az ügyben büntetőeljárás indult.
Az Olajág Otthonok intézményéből néhányan a hozzátartozóikhoz, mások a Marczibányi téri Mozgássérült Emberek Integrált Intézményébe kerültek.
A fideszes vezetésű Mindszent önkormányzata előbb „az elhibázott brüsszeli szankciókra”, majd Márki-Zay Péterre fogta az idősotthon kiürítésének tervét, majd úgy volt, visszavonják azt, de most úgy tűnik: az időseknek mégis költözniük kell.
A lakóknak nemcsak jó szórakozás a sörfőzés, de az egészségükre is jó hatással van. Az itt készült söröket – Oma és Opa – más nyugdíjasotthonok lakói is megvásárolhatják.
A főváros alkalmazottai nagy része számára nem teszi kötelezővé az oltást az önkormányzat, az idősotthonok és a hajléktalanszállók dolgozói jelentik a kivételt.
Csomagot is csak heti egy napon, egy háromórás intervallumban lehet vinni a hozzátartozóknak.
A román társadalomban még mindig megbélyegzik azt, aki beadja a szüleit egy idősotthonba, és maga a szülő is azt gondolja, hogy a gyermeke(i) feladata, kötelessége, hogy az ő gondját viselje, amikor ő maga már nem képes erre. Ausztriában ez egészen máshogy van. A két rendszer közti különbségről ír szerzőnk, Demény Péter.
Érintésmentes találkozás megengedett az idősotthonoknál, de nincs mindenhol erre lehetőség.