Az 1800-as évek végén a sípályákon még nem igazán volt külön síszerelés vagy bármilyen ahhoz kapcsolódó trend – ezt jól bizonyítja, hogy a lilienfeldi Mathias Zdarsky, az alpesi sísport ősatyja, a beszámolók szerint, síelés közben egyszerű kiskabátot viselt kalappal és nyakkendővel. A korabeli hölgyek pedig feltűnő fejfedőkben és selyemsálakkal szelték a hegyeket. A következő században azonban beindultak a dolgok...

Szoknya és nadrág

Az 1900-as évek elején a síelők számára már fontos volt, hogy könnyedén tudjanak rétegesen öltözni, mivel hamar rájöttek, hogy sokszor van szükségük egy-egy ruhadarab le- vagy felvételére a kimerítő sportolás közben. A rétegek ekkoriban hosszított fehérneműből álltak, harisnyából, zokniból, kesztyűkből, vízálló dzsekikből és nadrágból. Utóbbi kizárólag akkor, ha férfiakról volt szó.

A nők ekkoriban, mivel nadrágot nem húzhattak, kénytelenek voltak a gyapjúszoknyáknál maradni siklás közben is – méghozzá kizárólag a térdig érő modellnél, a jó meleg, buggyos térdnadrágok fölé húzva. A hölgyek emellett szívesen viseltek bundát is.

Az I. világháború hatásai

1920-ban már végre a nők is nadrágban élvezhették a száguldást a hegyeken. De csak a hegyeken! A nadrág viselése a hétköznapokban továbbra is botrányos húzásnak számított. Az egyszerű, kötött fejfedő esetükben nem változott, a férfiak viszont elkezdtek baseball-sapkához hasonló fejrevalót hordani, és divatba jöttek az alapvetően lapos darabok is. Vagyis a stílus változott, ám a fej védelme továbbra sem volt kifejezetten reflektorfényben.

A korszakra nagy hatással volt az I. világháború. 1920-ra, hasznosságuk miatt, a sípályákon megjelentek a földeken a férfiakat helyettesítő British Land Girls által viselt térdnadrágok és tunikák is. A férfiöltözéket gyártó cégek ugyancsak bátran merítettek inspirációt a férfi katonai ruhákból. Ennek köszönhetőek olyan apróságok megjelenései, mint a gombbal ellátott felső zsebek. Divatos kiegészítőknek számítottak a korszakban a kamáslik és a szőrmekalapok is.

Új stílus, új dzseki

A 30-as években a síszerelésekre nagy hatással volt a síelés technológiájának fejlődése. Hála a felvonóknak, többé nem kellett a lesiklást összekötni egy-egy hegyi túrával – a lankákon való csúszkálás viszont másfajta ruhákat igényelt. A buggyos fazont felváltották a testhez álló nadrágok, melyek jobban illettek az új sítechnikák gyakorlásához.

1936-ban az amerikai Eddie Bauer megalkotta az első libatollal bélelt dzsekit. Az újfajta kabát terjedésével elkezdődött a gyapjú dominanciájának csökkenése. Az amerikai fejlesztés megjelenése cseppet sem véletlen, hiszen az új osztrák lakosoknak hála Észak-Amerikában ekkor kezdett divatossá válni a síelés.

A háború innovációi a sípályák új anyagai

A II. világháború, hasonlóan az elsőhöz, ismét óriási hatást gyakorolt a sídivatra. A háború alatt a sportolás öröme a háttérbe szorult, ami egyrészt csökkentette a kínálatot, másrészt sok esetben a textilt sem arra használták fel, hogy szabadidős ruhákat gyártsanak belőle. A háború után viszont fontos fejlesztések következtek. A nehéz években a gyártóknak hadi célokból új anyagokat kellett kikísérletezniük, melyek megfelelőek voltak kültéri viseletre. Ekkoriban születtek meg olyan anyagok is, mint a szintetikus rostok és a polimer. Bár ezeket eredetileg a hegyekben állomásozó katonák számára fejlesztették ki, később természetesen hasznosak bizonyultak a síelők számára is. A nylon a stílusos darabok külsejére került, a szintetikus bélések pedig extra melegen tartották viselőjüket.

A női divat utat tör

1952-ben Maria Bogner Münchenben megalkotta a passzentos sínadrágot a nők részére, mely sokakat botránkoztatott meg azzal, hogy kiemelte a viselő alakját – főleg csípőjüket – síelés közben.

A testhezálló nylon nadrágok mellé ekkoriban kezdtek el a mozogni vágyók színes angóra gyapjúszövet pulóvereket viselni, amik természetesen otthon is jól mutattak. Az új generációs divatházak, mint a Balmain vagy a Pucci ekkoriban nagy erőkkel koncentráltak arra, hogy a tárgyalt ruhadarabok ne csak divatosak legyenek, hanem funkcionálisak is.

Az 50-es években a sídivatra már a sztárok is hatással voltak – Marilyn Monroe, Liz Taylor és Ingrid Bergman például víztaszító, sima anyagból készült széldzsekit és trapéznadrágot választottak a sípályán –, példájukat pedig sok más nő is követte. Bár a hideg ellen nem volt a legjobb opció, de ekkoriban szívesen kötötték a kiengedett anorákot a derék köré. Így jobban mutatott a norvégmintás gyapjúpulóver is.

Az ötvenes években született meg a spandex, az elasztomerikus anyag, mely más szintetikus anyagokkal vagy pamuttal vegyítve nemcsak jobban nyúlt, mint a nejlon, de gyorsabban is visszanyerte alakját.

Biztonság és pufidzseki

A 60-as évek hozták magukkal a síelés biztonságát – megjelentek a piacon a dupla lencséjű szemüvegek, melyek már nem párásodtak be, a cipők pedig hozzáerősíthetőkké váltak a sílécekhez, melyek rengeteg sérülést előztek meg. 1969-ben megjelentek a műanyagból öntött csizmák, felváltva a bőrből készülteket. A műanyag borításként más eszközökre is rákerült, így azok vízállóbbá váltak.

Emellett a sílécek is könnyebbek és erősebbek lettek, köszönhetően annak, hogy újabban üveggyapotból és epoxiból készültek.

Lezipzározható ujj, holdjáró csizmák és a Gore-Tex

A 70-es években egyre többfajta fazon és stílus jelent meg, köszönhetően annak, hogy egyre több márka szakosodott síruhák tervezésére is, köztük a Killy, a Lange és a Berghaus.

Az időszakban fontos volt a praktikusság: a síruhák elkezdtek egyre jobban hasonlítani az utcai viseletekhez, kényelmessé téve viseletüket – vagyis leginkább felvételüket és levételüket. Az ujjak lecipzárazhatókká váltak, ezzel pedig a nylonból készült sídzsekiket néhány egyszerű mozdulattal elegáns, sportos mellénnyé lehetett alakítani.

Népszerűek voltak – a fazonban szintén utcai nadrágokhoz hasonlító – a jóval fenék felett végződő nadrágok és a tollal bélelt dzsekik is. A ponchók és a köpenyek is megjelentek a pályákon, ahogy a „holdjáró” méretű csizmák is.

Divatba jöttek a nőiesebb darabok és új anyagok kerültek előtérbe: ilyen volt például a műszőrme, a vinyl és a fém, főként a kapucnis kabátokon. Nem volt ritka a testre simuló jet nadrág és a válltöméssel felturbózott denevérujjú kabát sem.

1976-ban jelent meg a pályákon a szuperkönnyű, vízálló Gore-Tex, és új korszakot nyitott a síelés divattörténetében. Az anyagot a Berghaus divatcég hozta létre, direkt síruhákhoz, ám azt később a piac többi szereplője is elkezdte használni.

Azok a bizonyos 80-as évek

Mit is lehet mondani a 80-as évekről? Hiszen minden szerelése önmagáért beszél. Technicolor színek, megdöbbentő összeállítások, absztrakt- és állatminták...  A sípályák sosem voltak még ilyen feltűnőek.

Az 1980-as években a logók feltüntetése különösen népszerűvé vált. A divat fontos, meghatározó jellemzője lett a síruházatok fejlődésének, és olyan nagy márkák próbálták a legfrissebb trendek szerint alakítani termékeiket, mint a Killy, Luhta, Head, Elho vagy az Ocean Pacific.

Az egydarabos ruhák a deréknál lecipzárazhatókká váltak, a kezes-lábasok pedig kihagyhatatlan szerelések lettek a pályán. Néhány megoldással pedig már nem csak a sípályákon találkozhattunk. A sínadrágokat és béléses dzsekiket az utca embere is viselte – a hegyi síparadicsomok helyett a betondzsungelekben.

A 90-es évek már nem hozott magával nagyobb forradalmat: inkább csak finomodott a stílus és persze a színek is valamivel visszafogottabbak lettek.

A józan millennium

A 2000-es években a színek finomodtak – olyannyira, hogy nagy teret nyertek maguknak a fekete és a fehér. Persze azért egy kis vadság ide is belefért: ekkoriban kezdtek el újra hódítani a metálos dzsekik – visszatérve a hetvenes évekből – és a visszatükröződő szemüvegek. A finomabb formák mellett jellemzőek lettek a buggyosabb, bővebb darabok. Napjainkban sem mondanak le a pufidzsekik hatalmukról, a nyolcvanas évek pedig ismét elkezdték aranykorukat élni bátor színeikkel és formáikkal. Emellett viszont a józan ész is megjelent: ismét fontosabbá vált, hogy a ruhák megfelelő vastagságúak legyenek és biztos védelmet nyújtsanak – akár annak a rovására, hogy mennyire mutatósak.

Óriási a verseny a márkák között. A snowboard és a különböző extrém sportok iránit megnövekedett érdeklődés továbbra is bátorítja a gyártókat abban, hogy fektessenek nagy hangsúlyt az innovációkra. Megjelentek a piacon a vízhatlan cipzárak, a levegőzsákocskákkal teli, felfújható dzsekik. Egyre fontosabbá válik a sapkák, sisakok használata és a testvédő páncélok beépítése a síruhákba – a hátvédők, a beépített deréktámaszok mind-mind a sport biztonságos űzését biztosítják. És persze a divat is fontos szereplő maradt: sorra születnek az új dizájnok, a bátor színösszeállítások és a minták.

 

Persze az is kérdés, hol síeljünk, ha már megvan a biztonságos, meleg és nem utolsó sorban divatos sífelszerelésünk. Például a mesébe illő osztrák hegyekben! A Dachstein fejedelmi déli fala és a Schladming-Tauern között egyedülálló téli csodavilág vár minket. Számos kiváló sípálya, modern felvonók, melyeken már a felmenetel is egyedülálló élmény a kilátásnak hála. Itt megannyi vendéglátóhely sorakozik, szintén elképesztő panorámával. A síelés mellett kipróbálhatjuk a sífutást, továbbá egy különleges dobójátékot a jégen, de akár hintón is megcsodálhatjuk a tájat, egy kis romantikát csempészve a téli üdülésbe. A festői Lech Zürsben használtak először síliftet Ausztriában, és innen származik az alpesi sísport négy olimpiai bajnoka is. Bár ma már nem falucska, hanem nemzetközi üdülőhely, báját sikerült megőriznie – máig olyan, mintha egy mesevilágban járnánk. Vagyis csúsznánk. A tiroli Seefeldben ugyancsak nosztalgikus hangulattal találkozhatunk. Bár egy klasszikus téli, síeléssel összekötött üdülésnél is örök élményeket szerezhetünk, megéri a Téli Parti vagy a Seefeldi Hófesztivál alkalmával meglátogatni a városkát, mikor is pezseg az élet és a sípályák mellett megannyi különleges program vár mindenkire, még izgalmasabbá és élményekkel telivé téve a kikapcsolódást.

A borítókép forrása: ÖNB Wenzel-Jelinek