Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
22 év után megjelent az utolsó epizód a Top Gear után a Grand Tourból is, amiben együtt szerepel Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May, és a televíziótörténet egy fejezetének zárlata bizony könnyeket csalhat az autórajongó nézők szemébe. Összefoglaló.
A trió szegre akasztotta a slusszkulcsot, szeptember 13-án megjelent a The Grand Tour utolsó epizódja. A ‘One For The Road’ (magyarul: ‘Még egyet az útra’ mindkét nyelven az este utolsó italára utal, mielőtt mindenki haza indul) az utóbbi 7 epizódhoz hasonlóan film hosszúságúra nyúlt a maga 130 percével. A Top Gear és a Grand Tour összes vonatkozó évadát számolva aligha jelentős, de annak tudatában, hogy valószínűleg most látjuk utoljára együtt ebben a felállásban ezt a három idősödő, brit urat, minden perce fontos.
Jeremy Clarkson és Andy Wilman (a Grand Tourban csak Mr. Wilman) 2002-ben rúgta be újra a már akkor patinás Top Geart, Richard Hammonddal, James May a második évadban csatlakozott. A műsor az évek alatt a BBC egyik legnagyobb sikere lett, egyszer 350 millió (!) nézővel, de Clarkson nehéz természete és a folyamatos konfliktusok miatt 2015-ben nem hosszabbították meg a szerződését. Clarksont Hammond és May is követte, és magukkal vitték a műsor sikerét, ami évről évre egyre nagyobbat bukott, majd 2023 őszén több ok miatt le is állították.
Hova lett tehát a régi közönség? Követte Clarksonékat az Amazon felületére, ahol 2016-ban indult el a Grand Tour. Jogi okok miatt változott a formátum – a tesztpilóta egy bunkó amerikai, majd egy fiatal nő, a stúdió egy sátor lett, az álló közönséget leültették – de az alap ugyanaz maradt, leszámítva az Amazonnak köszönhető jóval nagyobb költségvetést. Az új műsor várhatóan hatalmas siker lett, eleinte az általános stúdiós formátummal, majd a különkiadásokkal szintén. A stúdióban forgatott 3 évad után már kizárólag úgynevezett különkiadásokat forgattak a világ különböző helyein, ezeket követi a One For The Road.
A záróepizódban Zimbabwén át ment a trió keletről nyugatra, és a korábbi részekkel ellentétben itt semmi nem volt előre megírva (az összes többiben szerepelnek megírt részletek), szabadon tehettek tulajdonképpen bármit, ezért az első lehetőségnél el is tévedtek. A megosztó megjegyzéseik voltak azok, amik miatt rengetegszer címlapra kerültek, mindjárt az első percekben ki is jelentették, hogy mivel nekik már úgyis mindegy, azt mondanak, amit akarnak – ezért le is löktek egy hegyről az általuk annyira utált Volkswagen Bogarat, amit helyettesítő autóként kaptak.
Az autók, mivel terv híján ezek sem voltak meghatározva, egyszerűen azok, amiket a főhősök mindig is szerettek volna: Clarkson stílszerűen egy Lancia Montecarloval, Hammond egy Ford Capri 3L GLX-szel, May pedig egy Triumph Stag-gel indult neki a kezdetben majdnem 2000 kilométeres, később kicsivel hosszabbra nyúlt útnak, és csodával határos módon a rettenetes utak ellenére mindhárom autó túlélte a túrát.
Jópár autót tettek ikonikussá az évek folyamán: a Toyota Hilux, amit nem tudtak tönkretenni, az Opel Kadett, amit Hammond még a botswanai adás után hazavitt magával, a hírhedt Porsche 928, ami majdnem forradalmat robbantott ki Argentínában az ott forgató Top Gear ellen, és még sorolhatnánk.
A műsorvezetők közti kémia – nevezzük így a hármójuk beszólásokkal és egymás folyamatos szivatásával átszőtt kapcsolatot, ami nyilvánvalóan a rettentően különleges barátságuk jele – itt is működik, még piszkálják egymást, de ez már inkább baráti civakodás, nem tervezett akadályozása a többieknek, sőt, most még párszor segítenek is egymásnak. Például új kipufogót vesznek Hammondnak Zimbabwe fővárosában. Az persze mondhatni szakmai elvárás, hogy az éppen lerobbant autóját javító kollégát otthagyják az út szélén, és hideg sört iszogatva várják a hotelben.
A műsor viszont nem csak rajtuk múlik, hanem azon a közel száz fős stábon, akik az utóbbi években az összes epizódot készítették. Emeljük meg a kalapunkat előttük, kegyetlen körülmények között is olyan vizualitással festették alá Clarksonék mondandóját, ami bármilyen természetfilmben megállná a helyét. Aki pedig Zimbabwét választotta a műsor záróakkordjához, külön dicséretet érdemel – az indokokért nézzék meg a teljes epizódot.
“Az egyik fő indok amiért befejezzük ezt a műsort, az az elektromos autók” – mondja Clarkson vezetés közben. Ezzel nem értek egyet, sokkal inkább arról van szó, hogy ebben a műfajban elmondtak és megcsináltak szinte mindent, és okos módon nem akarják öregkorukban röhejessé tenni az életművüket, helyette készítettek egy, az egészhez illő hattyúdalt.
Akármennyire is hasonlít a legelső, 2007-ben készült botswanai különkiadásra a finálé, folyamatosan érződik a nosztalgia és a zárás emelkedettsége, a nyugodtabb pillanatokban mindhárman a befejezésen gondolkoznak. Nem véletlenül említem Botswanát, ugyanis az eltévedésből származó hajós kitérő végén a trió spontán úgy dönt, hogy mintegy keretet adva a világ körüli útjaiknak, a botswanai sósivatagban zárják le az autós műsorok történetének e legendás fejezetét – bravúrosan kivitelezett visszaemlékezésekkel megtoldva. A hajózás után még egy nosztalgikus elemet szúrnak be, azt a Top Gear epizódot elevenítik fel, amiben vasúti járművé alakítottak két autót, hasonlóan tettek itt is a rossz út miatt.
Ha kizárólag műsorként kellene értékelni a One For The Road-ot, akkor nem a legjobbként említeném – erre ott van a Mongóliában forgatott rész vagy a Grand Tour nyitóepizódja -, de nem ez volt a cél. A cél az volt, hogy méltó zárása legyen annak a két műsornak, amikre talán minden mai autókkal foglalkozó műsor hasonlítani szeretne. És hogy innen merre tovább? Clarkson megy a farmjára gazdálkodni, és a Clarkson farmja műsort folytatni, May gint, utazó- és főzőműsorokat készít, Hammond pedig az autófelújító műhelyében dolgozik és műsort készít róla.
James May az utolsó negyedórában elejt egy mondatot: “Remélem, hogy kellemes pillanatokat szereztünk nektek.” Ez pontosan leírja, miről szólt ez a 22 év, amíg együtt dolgozott Clarksonnal és Hammonddal. Akármit is csinálunk – azért lehetőség szerint legyen kéznél egy jó autó – a lényeg az, hogy érezzük jól magunkat. Oszlassuk el Mr. May kétségeit; szinte minden képernyő előtt töltött pillanat, amit a trió műsorainak nézésével töltöttünk, vigyorgással telt, és ez nem az autóknak, nem a sztoriknak, hanem nekik, Jeremy Clarksonnak, Richard Hammondnak és James Maynek köszönhető. Találkozzunk az úton. Nézzünk Top Geart és Grand Tourt. De ne vezetés közben.
