Egy meg nem gondolt gondolattal, akarva vagy akaratlanul árnyalta szalonképessé Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás a vele készült július közepi „mélyinterjúban” a zsidóság éppen nyolcvan évvel ezelőtti totális jog- és vagyonfosztását.
A magyar politikai közgondolkodásnak legalábbis 1848 óta részét képezi a messianisztikus csodavárás és azóta szilárdan tartja magát az az álláspont, hogy a bajból csak egy erős, karizmatikus vezető képes kivezetni a nemzetet. Most a politikába villámsebességgel berobbant Magyar Péterrel kapcsolatban kerültek elő hasonló gondolatok a közbeszédben. De mire mentünk az elmúlt szűk 200 évben az olyan vezetőkkel, akik a történelem egy bizonyos pontján elég erősnek és határozottnak mutatták magukat ahhoz, hogy elnyerjék a köz bizalmát?
Abban mára konszenzus uralkodik a történészek között, hogy a 80 évvel ezelőtti német megszállást elkerülni nem állt módjában Magyarországnak, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kőbe vésettnek tekinthető-e minden más is, ami a megszállást követően történt? Mekkora mozgástere volt a magyar kormányzatnak és különösen Horthy Miklósnak 1944. március 19. után?
Horthy Miklós esetében nem csak az mondható el, hogy megítélése erősen illeszkedik a jelenkori magyar politikai megosztottsághoz, hanem az is, hogy megítélésében drámai változás következett be a közelmúltban. A Medián felméréséből az is kiderül, hogy állnak a magyarok a múlt évszázad többi jelentős politikai alakjához.
A történész azért posztolt, mert Orbán szerint csak akkor háború a háború, ha van hadüzenet is.
Lehet népléleknek is nevezni, de talán helyesebb társadalmi mentalitásként vagy habitusként hivatkozni arra az állampolgári attitűdre, amely koroktól és ideológiáktól függetlenül tolerálja az antidemokratikus politikai gyakorlatot és a paternalista vezetői stílust – mondta a hvg360-nak adott interjúban Romsics Ignác történész. Az Orbán-rendszer analógiáját szerinte leginkább a Horthy-rendszerben lehet megtalálni, a mostani megosztó emlékezetpolitika első csúcspontja pedig az volt, mikor a 2002-es vesztett választások után Orbán Viktor kijelentette, "a haza nem lehet ellenzékben". Azóta ennek egyre szélsőségesebb példáit látjuk. Az interjú a kettészakadt országról szóló cikksorozatunk része.
Egy nyaralóba volt beépítve a Turán, Horthy Miklós étkezőkocsija.
Hogyan győzte le a szabadelvű, liberális főváros a keresztény-nemzeti kurzust a húszas-harmincas években? – erről beszélgettünk Hatos Pál történésszel a főváros születésének 150. évfordulóján. Kiderül, hogyan habzsolta a horthysta elit a szabados Budapest deviánsnak bélyegzett gyönyöreit.
Hogyan lett szélsőjobboldali üdvöske a szélsőjobbot magától távol tartó kormányzóból? Mi igaz abból, hogy Horthy Miklóst külföldi erők segítették hatalomra, mi szükség volt a fehérterrorra? Horthy-korszakról vagy Horthy-rendszerről beszélünk és kinek az érdeme a konszolidáció? Elkerülhette-e volna a háborúba lépést? És miért nem állíttatta le a zsidók deportálását? Közéleti podcastunkban történészi választ adtunk mindenre.
A zsidókat haláltáborokba szállító marhavagonokra emlékeztető kis vasútmodellt Keresztény Zoltán közéleti aktivista helyezte el a miniszter batidai ingatlana elé, emlékeztetve, hogy az általa elismerősen méltatott Horhty Miklósnak szerepe volt a zsidóság deportálásában.
A kormányzó politikusok köreiben egyre szalonképesebb nagy formátumú államférfiként emlékezni az antiszemita kormányzóra.
