Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A brit márkának még sosem volt olyan erős és gyors modellje, mint ez a 6 ajtós kialakítású, különleges autó. Nem más ez, mint egy családi kocsinak álcázott, kőkemény utcai sportgép.
A Mini idén ünnepli hatvanadik születésnapját. A Sir Alec Issigonis által tervezett kisautó 1959-ben látta meg a napvilágot úgy, hogy miközben alig foglalt zsebkendőnyinél több helyet a parkolóban, négy személynek és a csomagjainak egész korrekt helyet biztosított.
848 köbcentiméteres motorja és 34 lóerős teljesítménye ma már megmosolyogtató, azonban ha hozzátesszük, hogy ehhez mindössze 600 kilogrammos tömeg társult, akkor gyorsan átértékelődik a helyzet. Ráadásul a 997 köbcentiméterre felfúrt és kéttorkú karburátorral szerelt Cooper változat már 55 lóerőt szabadított rá az aszfaltra.
Gyorsan ugrunk hat évtizedet az időben, és bepattanunk a legújabb és legerősebb Minibe, a Clubman JCW-be. Amiről sok mindent elárul, hogy az első Cooper komplett teljesítményénél többel, 75 lóerővel gyarapodott az ereje az elődjéhez képest.
Honnan jött?
A normál Mininél nagyobb és praktikusabb Clubman 1969-ben debütált, vagyis ez az altípus idén 50 esztendős. Az ezredfordulón a BMW által felkarolt márka 2007-ben jelentkezett az első újkori Clubmannel, melynek aztán 2014-ben érkezett meg a második generációja. És most ennek ejtették meg a ráncfelvarrását.
Az alapdizájnhoz értelemszerűen nem nyúltak hozzá, de például változott a hűtőrács, a legkarakteresebb újdonság pedig a hátsó lámpa, mely mostantól a brit zászló, a Union Jack vonalait vonultatja fel magában. És ezenkívül a Mini egész karakteréről árad a britség, még akkor is, ha a lemezek alatt mindenhol alaposan kipróbált német technikát találni.
A tesztautó British Racing Green fényezése igen jól mutat, és 200 ezer forintot kérnek el érte, a fekete sportcsíkok felára 80 ezer forint. A személyreszabhatóság jegyében három tető-, illetve három tükörszín közül lehet választani, a sportos megjelenésről pedig többek közt az első piros díszcsík, a JCW (John Cooper Works) logók, illetve a dupla kipufogóvég gondoskodik. A kipróbált példányon már a téligumival szerelt 18 colos kerekek láthatók, ennél egyértelműen dögösebbek a 282 ezer forintos 19-es felnik, de a komforton vélhetően nem keveset rontanak.
A Clubman 4,25 méter hosszú, vagyis ez a Mini a méretét illetően már csak nagy jóindulattal nevezhető mininek. A hosszúkásra nyúlt formaterv alapvetően jól sikerült, de valahogy nem pont ez a kivitel passzol legjobban a legerősebb motorhoz. Viszont a normál Mini cikkünk írásakor még nem érhető el a legpotensebb erőforrással.
Milyen belül?
A hamisítatlan Mini-hangulat nemcsak a külső, hanem a belső kapcsán is maximálisan tetten érhető. Bármerre tekintünk a sportos vezetőülésből, mindenhol egyedi, izgalmas részletmegoldásokra lehetünk figyelmesek. Itt van rögtön a piros cérnával varrt vaskos sportkormány, melyet úgy lehet magasságában állítani, hogy vele együtt mozog a csak minimálisan digitalizált műszeregység.
Aztán ott vannak az ajtók köralakúra faragott nyitómegoldásai, a középkonzolt és a tetőt ellepő billenőkapcsolók, illetve a műszerfalat uraló köralakú vezérlőegység. Ennek felső részében található az elakadásjelző bármikor gyorsan elérhető nyomógombja, ami alatt a szélesre húzott érintőkijelző, illetve a rádió vezérlőgombjai kaptak helyet. A felhasználói felület fiatalos színekkel, grafikai megoldásokkal és animációkkal szakad el a mögöttes BMW technikától, a rendszer érintéssel és a középkonzolon lévő gombbal egyaránt jól kezelhető.
A tolatókamera képe jó minőségű, azonban kis méretben jelenik meg a kijelzőn. A konszern továbbra sem szimpatizál az Android Autóval. Az Apple CarPlay rendben működik, viszont 83 ezer forintot kérnek érte, a vezeték nélküli telefontöltő felára pedig 133 ezer forint. A 266 ezer forintos Harman Kardon hifibe nehéz belekötni. A 400 ezer forintos elektromosan állítható első ülésekről, a 116 ezer forintos ülésfűtésről, illetve a 166 ezer forintos adaptív futóműről is említést kell tennünk.
Bár kívülről nagynak tűnhet a Mini Clubman, a második sorban leginkább átlagosnak mondható a helykínálat. A hátsó sorba is kerültek állítható szellőzők, amelyek alatt két USB-C csatlakozó aljzatra lehetünk figyelmesek. A csomagtérajtó nem felfelé nyílik, hanem két részre osztva oldalra, és gombnyomásra automatikusan. Ez jól mutat, de nem túl praktikus, hiszen egyrészt sok helyet igényelnek a nyitott ajtók, másrészt a sofőr látómezejéből sokat kitakar a középső vaskos oszlop. Ami miatt egyébként két kis ablaktörlőnek kell tisztítania a hátsó ablakokat.
Kombiforma ide vagy oda, a csomagtartó nem túl nagy: összesen 360 liternyi térfogatot kapunk, ami ráadásul a padlólap alatti rekesszel együtt értendő. Ha előrehajtjuk a hátsó ülések támláját, akkor 1250 literre nő a hely.
Indulás!
A középkonzol alján lévő billenőkapcsolók közül a középső piros példány billentésével kelthető életre a motor, a szomszédos kapcsolókkal pedig a start/stop automatika, illetve a menetstabilizátor kapcsolható ki/be. Igen, utóbbit igény szerint teljesen ki lehet kapcsolni, vagyis a haladó sofőrök az elektronika helyett a zabolázatlan lóerőkkel is összemérhetik tudásukat.
Az erőforrás már az induláskor emelt hangerővel tudatja velünk és a környezetünkkel, hogy ez itt bizony nem egy hétköznapi Mini, hanem egy sportos JCW. A menetmód választókar Sportba pöckölésével tovább növelhetjük a hangerőt és feszesebbé tehetjük a technikát, illetve adott esetben a fogyasztásra optimalizált Eco módra is ráfanyalodhatunk.
Rögtön az első méterek után kiderül, hogy a kormányzás elképesztően közvetlen és sportos szemüvegen keresztül nézve kiválóan eltalált, az átlagnál nagyobb erőszükségletet kívánó. A kezünk legapróbb mozdulatai azonnal kihatással vannak az éppen eltalálni kívánt ívre, a futómű kemény, de nem otromba módon, és a sofőrnek már az első percekben átjön az a bizonyos gokart-életérzés.
1625 kilogramm. Ennyit nyom a mérlegen a Clubman JCW, vagyis több mint 1 tonnával nehezebb a legelső Mininél. Ezt a gyakorlatban azonban egészen jól palástolja a technika, a szupersportos gép érzetre simán letagadhat 300-400 kilót a tömegéből. És ebben nemcsak a fáradhatatlan és piszok módon erős fékeknek, hanem értelemszerűen a remek motornak is komoly szerepe van.
Mozgatórugó
A 2 literes 4 hengeres turbómotor nem újdonság Mini JCW fronton, azonban eddig csak 231 lóerőt és 350 Nm-t tudott, és ez valahogy kevés volt a komolyabb benzingőzös élvezetekhez. Sőt, a normál és a kabrió Mini esetében még mindig ez jelenti a plafont, az általunk kipróbált és sokkal inkább kihegyezett erőforrás első körben a Clubmanben és a divatterepjárósra faragott Countrymanben érhető el.
A gyártó alaposan kitett magáért, a teljesítményt 32, a nyomatékot pedig 28 százalékkal növelte meg, ami igen ritka egy amúgy egyszerű facelift esetében. A 306 lóerős teljesítmény 5000-es fordulatszámtól érhető el, ellenben a 450 Nm-es nyomaték már 1750-től rendelkezésre áll. És az új JCW úgy megy, mint a rakéta, a 0-100-at például minden korábbinál gyorsabban, alig 4,9 másodperc alatt letudja (előd: 6,3 másodperc).
Ez az első Mini, melybe elektronikus korlátozást kellett szerelni, hogy ne tudjon 250-nél gyorsabban menni.
Az M135i-ből és az X2 M35i-ből ismerős motor nagy kedvvel veszi a fordulatszámot, és bár alapvetően nem rossz a hangja, a vártnál egy kicsit mégis visszafogottabb. Hát persze, hogy a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt van ez így, vagyis a csattogás-durrogás elmaradása miatt nem feltétlenül a gyártót kell elővennünk. Azért viszont már csak a gyártó okolható, hogy a kéziváltós élvezeteket elvette tőlünk, bár nem mintha a nyolcfokozatú automata a maga kategóriájában ne lenne bőven szerethető.
A Mininél úgy gondolták, hogy a 300+ lóerőt csak összkerékhajtással lehet átvinni az aszfaltra. És ez ellen nincs is kifogásunk, a JCW egyáltalán nem lett unalmas viselkedésű amiatt, mert az összes kereke hajtott. Emiatt inkább olyan gyors lett, hogy a kanyarokban általában előbb fogy el a sofőr bátorsága, mint a technika tudása. Közúton is nagy élmény a járgány vezetése, de valahogy mindvégig az motoszkált az agyunkban, hogy a JCW versenypályán sokkal inkább elemében érezné magát.
A hivatalos specifikációk 8-8,6 literes fogyasztásról tesznek említést, amit még visszafogott tempó mellett is igen nehéz hozni. Mi konkrétan 11,3 literes értéket regisztráltunk, ami nem kevés, de a cserébe kapott élményért nem nevezhető rossznak.
Konklúzió, árak
+ : mindent átható brit versenyszellem, erős motor, remek futómű és kormányzás, a közvetlen riválisoknál kedvezőbb ár. –: lehetne kicsit sportosabb a hangzás, nincs kéziváltó, átlagos helykínálat, nem túl nagy csomagtartó, nincs Android Auto. |
Hiába a brit versenyzöld fényezés, a látványos sportcsíkok és a dupla kipufogó, a "kombi" Miniről első blikkre nem mindenki hiszi el, hogy a JCW technika hamisítatlan sportkocsit varázsol belőle. Pedig pontosan ez történik, elég néhány kilométert megtenni a Clubman JCW-vel, hogy kiderüljön: sokkal inkább sportautóhoz, semmint konszolidált családi kocsihoz van szerencsénk.
A 231 lóerős motorral, elsőkerékhajtással és kézi/automataváltóval szerelt Mini JCW 8,8 millió forinttól indul. A sokkal sportosabb Mini Clubman JCW alapára 12,5 millió forint, és a jól felszerelt tesztautó árcéduláján 16,9 millió forintos összeg olvasható.
A 9,5 millió forinttól induló és 275 lóerős Hyundai i30 N Performance, illetve a 10,5 millió forinton nyitó 300 lovas Renault Megane RS Trophy mellett drága játékszer az eddigi legerősebb Mini, ami 400 ezer forinttal kerül többe a 320 lovas Honda Civic Type-R-nél.
Ellenben ha az összkerekes német prémium riválisokkal vetjük össze, akkor kiderül, hogy azoknál 3 millió forinttal olcsóbb. Schnäppchen, ahogy a németek mondanák a Best Buy kategóriás britről.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
