Az előző századforduló és a ma Magyarországa között sok az azonosság – állítja Szécsi Noémi, akinek Régen minden lánynak jutott férj című kötete a XIX., XX. század legismertebb nőalakjai mellett nehéz sorsú cselédlányok, munkásnők és prostituáltak életébe is bepillantást ad.
A nyolcvanas évek egyformasága és a luxus szeszélyessége, a vesztébe rohanó világ korrajza és a kamaszok megfejthetetlensége is visszaköszön azokból a könyvekből, amelyeket nyári olvasmányként ajánlunk.
Válaszút előtt álló nők a főszereplői a szerző Egyformák vagyunk című, a Katona online K:ortárs sorozatában február 27-én látható darabjának. A hogyan tovább kérdését a gendertémák iránt érdeklődő író is felteszi magának.
Különben is, ki vesz komolyan egy olyan egyedülálló anyát, majd megcsalt feleséget, aki „puncitörténelemmel” foglalkozik? – Teszi fel a kérdést Szécsi Noémi írónő, aki legújabb, Egyformák vagytok című, a jelenkor Budapestjén, a felső-középosztály közegében játszódó regénye után komolyan elgondolkodott: lehet, hogy írt egy férfigyűlölő könyvet?
Mit jelentett nőnek lenni a századfordulón? Milyennek látjuk ezt mai szemmel, és milyennek látták ők maguk a harcukat, győzelmeiket és elbukásaikat? A dualizmus felső- és középosztálybeli asszonyainak ellentmondásos, ma azonban egyesek szemében talán még irigylésre méltónak is tűnő mindennapjait bemutató kötet, A budapesti úrinő magánélete olyan világba kalauzol el minket, ahonnan visszatérve, a mai magyar közéletet is másképpen lehet értelmezni.
A felmérések szerint folyton dühösek vagyunk, lám, már külön kampányban próbál minket lenyugtatni a Szerencsejáték részvénytársaság, nemes a cél. Pedig a dühnek szerepe van az életünkben, csak az a kérdés, mire használjuk. Szécsi Noémi könyvet írt belőle.