A Demokrata főmunkatársa szerint ugyanakkora, 2 milliós a Fidesz és Tisza Párt tábora. A választás azonban a bizonytalan 1-1,5 millió emberen fog múlni.
Miután Rákay Philip az 1848. március 15-ről szóló Most vagy soha című film „nyilvános arca” lejúdásozta Bencsik Andrást, aki egy kritikában vallotta be, hogy nem tetszik neki a film, Bencsik Gábor – András testvére – szállt bele Rákay Philipbe.
Bencsik Gábor szerint a kormánypárti újságírók azért nem kritizálnak, mert tényleg elkötelezetten képviselik a Fidesz politikáját.
Legfeljebb a külföldi kritikusoknak szólhat az a gesztus, hogy elvétve egy-két ellenzéki politikus is szót kaphatott az MTVA-ban. A hatalomnak még a negyedik kétharmad sem adott akkora önbizalmat, hogy a tízezer ember által sem hallgatott Tilos Rádió frekvenciáját meghosszabbítsák.
A jobboldali Magyar Krónika című lap főmunkatársa, aki újabban a köztévét bírálja annak elfogultsága miatt, a 90-es években még üzletvitelszerűen kereskedett történelmi tényeket eltagadó filmekkel.
A Magyar Demokrata szerzője a hirado.hu sorosozó, kommunistázó cikkére reagált.
Egy szívecskét nyomott a miniszterelnök fia a bejegyzésre.
A Magyar Demokrata szerzője vett egy nagy levegőt és kimondta, „amit a jobboldalon is mindenki tud”.
A Magyar Demokrata szerzője facebookos posztjában arról ír, hogy az M1 az ellenzéké is kellene, hogy legyen.
Bencsik Gábor főszerkesztő levélben kérte az előfizetőket, hogy fizessenek be csekken a lapnak 650 forintot.
Eddig mindenki csürhének nevezte az ellenzéki tüntetőket, lekicsinylő, megvető pillantásokkal nézte a javarészt munkásokból és diákokból álló tömeget, akiket olyan politikusok vezetnek, akik nyolc évig alig csináltak valamit. Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője azt írja, nem lehet mindent erőből.