A külsőt egyedire formáló tervezők merészsége a beltérre már elfogyott, ám a dél-koreai gyártó trendi újdonsága még így is könnyen bestseller lehet a maga kategóriájában. Kipróbáltuk a Hyundai Konát.
Mostanság szinte még a csapból is a divatterepjárók folynak, és kis túlzással élve talán még azok is ilyen SUV modelleket vásárlásán gondolkodnak, akiknek alapvetően be sem jön ez az enyhén terepesre faragott design. Hogy miért? Mert most ez valami iszonyatosan menő, és 2018-ban egyre kevesebben vezetnek haza a szalonokból normál kompakt autókat, szedánokat vagy éppen kombikat.
Ha pedig így alakulnak a vásárlói igények, akkor azt a gyártók megpróbálják maximálisan kielégíteni. Nincs ez másképp a Hyundai esetében sem, mely a Genfi Autószalonon leplezte le a nagyobb SUV-ok piacán versengő vadonatúj Santa Fét, sikerrel árulja a középkategóriás Tucsont, és nemrégiben felvett a kínálatába egy kisebb ilyen modellt is. Ez lenne az alábbiakban bemutatandó Kona, ami hivatalosan egy szubkompakt crossover.
Merész formaterv
Nincs egyszerű dolga a koreai márkának, hiszen a Konára olyan, már hosszabb-rövidebb ideje bejáratott ellenfelek várnak, mint amilyen például a Suzuki Vitara, a Renault Captur, a Nissan Juke vagy az Opel Crossland X. Egyre nehezebb kitűnni a kompakt SUV-ok tengerében, ezt a Hyundai is tudja, így azt az utat választotta, hogy merészre veszi a vadonatúj Kona vonalvezetését.
A leginkább egyedi, illetve akár megosztónak is nevezhető rész elől található. A front szekciót a lámpákkal, a légbeömlőkkel és a műanyag betétekkel elképesztő módon felszabdalták, ez azonban valahogy mégis jól áll a Konának. Olyan ez, mint azok a slágerek, melyek csak sokadik hallgatásra kedvelünk meg a rádióban. De akkor nagyon.
Noha a Kona egyáltalán nem magas és a hasmagassága is elég személyautós, oldalról is megtréfálnak minket a designerek, akik ily módon SUV-nak próbálják láttatni a típust. A kerékjárati ívek és a küszöbök, valamint az ajtók alsó részei ugyanis méretes műanyag betéteket kaptak, és elhitetik a laikus szemlélődővel, hogy ez itt bizony egy divatterepjáró. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Ugyancsak ügyes húzás a C-oszlop hátsó részére került bumerángforma, ami szoros összhangban van az ötödik ajtó szolid kis felső légterelőjével. Lámpatestekből hátul sincs hiány: felül keresendők a trendi csíklámpák, lejjebb pedig azok a műanyag keretes társaik, melyek a komolyabb terepjárókról lehetnek ismerősek. Alul pedig egy enyhén diffúzorszerű képződményt fedezhetünk fel, és ezzel egyben le is zárjuk a Kona merészségét taglaló fejezetet.
Bátortalan belső design
Joggal gondolhatnánk, hogy a merész külső dizájnhoz ugyanilyen beltér társul, de csalódnunk kell. Úgy tűnik, ez már bevett szokás a gyártónál, hiszen korábban a Tucson esetében is azt kifogásoltuk, hogy ásítóan unalmas belső formatervet párosítottak a szép külsőhöz.
Az utastérről egyetlen percig sem állítjuk, hogy ne lenne kiválóan élhető, vagy ergonomikusan remekül átgondolt. Nem erről van szó, hanem arról, hogy 2018-ban ennél mindenképpen több bátorságot várnánk egy magát trendinek valló kompakt crossovertől. A puha és kemény műanyagokat egyaránt felvonultató műszerfal a rengeteg fekete betét miatt igen komor hangulatot áraszt.
Ezen ugyan némileg javítanak a színes varrások és betétek, melyek esetünkben piros színűek, de mi valahogy ennél nagyobb felületet is el tudtunk volna képzelni ezekből a hangulatjavító és amúgy fillérekből megvalósítható megoldásokból.
A bőrborítású kormány remek tapintásérzetet biztosít, mögötte pedig két analóg műszert találunk, melyek egy kisebb digitális kijelzőt fognak közre. Teljesen digitális műszerfal nem rendelhető, a középső színes kijelző pedig 8 colos képátlón tárja elénk a különböző vizuális tartalmakat. A mobilunkon futó navigáció és egyéb alkalmazások képe is kitehető erre a panelre, köszönhetően a tapasztalataink szerint remekül működő Android Auto és Apple CarPlay támogatásnak. Megjegyzendő, hogy az alapmodellben csak 5 colos és monokróm kijelző található.
Milyen vezetni?
Az indítógomb lenyomását követően a háromhengeres motorokra jellemző hangokkal kel életre az 1 literes benzines erőforrás, de szerencsére a kellemetlen rezgéseket viszonylag hatékonyan sikerült távoltartani az utasttértől. Gyorsításkor nem éppen a legkellemesebb a kis kávédaráló hangja, de még így is a jobban sikerült háromhengeres motorok közé sorolnánk a Kona egységét, mely autópálya tempó mellett kellemesen elhalkul.
A turbófeltöltőnek köszönhetően már alacsony fordulatszámtól, egészen 1500-tól jól húz a motor, mely már itt rendelkezésre bocsátja 172 Nm-es maximális nyomatékát. A 120 lóerős maximális teljesítményhez persze már jóval tovább, egészen 6000-ig kell pörgetni a motort, ami összességében véve egész fürgén mozgatja az 1,35 tonnás Konát.
A 12 másodperces 0-100-as sprint így leírva nem hangzik túl biztatóan, de városi forgalomban egyáltalán nem érződik alulmotorizáltnak a kocsi, melynek végsebessége 181 km/h. Az 5,2 literes gyári fogyasztási érték olyan, mintha egy Grimm meséből idézték volna: a valóságban sokkal inkább 7-8 literes fogyasztással lehet elgurulni. Mindez az 50 literes üzemanyagtartállyal kombinálva 650 kilométer körüli hatótávolságot biztosít számunkra.
A hatsebességes manuálváltó korrekt iparos munkának nevezhető, ennél se nem több, se nem kevesebb. Rossz hír, hogy a hétsebességes duplakuplungos váltóhoz mindenképpen 1,6 literes motorral kell megrendelni a Konát. Ebből a benzines egység 177 lovas és csak négykerékhajtással, illetve automataváltóval együtt kérhető, a dízel pedig 136 lóerős, és 2WD-vel mindkét váltóval, 4WD-vel pedig csak automatával párosítható. A felfüggesztést enyhén keménynek éreztük a teszt során, de ez nagyrészt a hazai utak rovására írandó.
Felszereltség
A Kona négyféle felszereltségi szinttel kapható, melyek a következők: Life, Comfort, Premium és Style. Tesztautónk Style kivitelű, ennek megfelelően igen jól felszerelt, de még a Life alapmodellben is viszonylag sok hasznos extra van. Ilyen például az alapáras aktív sávtartó, a visszagurulásgátló, illetve az éberségfigyelő.
A nem a szélvédőre, hanem egy kis plexire vetítő HUD a Premium felszereltséghez 150 ezer forintos áron kapható, Style szinten viszont már alapáras. A fontosabb extrák közül ki kell emelni többek közt a 125 ezer forintos holttér- és hátsó keresztirányú forgalomfigyelőt, a 30 ezer forintos kormányfűtést, a 150 ezer forintos első elektromos ülésállítást, a 295 ezer forintos bőrcsomagot, illetve a 145 ezer forintos metál fényezést.
A kéttónusú fényezésért 200 ezer forintot kér el a Hyundai, és kár, hogy az első ködlámpa nem jár alapáron minden modellhez, hanem 35 ezer forintot kérnek el érte. A Krell gyártmányú hifi pozitív meglepetést okozott, mint ahogy a vezeték nélküli mobiltöltés is egyre hasznosabb manapság. Az első és hátsó 12 voltos töltőaljzatok az összes Konában alapárasak, de a látványos megjelenést kölcsönző 18-as kerekek csak a Style felszereltségi szinttől járnak "ingyen". A fapados Konák 16 colos kerekeken gördülnek.
A csomagtartó átlagos méretű a maga 361 literes térfogatával. A 60/40 arányban osztott hátsó ülések ledöntésével maximum 1143 literre növelhető a hely.
Konklúzió, árak
+ : egyedi formaterv, általánosan jó minőség, sok alapáras és rendelhető extra. –: komor beltér, a motor pörgetve hangos lehet, a fogyasztás lehetne szerényebb. |
A Hyundai Konán egyáltalán nem érződik, hogy ez a gyártó első crossover terméke, és ez mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. A merész vonalvezetésért jár a piros pont, a beltér viszont elég fantáziátlan. Aki unalmasan jó utastérre vágyik, az vélhetően inkább a konzervatívabb külsejű testvérmodellre, a Kia Stonicra voksol.
A Dél-Koreában gyártott Hyundai Kona hazai alapára 4,49 millió forint, a Style felszereltségű tesztautó alapára 6 millió forint, és ezt esetünkben néhány extrával sikerült 6,8 millió forint fölé tornászni. Az 1,6 literes benzinmotoros, négykerékhajtású és automataváltós Style kivitelű Kona 7,55 millió forintba kerül. Komoly fegyvertény, hogy a Hyundai 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciát vállal az autóra, és jó hír, hogy hamarosan tisztán elektromos hajtásláncú változatban is kapható lesz a Kona.
A legközelebbi rivális a Kia Stonic, mely már 3,6 millió forint ellenében hazavezethető, de ebben az esetben csak egy igen vérszegény, 84 lóerős 1,2 literes szívómotort kapunk a pénzünkért. A 120 lóerős élvezetek 4,6 millió forint magasságában kezdődnek a Kiánál.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.