Elhunyt az auschwitzi ikerkísérletek utolsó magyar túlélője
„Oda kellett mennünk Mengele és a többi szelektáló tiszt elé” – emlékezett vissza a 93 évesen elhunyt Kun György.
„Oda kellett mennünk Mengele és a többi szelektáló tiszt elé” – emlékezett vissza a 93 évesen elhunyt Kun György.
Azzal, hogy feltárta a fájdalmas múlt egy hiányzó darabját, a családnak is megbékélést hozott.
Vilmos herceg beszédében megígérte, hogy sosem merülnek feledésbe a haláltáborokban átélt borzalmak.
Gyerekek voltak, amikor haláltáborokba, gettókba vitték őket, a legidősebb interjúalanyunk ma már elmúlt 99 éves. Négy túlélő visszaemlékezéseiből nem csak a a Holokauszt borzalmai, és az akkori Magyarország hangulata rajzolódik ki. A lágerből meneküléshez, a túléléshez szinte csodák kellettek, és nem mindig az erő volt, ami segített. Csányi Nikolett és Földes András videója.
Nyolcvan éve, 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok az auschwitzi lágerkomplexum területét. Hogyan teltek a táborok utolsó hónapjai, miként próbálták eltüntetni a holokauszt bizonyítékait a nácik, és mihez kezdett a szovjet propaganda a felszabadított táborokkal?
1945. január 27-én hétezer ember számára ért véget a pokol, ennyien maradtak az auschwitzi táborkomplexumban, miután a gyalogmenetek utolsó transzportja is elhagyta azt. Ezek a rabok többségükben legyengült, beteg, mozgásképtelen emberek voltak, egyszóval halálraítéltek, akiknek a kivégzésére már nem maradt ideje a tábor őreinek. Az 1944 nyarán felszabadult pár száz majdaneki fogoly mellett ők váltak a holokauszt első tanúivá, akik elmondhatták a világnak a szenvedéseiket. A képeket a Jad Vasem Intézet Archívumából válogattuk.
A ceremóniára a világ közel 60 országából érkeztek magas rangú küldöttségek.
Sok holokauszttúlélő magába zárta a deportálás emlékeit, és Auschwitz felszabadulásának a nyolcvanadik évfordulóján még nagyobb hiányként mutatkoznak meg az elbeszéletlen történetek. Ami a történésznek egy elveszett fejezet a történelemből, az a családnak kibeszéletlen trauma.
Auschwitz felszabadításának a 80. évfordulója talán az utolsó olyan alkalmak egyike, amikor a túlélőkkel együtt emlékezhet még a világ a holokauszt borzalmaira. Az akkori traumák azonban a következő generációknak is feladatot adnak. Nem csak az a fontos, hogy a háború hiteles krónikásait meghallgassuk, amíg még lehet, hanem az is, hogy megismerjük az utódokban tovább élő örökséget – legyen szó traumáról vagy megküzdésről. Két pszichológussal, Vajda Júliával és Szirtes Lilivel beszélgettünk a soá nemzedékeken átívelő hagyatékáról.
A tavaly 100 éves korában elhunyt, bonyhádi születésű auschwitzi túlélő, Lily Ebert többé nem tart már történelmi fogadóórát a TikTokon, de a dédunokája folytatja a munkáját, és továbbviszi a szellemiségét. Dov Forman szerencsére már évekkel ezelőtt valami olyasmire vállalkozott, amit túlélők leszármazottainak sokasága – tapintatból, félelemből vagy tudatlanságból – nem tud, mer vagy akar megtenni: kérdezett, amíg még lehetett. A holokauszt generációkon átívelő súlyáról, a szembenézés jelentőségéről és Lily Ebert megtörhetetlen életerejéről is beszélgettünk nem sokkal Auschwitz felszabadulásának a 80. évfordulója előtt.
Először adják ki eredeti formájában az Auschwitzot is megjárt Galló Olga lágernaplóját, a Tíz hónap Babilont. Az írás a szocialista cenzúra áldozata lett, 1978-ban csak magánkiadásban jelenhetett meg a napló megcsonkított változata. A szerző unokája, Fullajtár Andrea főszereplésével színdarab is készült a műből, amit az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulóján mutatnak be.
Hoffmann Varga Juditnak 1944-45-től minden születésnapja különleges. Az első transzportokkal deportálták családjával Nagykanizsáról. A 17. születésnapja már Auschwitzban érte 1944. május 5-én. Egy évvel később, négy koncentrációs tábort megjárva éppen a 18. születésnapján szabadult fel. Népes családjából csak ő maradt életben. A közel 98 éves Judit emlékei még nem fakulnak, az életkedve is töretlen, és továbbra is fontosnak tartja az emlékeztetést a holokausztra.