Nehéz eligazodni a dicsérő szavak között. A Hyundainál korszakváltást jelző i40, amely előbb kombiként, majd szedánként is megérkezett a magyar piacra, jól összerakott - kis túlzásokkal – hibátlan üzleti autó. Üzleti, mert nálunk flottaautóként van csak esélye, 1000 kilométerre nyugatra a tökéletes családi kombiként határozzák meg.

Tesztautónk gazdag ellátmánya vezetői autóvá emeli az i40-est: Bluetooth, navigáció (felára 265 ezer forint), USB-csatlakozó, ülésfűtés elöl és hátul, bőr kárpit, kormányfűtés, xenonlámpák kanyarfénnyel, kormányról is kapcsolható automatikus váltó, tologatható sínrendszer a csomagtartóban, kulcsnélküli nyitás és indítás, kétzónás automatikus klíma, könyöktámaszok, 18 hüvelykes könnyűfém kerekek, elektromosan állítható első ülések, tolatókamera, parkolás segéd, elektromos rögzítőfék.

bcs

Hiszik vagy, nem a kocsi teljesen rendben volt, nevezhetjük prémiumnak, de az ára is prémium. Az 1,7 literes, 136 lóerős dízelmotorral szerelt csúcsmodell 10,3 millió forintba kerül (navigációval és metálfénnyel tesztautónk máris 10,7 millióba kerül) – ez a mezei flottamenedzsernél is kivágja a biztosítékot.

Öt-hat éve a minőség és a drága ár egyáltalán nem jellemezte a koreai gyártó autóit. Sokkal inkább az olcsóság volt az a jelző, amellyel rendre meg lehetett győzni a kétkedőket arról, hogy érdemes koreai autót vásárolni. A minőségük, megbízhatóságuk egyre jobb lett, de ezzel összhangban az olcsóság már a múlté, sőt, a Hyundai árai az átlagnál magasabbak, több európai és japán versenytársat is lenyomnak. Rosszul dolgoztak az árazók, ha halvány százezresekkel is, de számos márkánál olcsóbban kapjuk meg a középkategóriás csúcsmodellt, ráadásul a konkurencia erősebb vagy nagyobb motorokat küld versenybe ebben az üzleti kategóriában.

Az i40 kombija méretes autó, nem szenved hiányt sem az első, sem a hátsó ülésen utazó. A tengelytáv 2,77 méter, az autó első fejtere (1025 mm), válltere (1455 mm) és lábtere (1170 mm) egyaránt a kategória élvonalát képviseli. Az i40 csomagtartója alaphelyzetben 553 literes, amely a hátsó ülések lehajtásával 1719 literesre bővíthető. Tetszett a sínrendszer, könnyedén különíthetünk el rekeszeket, rögzíthetünk tárgyakat. 1,8 méteres bútort is szállítottam az i40-nel, a hátsó ülések majdnem síkban dönthetők, a kalaptartó könnyen kiszerelhető.

A feltűnő LED-es nappali fény alapáras, felárért a fix xenonlámpák helyett kanyarkövető intelligens világítás is rendelhető. Az aktív biztonsági rendszerek közül nálunk alapfelszereltség az ESP (menetstabilizáló elektronika), az ABS, a HSA visszagurulás-gátló (emelkedőn történő elinduláskor megakadályozza a jármű visszagurulását), a VSM (jármű stabilitás-vezérlés), a vészfékrásegítés és a vészfékezési jelzőrendszer. Ami a passzív biztonságot illeti, az i40 európai kivitelei kilenc légzsákot (eső, oldal- és függönylégzsákok, valamint vezetőoldali térdlégzsák) kínálnak alapáron. A kocsi a maximális, ötcsillagos eredményt érte el az Euro NCAP töréstesztjén.

A tesztautó 19 ezer kilométert futott előttem, de ez az apró karcolásokon kívül nem hagyott nyomot benne, a kormány műanyagbetétjén is csak kétforintosnyi helyen kopott le a fedőlakk.

Brummogós a dízel, de csak hidegen tűnik fel, az automatikus váltón érződik az idő, hatsebességes csupán, nem a legokosabbak közé tartozik, a lendületes vezetést nem szereti, igaz, a 136 lóerős, vezetővel 1,6 tonnás autótól ne várjunk túl sokat. Ha a vezetési élmény nem is a BMW-re emlékeztet, takarékossága megnyerő: a több mint 500 kilométeres, többnyire elővárosban és városban megtett próbahét után 6,9 literes átlagot számoltam ki, ami meglepően jó érték egy automatikus váltóval szerelt kombitól.

Vezetni jó az i40-eset, pár héttel korábban egy szedánnal tettem meg a Budapest-Bécs-Budapest távot, akkor is meglepett alacsony fogyasztása (kézi váltóval négy személlyel, tartósan 130 fölött használva, 6,7 literes átlagfogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép). Egyetlen kritikai észrevételem volt, ami a kombira is érvényes: nem éreztem elég stabilnak a kormányzást, sokkal közvetettebb a kategóriától elvárhatónál. Főleg autópályán kel sokat korrigálni, hogy egyenesben maradjunk.

A kis motor autópályán nem hátrány, a szabályos sebességtartományban kényelmes utazóautó, az automatikus váltó révén azonban lendületben is rugalmatlan, az előzésekre érdemes több időt szánni. Kilencvennél 1550-et forog a főtengely percenként, 100-nál 1750-et, 110-nél 2000-et, 130-nál pedig 2500-at.

Az ergonómia hiányos, a kormányon lévő gombok hamar megtanulhatóak, de a középkonzolon szerteszórt kapcsolók funkciók után úgy kapkodunk vezetés közben, mint kendermagos a búza után. Áttekinthetetlen és zavaros. Fordulóköre óriási, a 18-as kerekekkel idétlenül mozog parkolóházakban. A hátsó szélvédő torzít, a mögöttünk jövő Megane-ból Aston Martint csinál, annyira laposít.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.