HVG BrandLab: Már 2019-ben is jelentősen nőtt az internet valós idejű adatforgalma, illetve az interakciók száma, azonban még ezt a növekedést is elhalványította a koronavírus-járvány megjelenése. A kijárási korlátozások miatt ugyanis minden eddiginél többen használtak online eszközöket. Milyen mértékű terhelést jelentett ez a hazai internetes infrastruktúra számára?

 Kis Albert: A leghitelesebb adatokat, amit ezzel kapcsolatban látunk, a Budapest Internet Exchange, azaz a BIX statisztikái jelentik. Ami konkrét tény, hogy a járvány előtt a BIX-en kicserélt összforgalom napi csúcsa körülbelül 200 gigabit/másodperc körül alakult. Márciusban, amikor hazánkban is megjelent a járvány, és mindenki igyekezett átállni az online „életmódra”, a BIX forgalma elérte a mindenkori rekordját, 250 gigabit/másodperc körüli értékeket mutatva. Persze, az összes forgalom nem csak itt cserélődik ki, mivel a szolgáltatók egymás között is bonyolítanak forgalmat, de viszonyítási pontként, benchmarkként jól használható a BIX statisztikája, mert jól szemlélteti, hogy egy-két hét alatt mi zajlott le ezen a piacon, akár 25 százalékos adatforgalom-növekedést produkálva.

Szintén feltűnő, de ugyanakkor érthető volt a megrendelések sürgőssége. Alaphelyzetben van egy rendes implementációs ciklus, melynek keretében kollégáink egyeztetnek az ügyfelekkel, együtt felmérik, megtervezik, hogy mire van szükség, amit aztán mi megvalósítunk. Most minden ilyen esetben – leginkább az otthoni munkára való tömeges átállás, az ehhez szükséges sávszélesség-bővítéssel kapcsolatos feladatokra – csak pár nap állt rendelkezésre. El kell mondanom, le a kalappal a kollégáim előtt, sikerült minden megkeresésre a lehető leggyorsabban reagálnunk és kielégíteni a nagyszámban beérkező ügyféligényeket.

H. B.: A digitális oktatásra való átállás megmutatta, hogy bár IT-szempontból kezelhető az ilyen mértékű terhelési növekedés, de a felhasználók sokszor még nem igazán tudnak mit kezdeni az új helyzettel, eszközökkel. Ön szerint mikor kerülhet összhangba a technológiai oldal fejlettsége a felhasználók digitális ismereteivel?

Amit pedig mi, infokommunikációs szolgáltatóként a vállalati, illetve a nagykereskedelmi szegmensben érzékeltünk, hogy a járványhelyzet kialakulását követő két hétben nagyjából háromszor annyi sávszélesség-bővítési igény érkezett vállalati ügyfeleinktől, mint egy normál, átlagos időszakban.

K.A.: Bizonyára sok tanulságot le lehet vonni az elmúlt hónapokból a digitális átállás kapcsán, de az biztos, hogy annyi pozitív hozadéka volt a rendkívüli helyzetnek, hogy egy olyan fontos területen mint az oktatás, felgyorsultak bizonyos, korábban csak tervezgetett fejlesztések. Sok rugalmasságra volt szükség mind a tanárok, mind pedig a diákok és a szülők részéről, de egy esetleges őszi járványra még felkészültebbek lesznek, még gyorsabban tudnak majd reagálni a helyzetre, de az talán még fontosabb, hogy a normál hétköznapok oktatására is jó hatással lehet a digitális tapasztalatok megszerzése. Fontos megemlíteni, hogy ugyanez a KKV-szektor egyes szereplőire is vonatkozik, régóta tervezett fejlesztéseiket kellett napok alatt meglépniük, hogy működésük életképes maradjon.

Egyébként én is úgy látom, hogy a digitális eszközök rendelkezésre állásával gyakorlatilag nem volt probléma, és ehhez talán az is hozzájárult, hogy a szakma gyorsan mozdult. Mi magunk is részesei vagyunk annak az infokommunikációs cégeket tömörítő koalíciónak, amelynek tagvállalatai igyekeztek minél több digitális eszközt eljuttatni oda, ahol a legnagyobb szükség volt azokra.

H.B.: A koronavírus által megváltoztatott helyzetben, a jövőben sokkal nagyobb igény mutatkozik az online szolgáltatások iránt, az élet minden területén. A most meglévő infrastruktúra mennyire bírja ezt el, milyen jellegű fejlesztésekre lenne szükség azonnal, illetve közép és hosszú távon?

K.A.: Távközlési hálózataink nagyon jól vizsgáztak a járványhelyzetben, ami mutatja, hogy jól működik a tervezés, fejlesztés és monitorozás folyamata, tehát a jövővel kapcsolatos gondolkodás. Fontos szerepe volt a hálózat „talpon maradásában”, hogy a rendszert megfelelő tartalékokkal építettük ki, de már most tervezni kell a következő lépést, hogy a jövő kihívásainak is megfeleljünk.

Látni kell, hogy a távközlési szektorban akadnak olyan bővítések, amelyek pár nap vagy pár hét alatt véghezvihetőek, egy következő szintet képviselnek a pár hónap alatt kivitelezhető – általában a központi hálózati elemeket érintő projektek –, majd pedig az akár 1-2 évet is igénylő hálózati infrastrukturális fejlesztések következnek.

A járványhelyzet elején tapasztalt kapacitásbővétési igényeket a szolgáltatók viszonylag gyorsan le tudták reagálni, ez a terhelés nem roppantotta meg a hálózatokat.

A megváltozott felhasználói szokások és a végponti bővítések eredményeként megjelenő nagy kapacitásnövekedés azonban a szolgáltatók központjaiban lévő berendezések fejlesztését is szükségessé teszik. Ezen fejlesztések esetében, az adott helyzettől függően, akár több hónapos átfutásról beszélhetünk.

Amit biztosan tudunk, hogy a felhasznált sávszélesség a világon mindenhol nő, ez nem kérdés. Ahhoz viszont, hogy nagy sávszélességet érjünk el, optikai hálózatokra van szükség, máshogyan nem megy. Ráadásul egy olyan, „neutrális” optikai hálózatnak, amit más szolgáltatókkal is meg tudunk osztani, hatalmas értéke van. Azonban ez az egyik leginkább idő- és forrásigényes fejlesztés, ilyenkor 1-2 évre kell előre gondolkodni, és úgy fejleszteni, hogy egy akár 20-30 százalékos, hirtelen kapacitásnövekedés semmilyen hálózatot ne terheljen túl.

A broadband, azaz a szélessávú hálózati lefedettséget tekintve egyébként Magyarország az európai élvonalba tartozik, köszönhetően az elmúlt évek fejlesztéseinek. Az elmúlt hetekben publikált DESI jelentés (Digital Economy and Society Index), azaz az uniós tagállamok digitális gazdasági és társadalmi fejlettségi szintjeit összehasonlító táblázatok szerint is nagyon előkelő helyen szerepel a hazai infrastruktúra. Ezzel ellentétben viszont a magyarországi kis és középvállalkozások digitális felkészültségében még nagyon sok fejlődési lehetőség van. Ebben a szegmensben az új EU-s források felhasználása, és az olyan szolgáltatók, mint az Invitech tanácsai, megoldásai segíthetnek hosszabb távon a felzárkózásban.

H.B.: Bár a járvány első hullámán túl vagyunk, a szakemberek szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e második, hanem az, hogy mikor. Mit lehet kezdeni ezzel a változó világgal, ahol időnként hatalmas terhelésre számíthatnak az online szolgáltatók, időnként pedig lecsökken a kereslet, ahogy lazulnak a szigorú intézkedések?

K.A.: Távközlési szempontból megközelítve, erre a kérdésre szintén az előbbi választ tudnám adni, tehát az előzetes tervezés, a fejlesztés és a monitorozás kulcsfontosságú ezen a téren.

A hálózat kihasználtsága várhatóan nem fog jelentősen megváltozni egy esetleges második hullám idején, ahhoz képest, amit az elmúlt 4 hónapban tapasztaltunk, mivel akkor is nagyjából ugyanazok a szolgáltatások – digitális oktatás, távmunka, digitális ügyintézés, szórakoztató tartalomfogyasztás – pörögnek majd fel, újabb dolgok nemigen fognak ehhez csatlakozni. Az elmúlt hónapok tapasztalataiból pedig a szolgáltatók – ahogy mi is – bizonyára levonták a saját következtetéseiket, annak pedig mindenki örül, hogy a távközlési hálózat, az infrastruktúra nemhogy problémát okozott volna a járványhelyzetben, hanem a megoldást jelentette.

A távközlési hálózatokat érő terhelés szempontjából szerintem most már nem is elsősorban a következő járványra kell készülnünk, hanem a technológiai áttörésekre. Egy teljes mértékben kiépült 5G-hálózat ugyanis sokkal nagyobb terhelést fog eredményezni, mint az, hogy most a munkavállalók 70 százaléka home office-ból dolgozik, vagy hogy streaming-szolgáltatásokat vesz igénybe. Az új technológiák – mint az 5G, a WiFi 6 vagy WiFi 7 – érkezésével azonban egy-egy felhasználó, illetve adott esetben egy gép vagy egy szenzor nagyságrendekkel több adatot tud majd fel- vagy letölteni a hálózatból, nekünk pedig erre kell majd felkészülni.

H.B.: Hogyan látja a streaming-szolgáltatások egyre növekvő népszerűségét piaci, illetve technológiai szempontból? A járvány csúcsidejében a streaming-oldalak arra kényszerültek, hogy mesterségesen lerontsák a szolgáltatást, hiszen szinte mindenki otthon netflixezett. A jövőben hogyan lehet kezelni a hasonló helyzeteket úgy, hogy a létfontosságú szolgáltatások mellett a kényelmi megoldásokat is elbírja a hálózat?

K.A.: Az olyan lépéseket, mint például a streaming-korlátozások bevezetését, alapvetően inkább elővigyázatossági okok miatt kérték a hatóságok. Ez egy extrém helyzet volt, amelyben az volt cél, hogy az érintettek tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a távközlési hálózatok zavartalanul működjenek. A hazai és nemzetközi szolgáltatók pedig sikerrel vették ezt az akadályt.

Legyen szó világjárványról vagy bármilyen más extrém helyzetről, a távközlési rendszerekre, a széles sávú és nagy kapacitású internetszolgáltatásra alapvetően nagy szükség van, az ezt biztosító hálózatok folyamatos fejlesztése, bővítése pedig elengedhetetlen a társadalmi és gazdasági felzárkózáshoz. 

Nagyon nehéz pontosan meghatározni a várható adatmennyiséget és sávszélesség-igényt, illetve hogy a felhasználói szokások mennyiben fognak változni, de ez az iparág mindig is gyorsan változó és növekvő igényeket szolgált ki, és erre számítunk a jövőben is.

Az előbb már szóba került az 5G, ezzel kapcsolatban pedig el kell mondanom, hogy véleményem szerint az Invitech optikai hálózata és adatközponti infrastruktúrája az 5G-hez kapcsolódó rendszerarchitektúra fontos eleme lehet. Mi erre már 2-3 éve készülünk, és tesszük ezt azért, mert ahogy korábban is kitértem erre, meggyőződésünk, hogy ez az új technológia nagyságrendekkel nagyobb adatmennyiség-robbanást hoz magával, mint egy járvány, legyen annak egy, vagy akár több hulláma, és ezt megfelelő optikai hálózat nélkül nem lehet majd kezelni.