Hárs Anna dramaturg, író: Fogalmam sincs, meddig lesznek még független társulatok. Meddig éri meg. Már rég elmentek a falig

HVG: Munkáiban többnyire mai témákat dolgoz fel. Ezúttal miért XX. századi traumára tekint vissza?

Hárs Anna: A színház akkor is jelen idejű, ha a darab a múltban vagy a jövőben játszódik. Mindenkit az érdekel, amit vonatkoztatni tud az életére vagy a körülötte lévő világra. A saját darabjaim azért játszódnak többnyire a mában, mert ezt a kort ismerem a legjobban. Ugyanakkor kifejezetten élveztem írni a nyolcvan évvel ezelőtt Budapesten és Szibériában játszódó Bálsójt. Egy egymástól elszakított értelmiségi házaspár levelezése adja a dráma gerincét. A szerelem, a vágyakozás, a bizonytalanság, a félelem, a harag, a tehetetlenség, ami áthatja a soraikat, és ez minden korban ismerős érzés. Schermann Márta színész-rendező régi alkotótársam kért fel a darab megírására; tőle származik a cím és az alapötlet: a férjet elhurcolják a Szovjetunióba kényszermunkára, Budapesten maradt feleségét pedig megerőszakolja és teherbe ejti egy szovjet katona. Mártát leginkább az elhallgatott női sorsok, a nők alig dokumentált ezerarcú kínlódása érdekelte. Engem főleg az, hogy a házaspár két tagját minden tekintetben egyenrangú félként helyezzem egymás mellé. A magyar történelmi narratíva hagyományosan férfiközpontú, pedig az csak a női változattal együtt érvényes. A történelem nem tények sora, hanem sok-sok történet egymás mellett. A Bálsój például egy brutális élethelyzetben is csodálatos szerelemről szól.

Hárs Anna

Fazekas István

HVG: A tábori körülmények leírása az előzetes kutatómunka tényein alapul?

H. A.: Ezek a levelek nem érhettek volna célba, nem engedte volna a cenzúra. De amit leírtam, az vagy megtörtént, vagy megtörténhetett volna valakivel. Nemcsak a tábori körülmények ábrázolása hiteles, hanem a háború utáni Budapesté is. A romjaiból újjászülető város, az észrevétlenül bontakozó diktatúra. A kutatómunka ilyenkor nem megúszható, ugyanakkor a történelmi háttér csak kulissza, ami persze meghatározza a szereplők mindennapjait, de engem az ember érdekel. Hőseim, Irén és Miklós szimbiotikus kapcsolatban éltek. Amikor elszakítják őket egymástól, meg kell tanulniuk a másik nélkül létezni. A leveleiken keresztül mutatom meg, hogyan próbálnak összekapaszkodni, melyikük milyen stratégiát választ, milyen áldozatokat hoz a kapcsolatukért; tetten érhető a férfi és a nő működésének különbözősége.

HVG: Hiteles a feleség beszámolójában az a Szent Johanna-előadás, amelyiket a közönség soraiból fiatalok antiszemita tombolása zavar meg?