Évszázados viszályt állított belpolitikai célja szolgálatába Nicolás Maduro venezuelai elnök, aki referendumon megszavaztatta, hogy országának jár a szomszédos Guyana kétharmada.
Ez volt Guyana katonai történetének eddigi legsúlyosabb balesete.
1978. november 18-án csaknem ezer ember halt meg a Népek Temploma által bérelt birtokon Guyana távoli zugában, a venezuelai határ közelében. Ezt a tömeghalált nevezték az idők során tömeges öngyilkosságnak, tömegmészárlásnak és gyilkosság-öngyilkosságnak is (ez utóbbi angolul – murder-suicide – nem hangzik olyan furán). A gyerekek, akiknek szülei adták be a mérget, biztosan gyilkosság áldozatai. De a felnőttek sem menekülhettek. Kevés túlélő maradt, aki tanúskodhatott a nem kevésbé kommunista, mint keresztény – és a kaliforniai politikusok körében mégis oly népszerű – Jim Jones karizmatikus diktatúrájáról.
Ma még Dél-Amerikában is a legszegényebbek közé tartozik az apró Guyana, ám ha az ölébe hullott olajkinccsel jól gazdálkodik, szinte egy csapásra a régió leggazdagabbjai közé emelkedhet. A két legnagyobb népcsoport máris egymást vádolja a másik kisemmizésével, ami viszályt és pazarlást vetít előre.
Felszállás közben lépett fel hiba a gépen, de nem sikerült jól visszatérni a kiinduló reptérre.
A venezuelai hatóságok elfogtak egy kutatóhajót az Atlanti-óceánon, a venezuelai-guyanai határ térségében.
Ismeretlen békafajra bukkantak német kutatók a guyanai őserdő mélyén. Az állat a nyílméregbékák családjába tartozik.
A buja erdőségekkel tarkított Guyana egy természetvédelmi csoporttal együttműködve készül megvédeni az amerikai földrész legnagyobb szárazföldi ragadozójának számító jaguárokat.
Az Egyesült Államokban nem volt sok bauxit, mégis a világ legnagyobb alumíniumgyártói közé tartozott. Ezt irigyelhette meg a 60-as években a Szovjetunió, és a Karib-tenger banánköztársaságainak mintájára Magyarországon is felfuttatták a bauxittermelést, illetve az óriási mennyiségű vörösiszapot melléktermékként kibocsátó timföldgyártást.