Légy helyben turista!
Lénárd Annával Pilinger Erzsébet beszélget: – Tematikus városi sétákat fejlesztettél ki és vezetsz, bár képzőművészként végeztél. Hogyan alakult a pályád? – Előbb kezdtem el emberekkel foglalkozni, mint képzőművészettel. Először az orvosi egyetemre mentem, bár nem akartam orvos lenni, de úgy éreztem, alapvető, a születéssel és a halállal kapcsolatos tudásra van szükségem, amely csak ott szerezhető meg. Ám a negyedik évben már megjelentek a klinikai tárgyak, és szembesültem azzal, hogy ha itt maradok, elkerülhetetlenül „csőbe húznak”, orvossá kell válnom. Jellemző, hogy a szemészet vizsga közepén álltam fel, a látás gyógyításához nem tudtam racionálisan viszonyulni. Viszont ahhoz, amit most csinálok, legalább annyit merítek az orvosi, mint a művészeti tanulmányaimból. A közösség és a gyógyítás iránti, azaz a terápiás igény elég erős a mostani projektemben, s a BUPAP cím – egy fájdalomcsillapító neve – erre is utal.
