Az a legjobb dolog a nagy kiadókkal való üzletelésben, hogy elvisznek ebédelni – osztotta meg a személyes álláspontját 1990-ben Dave Grohl, az idén júniusban Budapesten koncertezett Foo Fighters alapító-frontembere. Az akkor még a Nirvana amerikai rockbanda dobosaként ismert Grohl ma már korántsem veszi félvállról a jogi ügyeket: teljes kontrollja van a lemezeik felett, és pontosan tudja, jogilag meddig mehet el a szerződéseik adta keretek között. Ha a szerződéskötések súlyát a Nirvana fennállása alatt is felismerték volna, akár meg tudták volna előzni a Nevermind albumuk megjelenését követően kipattant feszültséget is. A háromfős zenekar legendás tagja, Kurt Cobain ugyanis vitatni kezdte, miért egyenlő arányban részesednek a szerzői jogdíjakból – derül ki Martin James: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok című könyvéből. Cobain arra hivatkozott, hogy mivel ő írta a dalok 99 százalékát, őt az egyharmados fejenkénti jusstól jóval több illetné meg.

Hasonló helyzetbe pedig hazai zenekarok is könnyen kerülhetnek. Talán kevesen gondolják, de Magyarországon évente mintegy 18 ezer új dal születik – legalábbis az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület statisztikái szerint ez volt a nótatermelési mennyiség 2015-ben és 2016-ban is.

A Nirvana esetében sem éppen a sokat emlegetett apró betűs részek okozták a zenekaron belüli feszültséget, hanem a szerződés egyik legfontosabb eleme, azaz, hogy kinek mennyi jár. Mindez pedig azért merülhetett fel, mert a szerződéskötés alkalmával a zenekar tagjai nem törődtek azzal, hogy jogi értelemben mennyi időre is pecsételik meg a sorsukat, nem is számoltak előre, mennyi minden változhat. Például, hogy megőrül értük a világ és hirtelen milliomosok lesznek.

Sokan azt gondolják, ők biztosan okosabban szerződtek volna, mint a Nirvana. Ám ha ez igaz lenne, nem lennének tele a bíróságok vitás ügyekkel. Pont a fentiek elkerülése érdekében érdemes szakértőre bízni a szerződéses ügyeinket, vagyis ügyvédre vagy közjegyzőre. Azok a jogászok, akik napi szinten készítenek szerződéseket vagy foglalkoznak más jogügylettel, fel tudnak tenni olyan kérdéseket, amelyekre magunk sem gondolnánk. Felhívják a figyelmünket a szerződéssel vállalt kötelezettségeinkre, el is magyarázzák azokat. Továbbá a közjegyzőnek kötelessége a közjegyzői okiratot az elejétől a végéig szó szerint felolvasni. A felolvasás olyan garancia a szerződő feleknek, amelyet sokan teherként élnek meg. Pedig ez biztosítja, hogy ne írjunk alá olyan szerződést, ne vállaljunk olyan kötelezettséget, amelyet nem akarunk, vagy nem értünk. Ugyanakkor a felelősség a miénk: ha anélkül írjuk alá a szerződést, hogy jeleznénk a fenntartásainkat vagy kérdéseinket a közjegyzőnek, azzal félreérthetetlenül elvállaljuk a kötelezettségeket. Ám éppen ezért lehetünk nyugodtak a közjegyzőnél, hiszen a másik fél is annak tudatában írja alá a kontraktust, hogy „a szerződésnek a felek között törvényereje van”.

Azért is érdemes a közjegyzői okirat felolvasásakor résen lenni, mivel adott esetben a közjegyzői okirat közvetlenül, pereskedés nélkül végrehajtható, ha az egyik fél nem teljesíti az abban vállalt kötelezettségeit. A szerződő felek már ezzel is kifejezik a szerződéskötési szándékuk komolyságát, hiszen a legerősebb biztosítékot adják a velük szerződő partner kezébe arra az esetre, ha nem teljesítenének.

Kevesen tudják, de például a közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel a lehető legerősebb bizonyítékot is megszerezzük, mivel a közjegyzői okirat közokiratnak minősül, így a benne foglaltak sokkal nehezebben támadhatók, mint más alakisággal rendelkező szerződések. Arról nem is szólva, hogy több mint 80 országban végrehajthatóak a közjegyzői okiratban vállalt kötelezettségek.