Bíró Milán

De amíg a Genesis megérkezik a hazai szalonokba, nézzük, mivel vett le a lábamról a 2007-es trendre faceliftelt Coupe. Természetesen elsőre beleszerettem, áldott szép kék színe lelkemig hatolt. Ez az első autó, amelynél érdemes kiadni pénzt a metál felárra, igaz, könnyen meg is tehetjük, hisz az extralistán mást nem is találunk. Metál 120 ezerért, vérbeli sportkocsi 5,999 millióért - nem is hangzik rosszul. Mit kapunk ezért? 

Egy olyan álmot, amiből nem érdemes felébredni. A kétliteres, 143 lovas szívómotorral szerelt autóra sokan mosolyognak, amikor sportkocsiként becézem. Tessék ránézni, Aston Martin, Jaguar és Porsche gének lapulnak meg formavilágában, az emberek úgy bámulják, mintha legalább egy Veyron lenne. X5-ösből majd kiestek úgy érdeklődtek, persze miután megtudták, hogy Hyundai, rögtön fitymálták, de addig…

Hiába mondta a péeres, hogy ez nem egy sportautó, már ott, a mélygarázsban éreztem benne, hogy pont ez kell nekem. Sok nagyobb teljesítményű autóra nem képesek ilyen vadító külsőt ráadni, a kipufogója nem dísz, mint sok másik gépnél, hanem gondosan hangolt szerkezet, duruzsol, ha kell hörög, fokozza a hangulatot. 

am

A Coupe bebizonyította, hogy van a lóerőkön túl is élet, létezhetnek zöld sportautók, ha ez még éppen nem is az. A hétszáz kilométeres tesztút során átlagban 10 liter benzint evett száz kilométerenként, igaz, főként városi használatban, fagyos időben. 

Apám mindig ilyen autóról álmodott, persze nem pont erről, hanem valamelyik elődjéről. Kalandos élete során, ha nem vezetik tévútra, és nem törik kettébe a karrierje, akkor most ez lehetne a családi örökségem. Sajnálom, hogy neki nem adatott meg ez az élvezet, és én örülök, hogy 10 napig birtokolhattam a gépet. Ezt a tesztet apámnak ajánlom. 

Szépek a lámpák, keretnélküliek az ablakok, az oldalsó irányjelző érzékien elegáns, a tükrök izgalmasak, akárcsak a motorfedél kitüremkedései, vonzó az autó fara a porschés dupla széles kipufogókkal, a mesés 17 hüvelykes könnyűfém felnikkel. A fényszórók azonban kifogásolhatóak, sötétben, szürkületben nem lehet kilátni. 

Esti hangulat

Bíró Milán

Nem csak kívülről pofás az autó, csodák-csodája, belül is nagyot alkottak a koreai tervezők. Műanyag a belső, de letisztult, elegáns és vagányan retrós. Ilyen szép kerek műszereket csak Alfákban látni, klasszikus, krómozott analóg karikákban kapunk képet a nyomatékról, a pillanatnyi fogyasztásról és az akkumulátor feszültségéről. Haszontalan dolgok, de jó nézni őket. Este a beltér halvány kék neonfényben játszik, kicsit kraftwerkes a hangulat, és még a zenéről nem is beszéltem. Már az i30-asban is megfogott az USB-csatoló. Rutinosan itt is kerestem, hová dughatom a pendrive-omat. Könyöktámaszban nincs, kesztyűtartóban sincs, viszont a magnón ott árválkodik egy mini-USB lyuk. Kicsit káromkodok, hogy miért nem lehet egységesen csinálni, aztán a kesztyűtartóból kibukkant egy zacskó, benne az átalakítóval. Innentől csak a dob meg a basszus jelentette a kapcsolatot a külvilággal, a vezetés elemi élménye lefoglalta az agyhullámaimat. Annál is inkább, mert nem recsegett semmilyen műanyag a kocsiban menet közben. Az ajtónyitásnál azonban megcsapott a zörgő ajtófogantyú zaja, de ez csak távozásnál jelentkezik, a kocsikázást nem zavarja. 

A beltér sportos, ergonomikus, csak az egyen ázsiai bajuszkapcsolók rombolják a közízlést, meg a kormány, amely lehetett volna vaskosabb fogású és kisebb is. 

Bíró Milán

Hagyományos értelemben jól vezethető a Coupé, nincs benne ESP, nagy gáznál pörögnek a kerekek, a szervókormány nem vajpuha, rendesen kell tekerni, a hosszú tengelytáv miatt nem is egyszerű vele a parkolás. A váltó príma, manuális, a gázpedál, a fék hagyományos, bovdenes, olyan autós, olyan természetes az egész. A futóm rossz úton ráz, ahogy kell, autópályán biztonságosan ragad, hasmagassága 125 centi, ennek ellenére nem akadtam fel egyetlen padkán sem, igaz figyeltem. 

Motorja halovány, alig érezni benne az erőt, de elvisz mindenhová. Lámpánál ne próbálkozzunk, hagyjuk a másikat túrázni, legyintsünk, érezni fogják, hogy mi vagyunk a jobbak, csak nem állunk le akárkivel sztrítfájterezni. Nagy gázzal morog, viszont alig halad, de nem versenyezni kell vele, mindennapos használatra, városba, autópályára ideális. Akinek ez kevés, válassza a 2,7 literes V6-ost, 167 lóerővel és persze sokkal magasabb fogyasztással. A kívülállók úgysem gondolják róla, hogy izomszegény. A látványból ez nem derül ki, azt látják, hogy különleges ízlésünk van és halom pénzünk, mert nem látszik a Coupén, hogy a szegmens legolcsóbbja. Nem mondom, szívesen kipróbálnám vérpezsdítőbb motorral is, de cégautóként ezzel is megelégednék. 

am

A kéttónusú (szövet-bőr) Recaro ülések kiválóan tartanak, a be- és kiszállás körülményes. A vezetőoldalon nem panaszkodtam, beugrós módszerrel célt értem, de az anyósülésre behuppanók mind beverték előbb vagy utóbb a fejüket. A hátsó sorról inkább nem beszélnék, én magam nem is ültem be oda. Nem akartam a szájam ízét elrontani. Megtette a 10 éves fiam, aki a teszthét során végig panaszkodott, ülésmagasítóval belelógott a feje a hátsó szélvédőbe, ablakfűtést nem kapcsolhattam, amíg ott ült, mert leégett volna a haja vagy a sapkája. Egyszer mégis úgy adódott, hogy felnőttet is szállítani kellett hátul, hasonlóan szenvedett. Viszont a kupéformából adódóan sportkocsihoz képest nagy a csomagterünk, 312 literes csak az ablak vonaláig mérve. A csomagtartó lecsukása veszélyes művelet, még arabul is ráírták, hogy vigyázat: fejbe vágja az utast. 


B. Cs.