Orbán Viktor ígérete szerint 2030-ra Magyarország is ilyen modellben működik majd, de jelenleg még egy akcióterv sem készült a cél eléréséhez, az embereket sem érdekli annyira a kérdés, a cégek pedig nem feltétlenül érdekeltek ebben.
Komoly lemaradásokat kell behoznunk a hulladékok kezelésében: nem pusztán a lakossági gyűjtés terén akadnak teendők, a teljes iparág jelentős reorganizációra szorul.
Sok tévhit kering a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, és számos akadályba ütközhetnek azok, akik környezettudatos módon szeretnének eljárni.
Aki feladja környezete alapvető élhetőségét a saját kényelméért, az nem érdemel se élhető környezetet, se kényelmet.
Hogyan támogatja a szabályozás a fenntarthatóságot a hazai vállalkozások esetében? Hogyan ösztönzik erre őket? Hol tartunk a cégek hulladékgazdálkodásában?
Közhely, nyilván, de mégis igaz: az ember a legritkább esetekben tagadja meg önmagának azt a részét, amelyik szereti a könnyebbik végén megfogni a dolgokat. Még akkor is, ha klímaválságról van is szó, még akkor is, ha egyébként nyitottak és érzékenyek is vagyunk a problémákra, az ezekre adott lehetséges válaszokkal összefüggő ráfordításainkat igyekszünk minimalizálni. Szécsi Balázs véleménycikke.
A magyar polgárok közül is egyre többen tartják fontosnak a fenntarthatóságra való áttérést, ám a legtöbben egyelőre csak olyan lépéseket tesznek, amelyek nem járnak komoly anyagi következményekkel, illetve nem túl megterhelőek. A felmérésekből az is kiderül, hogy sokan az államtól várják a „zöld intézkedések” megtételét.
Gyorsuló infláció és háború a szomszédban – lehet kezdeni újraírni a zöld terveket. Simon Anita véleménycikke.
Az utóbbi hónapokban rég nem látott mértékben nőttek meg az energiaárak, és a drágulás hátterében elsősorban a szénhidrogének, azok közül is elsősorban a földgáz iránti kereslet megugrása áll. Bár az égbeszökő árak és az esetleges energiahiány miatt válsághangulat uralkodik a piacokon, a krízisnek lehet egy jó oldala is.