A júliusban bemutatott otthonfelújítási stratégia nem számol a vályogházakkal, pedig akár a fenntarthatóságot, akár a szociális szempontokat nézzük, megkerülhetetlen a kérdés. Még az sem feltétenül igaz, hogy ne érné meg őket felújítani. A stratégia ráadásul a kormány korábbi szándékaival is szembemegy.
600 ezer háztartást és így több mint 1 millió embert hagy megint az út szélén a kormány, ezúttal a hosszú távú épületfelújítási stratégiáján keresztül. A vályogházakra kimondott ítélet cinikus és kegyetlen. A kormány szerint ugyanis csak a bontás jelenthet megoldást, a házak felújítása nem javasolt, mert az értékük olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg. A vályogházakról való lemondás amellett, hogy megint elsősorban a legszegényebb rétegeket hagyja támogatás – vagy legrosszabb esetben akár lakhatás – nélkül, egy lehetőség elszalasztása is. Szakszerű felújítással a megmenthető házak korszerű, természetes és takarékos lakóépületeket alapját adhatnák.