Fogalmunk sincs, milyen érdekek vezethették a Mazdát, amikor egy olyan autó tesztvezetésére hívtak, amilyen jószerével már nem is létezik: az RX-8 gyártásával épp a napokban állnak le végleg. Meglehet, valahol sok ezer kilométerre, vastag, fekete öltönyös japán logisztikusok bonyolult integrálszámításokat végeztek, és kiszámolták, hogy milyen sorrendben érdemes ezt a mára már 30 ezer kilométert látott tesztautót elosztani az országok között, aztán a magyarok pechjére mostanság ért ide az osztrák rendszámos autó. A mókás kinézetű kocsiból ráadásul egy alaposan felmatricázott, úgynevezett jubileumi kiadást kaptunk, aminél feltűnőbb Mazda nemigen hasítja jelenleg Magyarország útjait.

Megnyílt az ég Akárhogyan is, nem panaszkodtunk, hanem feleselés nélkül az RX-8 volánja mögé pattantunk. Nem hangoztattuk, hogy ebből a típusból legfeljebb 7-8 éve adtak el a könyvelők számára is értelmezhető mennyiséget Magyarországon, és arra sem hivatkoztunk, hogy írhatnánk bár a legszebb ódákat a kocsiról, attól még nem fog hanyatt-homlok a társadalom svájci frankos hitelre RX-8-akat venni, s ami a legszomorúbb: a gyártását sem fogják az automenedzser.hu miatt újraindítani. Nem volt azonban sok időnk szomorkodni az eleve vesztes meccs miatt, mert amint beindítottuk a motort, megnyílt az ég, és kisebbfajta csoda történt: kezünk összenőtt a volánnal, lábunk a gázpedálra tapadt, és úgy éreztük, mintha robotzsaru helyett afféle élő, beszélő verda-karakterré változtunk volna. A Mazda RX-8 ugyanis azon kevés autók közé tartozik, amelyik néhány perc alatt elvarázsolja, és a maga képére alakítja a benne ülőket.

A művelet persze azzal kezdődik, hogy az ember nagyokat nyel, miközben megpróbálja bepréselni magát a sofőrfülkébe, kissé szuszogva beállítja az ülést, megpróbálja elérni a biztonsági övet, aztán valahogy beszíjazza magát, röhög egyet-kettőt az esernyőfogantyút idéző kéziféken, majd beröffenti a motort. Barátainkkal ellentétben mi megszűnünk röhögni ezen a ponton, elkényeztetett ismeretségi körünk ugyanis előszeretettel terjeszti a rémhírt, miszerint az RX-8-at villanymotor hatja, s leginkább vibrátor sivításra emlékeztet a Wankel hangja. Vibrátor használat tekintetében e sorok szerzője felettébb szerény tapasztalatokkal rendelkezik, ám laikus megítélése szerint jóllehet a sportkocsi motorjának a hangja a V8-asok öblös hangjánál valóban legalább egy oktávval magasabb, ám ettől fikarcnyit sem csorbul az RX-8 motorhangjának sportossága.

20 éves Le Mans-i győzelem De ez még mind semmi. Az igazi élmény akkor kezdődik, amikor megindulunk az autóval. A váltó és a kormány is borzasztó direkt, ráadásul alig találunk olyan fokozatot a váltón, amelybe kapcsolva ne lehetne dinamikusan mozgatni a Mazdát. Mi több, hátborzongató érzés hosszú másodperceken át úgy nyomni a gázt, hogy nem kell a váltóval bíbelődni: beletelik némi időbe, míg elérjük a 9 ezres fordulatot, ahonnan az utasok legnagyobb megkönnyebbülésére mégiscsak felváltunk. Elsőre iszonytatónak tűnik a gyorsulás, ám ez csak relatív: néhány komolyabb odalépés után már kifejezetten lassúnak tűnik az RX, persze csak a maga módján; a lapos sportkocsiból kinéznénk, hogy képes hat másodpercnél hamarabb elérni az óránkénti száz kilométeres sebességet.

Meglehet, mi tévedünk, s megvezet az, hogy a nyomaték szép egyenletesnek tűnik, s nem olyan zsigeri a nekilódulás. Az sem kizárt, hogy a bődületes gyorsulás miatt kezd foszlani a narancssárga-zöld matrica az autó motorháztetejéről; ígérjék meg, ha ilyen külsejű kocsira vágynak, inkább festéket használnak, mindenkinek jobb lesz így. A szín egyébként nem véletlenül idézi az 1980-as évek hangulatát: 1991-ben a Wankel-motoros Mazda 787B versenyautó megnyerte a legendás Le Mans-i 24 órás versenyt. Ezzel két legyet ütöttek egycsapásra: bebizonyították, hogy Wankel-motoros járgánnyal is meg lehet nyerni a világ leghíresebb megbízhatósági versenyét, másrészt végre akadt egy japán autó, amelyik diadalmaskodni tudott… Mindesetre nemcsak retrónarancsban, hanem bármilyen színben üt az RX: kicsi, édes, sőt, cuki a karosszériája, még cekkeres anyukák is felhős tekintettel néznek utánunk, a szomszédunkban lakó ifiasszony pedig megígéri, soha nem engedi a kertünkbe a macskáit, ha elvisszük benne egy körre. Mármint őt, nem a macskákat. Kérésének persze boldogan teszünk eleget.

Kupé vagy szedán? A Top Gear brit tévés autómagazin szerint Japánban minden bizonnyal nem tudták eldönteni, hogy kupét vagy szedánt készítsenek, ezért lett belőle ilyen öszvér kisautó. Jó, bevásárláskor kicsit körülményes ki-bepakolni a hátsó ülésről, pláne, ha mindkét oldalon állnak mellettünk. Viszont ezért bőven kárpótol az ajtónyitás unicuma, illetve hogy két gyermek maximális kényelemben elfér bent, a kardánalagút két oldalán. Arról már nem is szólva, hogy a csomagtere is nagyobb a vártnál, táskák, a már említett cekkerek különösebb gimnasztikai gyakorlatok nélkül is könnyedén elrejthetők hátul. Persze, ne ezzel akarjuk költöztetni az unokahúgunkat, neki inkább a szép, piros cérnával varrott bőrborítást mutogassuk a kormányon meg a kényelmes Recaro bőrüléseken.

De nem ezért, meg az Alfától összelopkodott dizájnelemekért tiszteljük a Mazdát. Hanem azért, mert volt olyan bátor és sorozatgyártásba engedte a Wankel-motort. Felix Wankelt már sokan megdicsérték, de egy mondatot talán még mindig megér annak a felemlítése, hogy az Otto-motornál jóval klasszabb, egyszerre szívó, sűrítő, robbanó és kipufogó motort alkotott meg. Méghozzá olyan gazdaságosan, hogy a motor kisebb, könnyebb, miközben kevesebb alkatrészből áll. Ez olyannyira igaz, hogy műszaki végzettségű barátaink tízperces fejvakargatás után találták csak meg az apró, alig 1300 köbcentis motort a motorházfedél alatt. Szakértők szerint a motorral 2-300 ezer kilométerig semmi gond, de utána is könnyedén felújítható – szkeptikusok azonban nagyon tartanak ettől, ahogyan a brutális fogyasztástól is – utóbbi benzinre, de olajra is értendő. Talán nem véletlen, hogy a kormányon levő gombokkal ésszerűen lehet irányítani a rádiót, a tempomatot, ámde kispórolták a fogyasztást is mérő fedélzeti számítógépet az RX-ből (a hírek szerint amiatt állnak le a gyártással, mert a szigorodó EU-s sztenderdeknek már nem felelt meg a japán autó károsanyag-kibocsátása, a világ többi pontján pedig csökkent az érdeklődés a Wankel-motoros sportkocsi iránt).

Mindenki térjen meg! A fogyasztásra tett rosszmájú megjegyzésünket kéretik törölni. Merthogy az RX-8 ikon, és ikonokkal nem felesel az ember, inkább várja az isteni Igét, a megvilágosodást. Erre van is lehetőség a Mazdában. Furcsa a korábbi évezredet idéző pixelszegény kijelző, no de Istenem, a keresztény vallás is van már pár ezer éves, mégsem ment ki a divatból, és a Bibliát sem szokták újraírni. Tény persze, hogy a Mazda RX-8-ashoz is kell némi hit, de akinek nem tetszik, térjen meg az ősatyákhoz, az Otto-motorhoz. Esetleg tartson bűnbánatot.

Izsák Norbert

Műszaki adatok