Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ma is gyártanak öt méternél hosszabb limuzinokat, de olyat már nem, aminek az orrában 7.0 literes, szívó V8-as blokk dübörög, háromfokozatú automataváltóval párosítva.
A felsőkategóriás luxuslimuznok manapság guruló anyahajóként suhannak az utakon, akkora teljesítménnyel, amire néhány éve csak a szupersportautók voltak képesek, és olyan kényelmi extrákkal, amik a legtöbb embernek még a lakásából is hiányoznak. Egyvalamit azonban nem tudnak felülmúlni: azt a tekintélyt parancsoló megjelenést, ami az ötvenes és hatvanas évek amerikai limuzinjait jellemezte. Köztük a Lincoln Continentalt, aminek egy 1963-as példányára egy amerikai aukciós oldalon lehet licitálni, egészen kedvező áron.
A legutolsó ajánlat ugyanis alig több mint 11 ezer dollárról szól, ami még mehet feljebb, de nem valószínű, hogy átlépi a 15 ezer dolláros határt. Ezért a pénzért a leendő tulaja egy 5,4 méter hosszú, krómozott tepsivel gyarapodik, ami nagyobb, mint az aktuális Mercedes-Benz S-osztály hosszított tengelyes kivitele. Ez a motorjára is igaz, hiszen a 7.0 literes, szívó V8-as erőmű gurgulázik az orrában, háromfokozatú automataváltóval párosítva, ami viccesen hangzik a mostani 9-sebességes automaták világában.
A big block 320 lóereje és 630 Nm maximális nyomatéka sem egy eget rengető érték manapság, pláne, ami megmaradt belőle, de mégis bőségesen elég ahhoz, hogy lendületbe hozza a több mint 2,3 tonnás országúti cirkálót. A nagyobb ménes már csak azért sem hiányzik, mert a lassulásról mindkét tengelyen dobfékek gondoskodnak, a kanyarokban pedig a lágyan ringatózó futómű és a 14 colos, ballonos gumik hamarabb hozzák elő a sofőrből a tengeribetegséget, mint a kanyarvadászt.
A képeken látható autó eredetileg egyébként fehér fényezéssel gördült ki a gyárból, de az évek során újrafényezték feketére, ami remekül passzol hozzá az ipari mennyiségű króm kiegészítővel. Az utasterében a fekete bőrkárpitot is felújították, a korabeli extrákból pedig bőven jutott bele, többek közt fakormány, fabetét, központi zár, klímaberendezés és még tempomat is, igaz utóbbi három jelenleg javításra szorul.
Ettől még ugyanolyan vonzó tud lenni, pláne amikor az ember belesüpped a marhabőrbe, rámarkol a fakormányra, D-be húzza a botváltót, majd felrotyog a V8. Mindez pedig négy utassal a fedélzeten is probléma nélkül kivitelezhető, hiszen az öngyilkos ajtókon keresztül ugyanolyan fejedelmi utasteret kínál a hátsó sorban is, mint elöl.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
