Ezekkel a tényekkel vezette be Tim Kaine, Virginia állam kormányzója azt a tavaly év végén tartott tudományos ötletbörzét, amelyre egy, a matematika speciális ágával foglalkozó magyar számítástechnikai cég is meghívót kapott.

"A hangyatársadalmak egyedenként egyszerű, bolyba rendeződve mégis bonyolult működésű világának logikáján alapuló úgynevezett ágensmodellekkel jól lehet szimulálni egy-egy komplex közlekedési helyzetet" - magyarázza módszerük lényegét Gulyás László, az élvonalbeli tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására (angol szakszóval: cutting edge-re) szakosodott budapesti Aitia Zrt. kutatási igazgatója. Az ágensprogramozásban nemzetközi szinten is úttörőnek számító, az egyik vonatkozó programnyelv alapjait kidolgozó Gulyás által javasolt (azóta Virginia állam 2007-es hivatalos akciótervébe is beemelt) újszerű megoldással a teher- és személyautók vezetőinek viselkedését lehet szimulálni. Egy olyan, a washingtoni agglomeráció úthálózatát magában foglaló számítógépes programról van szó, amelyben minden egyes úrvezetőt és kamionsofőrt (járműveikkel együtt) önálló programocskák képviselnek. Ezek az úgynevezett ágensek - akárcsak természetbeli archetípusaik: a hangyák - úgy vannak programozva, hogy bizonyos keretek között autonómok lehessenek. Maguk választhatnak az útvonal-lehetőségek közül, de akár szabálytalankodni is képesek, ráadásul döntéseiket befolyásolja a környezet, illetve a többi ágens viselkedése is, amihez alkalmazkodnak. E mesterséges világban nem csupán a sztrádahasználat körül bonyolódik az élet: az ágensek lakóhelyük elhelyezkedéséhez, családi szokásaikhoz, eltérő munka- és szabadidejükhöz igazodva kelnek útra. A nemrégen fejleszteni kezdett szimulátor előnye - a tervezők szerint -, hogy minden különösebb következmény nélkül ki lehet vele próbálni, vajon eltűnnek-e a közlekedési akadályok, avagy újabbak képződnek, ha egy-egy területet ipari parkká, szabadidős vagy épp bevásárlóközponttá alakítana a kormányzói akarat. Igaz, így is hónapokig tart, amíg kikísérleteznek egy "dugóhúzó" megoldást.

Az ötlet az 1980-as évek elejéről, az amerikai tudósfellegvár, a Massachusetts Institute of Technology egyik főgurujától, Rodney Brooks matematikaprofesszortól származik. Ő vetette fel: mi lenne, ha a nagy programokat számtalan, egyszerű műveletet végző, önálló darabra bontanák, és ezek együttműködése révén érnék el a kívánt célt? Az ötlet nyomán megszületett ágensprogramozás azonban nem lett mindenható. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy "nem feltétlenül produkálja az adott problémára létező legtökéletesebb matematikai megoldást, de adaptivitása (alkalmazkodóképessége) miatt az életben működő, az optimálishoz közeli eredményeket ad" - fogalmaz Gulyás. Ezért hasznos kiindulás a hangyatársadalom vizsgálata, mert itt a rendszer - az etológia jelenlegi állása szerint - önmagát szervezi, tehát nincs központi irányítás, az egyedek mégis tudják a dolgukat. Mi több, a hangyák rövid időn belül megoldják a felmerülő új problémákat is, például egy eltorlaszolt út megkerülését. A matematika számára azért is releváns a példa, mivel egyetlen hangya viszonylag keveset tud, tehát a lehetséges viselkedési formáit "könnyű" leírni formalizmusokkal (képletekkel), illetve a számítógépes szoftverek alapjait adó úgynevezett algoritmusokkal. Gulyás szerint a jól meghatározható pályán közlekedő autósok, kamionosok - és vezetési szokásaik - hasonlóan egyszerű programokkal modellezhetők, főként ha a kívánt viselkedési mintákon kívül a matematikában régóta használt bizonytalansági faktort (vagyis a valóság esetlegességeit reprezentálni képes véletlenszerűségi formalizmusokat) is bekódolják a rendszerbe. Az ágensektől remélte a tudományos közvélemény az 1990-es évek végén a mesterséges intelligencia mihamarabbi létrehozását, mára azonban kiderült, inkább csak arra jók, hogy sikeresen modellezzenek velük lehetséges tőzsdei folyamatokat, a politikai döntések hatásait vagy akár űrfelderítő robotok irányítás nélküli együttműködését.

VAJNA TAMÁS