Gázkereskedő-váltással sokat takaríthatnának meg a cégek, mégis kevesen élnek a lehetőséggel. Azzal viszont ritkán szól a fáma, hogy ez a megtakarítás mekkora lehet. Megkérdeztünk néhány vállalkozót, ők hogyan értékelik a kereskedőváltást és tényleg sikerült-e spórolniuk az energiaköltségeiken.
„A legnagyobb kiadásaink között a harmadik helyen állnak a rezsiköltségek” – mondta Bába József, a Príma Pék Kft. ügyvezetője. A dinamikusan növekvő pékséghálózat 2015-ben már 1,5 milliárd forintos árbevételt realizált, és bár még nincsenek hivatalos adatok, a vezető elárulta, hogy tavaly tovább tudták növelni a forgalmukat. „Sütés nélkül nem lesz kenyér, ezért nagyon nehéz spórolni az energián, nekünk mégis sikerült. A korábbi földgázkereskedőnk, a Tigáz piacról történő kivonulásával új kereskedőpartnert kerestünk és találtunk az ELMŰ-ÉMÁSZ Energiakereskedő Kft. személyében. Ez a váltás a budakalászi üzemnek 10-15 százalékos költségmegtakarítást jelentett éves szinten” – mondta az ügyvezető. Bába József szerint ez egyrészt a kínált feltételeknek, másrészt annak köszönhető, hogy folyamatosan törekednek a hatékonyság javítására, melyhez az energiakereskedőtől is segítséget kaptak.
Nem csak az ár a fontos
Bár kisebb, de mégis jelentős megtakarítást tudott elérni a Detki Keksz Édesipari Kft. is. „6-7 százalékot spórolunk az enegiakiadásokon a váltással” – mondja Koósa Péter a Detki Keksz projektmenedzsere. „Az áram kapcsán már kapcsolatban voltunk az ELMŰ-ÉMÁSZ Energiakereskedő Kft.-vel, így kézenfekvő megoldásnak tűnt a gázt is tőlük vásárolni. Persze mindig érdemes több ajánlatot is bekérni, de a döntésnél nem csak a molekulaárat (erről bővebben lásd keretes írásunkat – a szerk.) vesszük figyelembe. Fontos, hogy a kereskedő partnerként kezelje a céget és korrekt kapcsolat alakuljon ki.” A halmajugrai cég nagyon nehéz éven van túl Koósa Péter szerint, de így is 4,3 milliárd forintos árbevételt értek el és immár nyolcadik éve folyamatosan tudták növelni a forgalmukat.
Akár a felét is fizethetnék
A földgáz tőzsdei ára alapvetően határozza meg, hogy mennyit tudnak spórolni a cégek. Kevesen beszélnek azokról a kis cégekről, akik 20 m³/h kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással rendelkeznek. Ők – fogyasztásuk mennyiségét figyelembe véve – jogosultak az egyetemes szolgáltatásra, így a lakossághoz hasonlóan szabályozott áron kapják a gázt. Ugyanakkor lenne arra is lehetőségük, hogy kilépjenek a szabadpiacra, ahol olcsóbban is kaphatnák a gázt, hiszen a szabadpiaci résztvevők – az egyetemessel szemben – követik a tőzsdei ármozgást.
A 20-100 m³/h névleges mérő összteljesítményű fogyasztó – körülbelül 15 000 ilyen hely van az országban – egyharmada lehet jelenleg tudatos fogyasztó, azaz már kilépett a szabadpiacra. 2016-ban például hatalmasat nyertek a kereskedőt váltók. A szerződésekben szereplő (általában fix ár) 2016-ban 2300-2700 forint/GJ volt. Akik nem léptek ki a szabadpiacra, azok a cégek ennek a többszörösét, akár 5500 forint /GJ díjat is fizettek. Az előző gázév végén, azaz 2016 októberében a földgáz árak csökkenésével azonban olyan ajánlatot is kaphattak, ahol 1800-2000 forint/GJ volt az egységár.
Biztos partnerek
Mindkét cégvezető kiemelte, hogy számukra a megbízhatóság a legfontosabb szempont a kereskedő kiválasztásánál. Nem dőlnek be a piaci árhoz képest sokkal olcsóbb, kisebb szereplők kecsegtető ajánlatainak, mert egy csődeljárás vagy kivonulás évközben, akár éppen a leghajtósabb időszakban nagyon kellemetlen hónapokat hozhat. Ugyanis nem biztos, hogy év közben tud egy cég a szabadpiacon szerződést kötni.. A földgázpiac liberalizáció óta 129 kereskedő próbálkozott, de az elmúlt években számos szolgáltató tűnt el, vagy vonták vissza a kereskedői engedélyét. Jelenleg 44 kereskedő közül választhatnak a cégek. „Sajnos elég sokan trükköznek az apró betűkkel” – figyelmeztet Koósa Péter. „Nekünk sikerült egy olyan kapcsolattartót találnunk, akiben szakmailag és emberileg is megbízunk.” Mindkét cég esetében a tél a csúcsidőszak, nemcsak a fűtési szezon miatt, hanem az üzem szempontjából is. „Nyáron 15-20 százalékkal csökkentjük az üzem teljesítményét, ezzel együtt gázból is kevesebbet használunk” – mondja Bába József. „Számunkra kiemelkedően fontos volt, hogy az alacsonyabb termelésnél – amikor természetesen a bevételek is kisebbek – kevesebbet fizessünk. Ezt a szerződésben rögzíteni is tudtuk.”
Nem csak egyszerűen a gázt, mint terméket vesszük meg a kereskedőtől, a szerződésben (majd később a számlán) több tétel is szerepel. Az értékesített földgáz minőségében tulajdonképpen nem lehet eltérés (nincs olyan kereskedő, aki „jobb” gázt tudna eladni), ám az értékesítésben mégis lehet különbség. A legnagyobb rész azért természetesen a molekulaár (a számlán ezzel a tétellel a „Gázdíjként” fogunk találkozni), ami nagyjából a teljes költség 60 százaléka. Erre kevésbé van hatással az energiakereskedő, nincs is nagy különbség a kínált árakban, de a tőzsdei mozgások miatt évről-évre változnak. 16 százalék körül alakul az úgynevezett rendszerhasználati díj (RHD). Ezek alapvetően szabályozott árak, és a földgáz szállításának, elosztásának és tárolásának költségeit fedezik, de meglepő különbségek lehetnek az egyes kereskedők között. A fennmaradó közel 25 százalékos rész az adó jellegű tételből áll: az energiaadó, a földgázbiztonsági készletének finanszírozása és a 27 százalékos áfa is.