Naponta átlagosan 100 ezerszer dobban

Szervezetünk origójáról, tüdőnk védőburkában dobogó szívünkről oly keveset tudunk, pedig szimbolikus és misztikus mivolta megérdemli, hogy kicsit jobban körül járjuk.

Nagyon korán, a magzati kor negyedik hetében kezd el dobogni, és meg sem áll életünk végéig. Nagyon kitartó és sokunkkal ellentétben igen szereti a monotonitást. Még szerencse, hiszen egy átlagos felnőtt szíve percenként 60-100 alkalommal húzódik össze. Ez naponta 86.000-144.000 szívdobbanást jelent, nyugalmi állapotban.

Egy igazi izompumpa, amely naponta annyit energiát termel, hogy egy kamionnal 32 km-re el lehetne jutni. Tehát szívünk egy napi energiájával el tudnánk utazni Budapestről a Dunakanyarig. Ugye milyen hihetetlen? És ha már számok, jöjjön a többi megdöbbentő adat is a szívünkről.

Szervezetünkben nagyjából 5 liter vér található, de mivel folyamatos a keringés, szívünk mégis naponta több mint 7570 liter folyadékot továbbít. Ekkora mennyiséggel közel 40 fürdőkádat lehetne megtölteni! Miközben mi szépen éljük az életünket, tesszük a dolgunkat, iskolába járunk, játszunk, sportolunk, szeretünk, veszekszünk, dolgozunk, gyereket nevelünk vagy épp földrészek között repülünk, addig a szív pumpáló funkciójával vérkeringésünk 75 billió (!) sejtünket látja el nap mint nap oxigénnel és tápanyagokkal.

Fantasztikusan jól megalkotott logisztika a szívé, ennek köszönhetően úgy hangolja össze a munkát, mint kevesen: a kisvérkörben a szív és a tüdő között áramlik a vér, a nagyvérkörön keresztül a szív a test többi részét látja el vérrel.

Mégis, néha összetörik

Szerelmi bánata szinte mindenkinek volt, és szinte mindannyian temettünk el szeretettünket már. Mindkettő igen komoly gyászmunka, nem véletlen, hogy ilyenkor azt mondjuk: összetört a szívünk. De vajon mi történik ilyenkor valójában ott mélyen, legbelül?  

Kutatások szerint egy közeli hozzátartozó elvesztése húszszorosára növeli a szívinfarktus kockázatát a következő harminc napban. Az extrém erős stressz, gyász vagy szerelmi csalódás során a szívet stresszhormonok árasztják el. Ez a hormonális hullám érösszehúzódást okoz, gátolja a szívszövet megfelelő vérellátását.

Ezért szívünk egy része átmenetileg megnagyobbodik és nem pumpálja megfelelően a vért, míg a többi része normális mértékű, vagy akár túlságosan erőteljes összehúzódásokat hajt végre, ami rövid távú, de súlyos szívizomproblémákhoz vezet. Ezt az állapotot kardiomiopátiának, közismertebb nevén „megtört szív szindrómának” nevezik. Vagy ahogy a köznyelvben mondják, „megszakad a szív”.

Különösen gyakran érintettek ebben azok a menopauza utáni nők, akik erős testi vagy érzelmi stresszt élnek meg valamilyen rendkívüli helyzetben. Riasztó, mert a szívizom funkciózavarának tünetei - súlyos légszomj és erős mellkasi fájdalom - nagyon hasonlítanak a szívinfarktus vagy a szívelégtelenség tüneteire, ám itt a fizikai jelzések idővel eltűnnek anélkül, hogy tartós következményekkel járnának.

A ❤ nem is hasonlít a szívünkre 

Gyerekként sokáig azt hisszük, mindenkiben gyönyörű tűzpiros szívforma dobog. Jogos, hiszen a kultúrában, - a népmesékben, művészeti ábrázolásokban, - de még a reklámokban, vagy akár a telefonos ikonokban is mindenhol ott mosolyognak ránk a piros „Valentin-szívek”.

Pedig a valóság nagyon más, szívünk formája tojásdad alakú, s leginkább a sertés szívére hasonlít nagyságban és kinézetben leginkább a miénkhez. Arra, hogy akkor miért ábrázoljuk máshogyan, többféle elmélet is létezik.

Az egyik legenda szerint az ókori fogamzásgátlásra alkalmas gyógynövényről, a csészekóró vagy óriás szilfium nevű virág leveléről mintázták. Egy másik elmélet szerint a szív a női melleket formázza, vagy a szeméremdombokat, sőt, a herezacskót is imitálhatják.

Az sincs kizárva, hogy mivel az egyház megtiltotta a középkori orvosoknak a boncolást, ókori szövegekre hagyatkozva próbálták a szív felépítését megrajzolni. A 14. században az itáliai Guido da Vigevano például olyan szíveket vázolt, melyek sokban emlékeztetnek az Arisztotelész által leírt szervre.

Mindenesetre szélesebben a 13. században terjedt el a piros ❤ forma, mint a szeretet szimbóluma, de már az ókorban is azt tartották, hogy a szívben keletkeznek az érzelmek, s a szívünk minden titkok tudója.    

Szív = érzelmek? 

Kérdés, hogy tényleg a szívünkben születnek-e, s valóban ott érezzük akár a pozitív, akár a negatív érzelmeket. Az emberiség sokáig azt gondolta, hogy összes érzelmünk központja, a lélek fészke a szív, ott lakik a szeretet, sőt, a harag, vagy a gyűlölet is.

Mikor 1967. december 3-án az amerikai Louis Washkansky 55 éves fogorvos mellkasába a világon először ültették be egy balesetben elhunyt 25 éves lány szívét, a páciens felesége ezt kérdezte: ugyanúgy tudsz majd szeretni engem ezután is? És igen, Louis ugyanúgy szerette a szívbeültetés után is élete párját.

Időközben a tudomány bebizonyította, hogy az érzelmek az agyból indulnak, viszont mégis létezik kétirányú kommunikáció az agy és a szív között. A Kaliforniai Egyetem tudósai például kimutatták, hogy a szerelmesek szívverése egymáshoz igazodik, amikor egymással szemben ülnek, és egymás szemébe néznek. Érdekes, hogy a nők szíve ilyenkor egyértelműen gyorsabban alkalmazkodik a szeretett férfi szívének ritmusához, mint fordítva. Hogy ez miért van így, nem világos, de ugye milyen menő, hogy a szerelmesek még a szívfrekvenciájukat is megosztják egymással?

 Az oldalon megjelent tartalom a Richter Gedeon Nyrt. támogatásával, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. Előállításában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.