Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kilencedik generációnál tart a japán márka kompakt családi autója, amely most egy nagyon eltalált kis dízelmotorral gazdagodott. Az európai dízelfölényből és a cégautók 1.6-os méretig tartó kedvezőbb adóbesorolásából is vétek volt eddig kimaradnia a Hondának.
Amikor az európai piacon megjelent nyolc éve az űrhajó-formájú Civic alaposan megosztotta a közönségét. Aki akkor megkedvelte az új vonalat, biztos, hogy elkötelezett vevőnek tekinthető. A tavaly bemutatott második generációs űrhajó-Civic mára inkább családi kompakttá szelídült. Talán követte saját közönségét, aki szintén családossá vált az elmúlt években. Persze a jelenlegi dizájn is fiatalos, tartogat szokatlan részleteket, mint a hátsó lámpa kitüremkedései, vagy a hátsó sárvédőn található öngyújtó méretű szélterelők, de még az ajtók sincsenek egyenes vonalban kiszabva. Maradt még min ámulni.
Most mégis az új motor az igazi meglepetés, egy kis dízel, amellyel a szokásos ellenfelekkel szemben – Focus, Golf - jó kis konkurenst sikerült állítani. Az 1.6 literes i-DTEC motorban legalább négy-öt olyan technológiai fejlesztés van, amelyek köszönhetően előnyre tett szert a Honda. Eleve a dízelmotorok jellemzően nehezebb súlyát sikerült egy 134 kilós félig alumínium blokká varázsolni, ami érezhetően jó tesz a súlyelosztásnak, ezzel az irányíthatóságnak. A motor károsanyag-kibocsátása a 100g/km CO2 szint alatt van, ami nálunk ugyan még nem, de tőlünk nyugatabbra az egyik leginkább zsebbevágó paraméter a gépjárműadónál.
Az elmúlt két generációt egyébként sokan női autóként tartják számon, amivel lehet vitatkozni, de valóban a jellegzetes meggypiros szín, vagy a tesztautónk zöldje is bőven megüti az ingerküszöbüket. A jelenlegi Civic elől-hátul, beleértve a 477 literes csomagteret is bőségesen kiszolgál egy négytagú családot. A formája miatt a hátsó fejtér is kiváló. A kocsiba beülve a civic-es műszerfal, a kormánykerék feletti átnézéssel a jellemzően japános fekete tónusú belsővel ismerős az előző szériából. Örömteli apróságok jelentek meg, mint a vezető térdénél párnázott rész a középkonzolon. A multifunkciós kormányon lévő tempomat/limiter is különösen jól kezelhető. Jók az alupedálok, jó, hogy van tolatókamera és a 17-es kerekek sem tűnnek túlzásnak.
A Civic persze korántsem tökéletes: az üléstámlái keskenynek tűnnek, a kijelzőn elfért volna még pár infó, amelynek kissé kevés fényereje is és nem is személyre szabható. Az ajtózsebek műanyaga enyhén szólva lehetne igényesebb és az illesztéseket is hozhatnák szebbre. Hiányzott a navi is, amely csak a legmagasabb felszereltséghez jár. A hátsó tér belátását is szokni kell a keresztben lévő híddal, bár elvileg azért van, hogy a mögöttünk jövő ne vakítson.
A Civic ugyanakkor menet közben szinte hibátlan. Az előrebukó alakjának köszönhetően nagyobb sebességnél még jobban tapad az útra olyan stabil, hogy észrevétlenül lépjük át a sebességhatárok felső toleranciazónáját is. Főleg, hogy meglepő módon nagyobb tempónál még csendesebbnek is tűnik a kocsi. 150-nél alig hallani motor, gumi, vagy menetszél zajt. (A feltűnő csendesség persze nem csak a jó szigetelés érdeme, hanem egy megoldásé, amit magunktól észre nem vettünk volna. Ebben a kocsiban van egy olyan aktív hangcsillapító is, amely apró mikrofonokkal rögzíti a zajokat, majd annak megfelelő ellentétes frekvenciát kibocsátva csillapítja azokat. Ennek éppen a búgó, morajló zajok ellen van jó hatásfoka.)
A kis dízelblokk 300 Nm-es nyomatéka és 120 lóereje kis turbóhang mellet már 1400-as fordulatnál megérkezik, ami kifejezetten fickós benyomást keltett. A hatfokozatú váltó kiosztását is nagyon eltalálták, és bár van ECO-gomb is, amelyet bekapcsolva követhetjük a váltási utasításokat és zöldre színezhetjük a kijelzőt, de nélküle is hamar ki lehet tapasztalni, hol vannak az ideális váltási pontok. A Start&Stop automatika csak teszi a dolgát, mindenféle jelző nélkül, ami talán a legjobb kritikája egy ilyen eszköznek. A fogyasztással – amely ha törik, ha szakad 5 liter környékén lesz - egész egyszerűen nincs, aki elégedetlen lehet.
Meglepően jól sikerült eltalálni ezt a motor-súly-forma-váltó együttest, szinte tízpontos lett az eredmény, ha csak ezt a kombót vesszük figyelembe jobb, mint a közvetlen konkurensek hasonló erőforrásai. Az új dízel Civic általunk tesztelt egyébként alapkonfigurációs modelljének ára 6,19 millió forint, amin a metálfény felár dobott még 125 ezer forintot. Amelyik cég erre a kocsira teszi a voksát a várhatóan jó maradványértékben is bízhat, míg a magánvevők egy továbbra sem átlagautóval tartoznak majd a leggazdaságosabb családok közé.
Most mégis az új motor az igazi meglepetés, egy kis dízel, amellyel a szokásos ellenfelekkel szemben – Focus, Golf - jó kis konkurenst sikerült állítani. Az 1.6 literes i-DTEC motorban legalább négy-öt olyan technológiai fejlesztés van, amelyek köszönhetően előnyre tett szert a Honda. Eleve a dízelmotorok jellemzően nehezebb súlyát sikerült egy 134 kilós félig alumínium blokká varázsolni, ami érezhetően jó tesz a súlyelosztásnak, ezzel az irányíthatóságnak. A motor károsanyag-kibocsátása a 100g/km CO2 szint alatt van, ami nálunk ugyan még nem, de tőlünk nyugatabbra az egyik leginkább zsebbevágó paraméter a gépjárműadónál.
Képgaléria.
D.P.
| Műszaki adatok |
| Váltó: manuális/6 fokozatú Teljesítmény (LE): 120 Hengerűrtartalom (cm3): 1597 Max. nyomaték (Nm): 300 Fogyasztás,vegyes (l/100 Km): 3,6 Gyorsulás (0-100 Km/h - mp): 10,5 Végsebesség (Km/h): 207 |
A Civic persze korántsem tökéletes: az üléstámlái keskenynek tűnnek, a kijelzőn elfért volna még pár infó, amelynek kissé kevés fényereje is és nem is személyre szabható. Az ajtózsebek műanyaga enyhén szólva lehetne igényesebb és az illesztéseket is hozhatnák szebbre. Hiányzott a navi is, amely csak a legmagasabb felszereltséghez jár. A hátsó tér belátását is szokni kell a keresztben lévő híddal, bár elvileg azért van, hogy a mögöttünk jövő ne vakítson.
A Civic ugyanakkor menet közben szinte hibátlan. Az előrebukó alakjának köszönhetően nagyobb sebességnél még jobban tapad az útra olyan stabil, hogy észrevétlenül lépjük át a sebességhatárok felső toleranciazónáját is. Főleg, hogy meglepő módon nagyobb tempónál még csendesebbnek is tűnik a kocsi. 150-nél alig hallani motor, gumi, vagy menetszél zajt. (A feltűnő csendesség persze nem csak a jó szigetelés érdeme, hanem egy megoldásé, amit magunktól észre nem vettünk volna. Ebben a kocsiban van egy olyan aktív hangcsillapító is, amely apró mikrofonokkal rögzíti a zajokat, majd annak megfelelő ellentétes frekvenciát kibocsátva csillapítja azokat. Ennek éppen a búgó, morajló zajok ellen van jó hatásfoka.)
A kis dízelblokk 300 Nm-es nyomatéka és 120 lóereje kis turbóhang mellet már 1400-as fordulatnál megérkezik, ami kifejezetten fickós benyomást keltett. A hatfokozatú váltó kiosztását is nagyon eltalálták, és bár van ECO-gomb is, amelyet bekapcsolva követhetjük a váltási utasításokat és zöldre színezhetjük a kijelzőt, de nélküle is hamar ki lehet tapasztalni, hol vannak az ideális váltási pontok. A Start&Stop automatika csak teszi a dolgát, mindenféle jelző nélkül, ami talán a legjobb kritikája egy ilyen eszköznek. A fogyasztással – amely ha törik, ha szakad 5 liter környékén lesz - egész egyszerűen nincs, aki elégedetlen lehet.
Képgaléria.
D.P.
