A legtöbb szereplőm egyszer csak rájön, hogy a világ más, mint hitte – interjú Chuck Palahniukkal, a Harcosok klubja írójával

HVG: Azt mondta a Harcosok klubjáról, hogy nem is annyira regénynek tartja, inkább antológiának, amiben a barátai életét vette sorra. Fura barátai lehettek…

Chuck Palahniuk: Sok olyan barátom volt, akik nagyon is hasonló dolgokat műveltek, mint a Harcosok klubja szereplői. Ott voltak például azok, akik a Cacophony Society (Kakofónia Társaság) égisze alatt egész városokra kiterjedő, nagyszabású happeningekben vettek részt. Erről a társaságról mintáztam a regényben szereplő Project Mayhemet. A barátaim tényleg olyan dolgokat csináltak, amikről a regényben írtam.

HVG: A könyv és David Fincher 1999-es filmje máig képes vitákat kiváltani, gyakran felróják például, hogy a Fight Club az incelek bibliája, vagyis az olyan férfiak alapműve, akik nem képesek partnert találni sem a szexuális, sem a romantikus vágyaik megélésére. Nem érinti ez kínosan?

Ch. P.: Inkább azt tartom szomorúnak és kicsit frusztrálónak, hogy ezeknek a fiatal férfiaknak a média nem kínál olyan tartalmakat, amelyek inkább a javukat szolgálnák, ezek híján pedig olyan filmekre kattannak rá, mint a Harcosok klubja, a Mátrix vagy a Joker. Örülnék, ha több olyan film vagy könyv születne, szórakoztató művek, amelyekből ezek a férfiak segítséget meríthetnének. Ez mindenképpen jobb lenne, mint ha levegőnek néznénk őket.

HVG: Egyre több könyvet próbálnak eltávolítani az amerikai könyvtárakból, a Book Looks portál például listát is közöl a problémás művek kifogásolt kifejezéseiről. Megnéztem a Harcosok klubja bűnlajstromát: az oldal megszámolta benne a trágár szavakat, és ezek szerint a „shit” 26-szor, a „fuck” 22-szer, az „ass” 18-szor szerepel a regényében. Sok tiltólistán szerepel a műve?