Megnéztük: Tiborcz István csaknem minden második vállalkozása veszteséges

Aligha dicsérnék meg az École hoteliere de Lausanne magánegyetem kurzusain Orbán Ráhelt, hogyan lehetett egy eleve halálra ítélt üzleti tervvel luxusszállodát elindítani Magyarország olyan vidékén, amelyet a mai napig inkább a poros jelzővel illetnek. Pedig a kormányfő lánya nem kevés pénzből mesterdiplomázott a világ elitjébe tartozók között, majd hazajött, nyakába szakadt fél tucat szálloda – és szinte egyik sem jön ki a bevételeiből. Becsületére legyen mondva, hogy a kormánybarát sajtóban is elismerte: kezdetektől „érzékelni lehetett azt a patthelyzetet, hogy mi történik akkor, ha egyszerre két különböző szegmenst próbálunk kiszolgálni”, a luxusra vágyó magánutazókat és a rendezvényszervezőket. Az már a kormánykritikus sajtóból derült ki, hogy a kormányfői család nemhogy további befektetésekkel csinosította volna ki a Pest megyei kisvárost, hanem jöttükre még a turai önkormányzat mérsékelte a turisztikai bevételekre kivetett helyi adót.

Bár az elmúlt években több Tiborcz-érdekeltségbe is úgy öntötték a – nemegyszer állami – milliárdokat, mintha nem lenne holnap, a turain kívül is vannak beruházások, amelyek sehogy sem akarnak beindulni. Aggódni azért nem kell, a cégcsoport ékkövei annyi pénzt hoznak, aminek köszönhetően még évekig vagy akár évtizedekig is elketyeg a birodalom. A piaci logika ugyan valóban változtatást kíván, ha egy vállalkozás veszteségessé válik, Tiborczék döntése mégis furcsának tűnhet: az elmúlt 14 évben ugyanis sok minden igaz volt a nemzeti együttműködés rendszerére, de az pont nem, hogy a piac alakította volna a döntéseit. Inkább a fordítottja történt: birodalmak és milliárdosok nőttek ki a semmiből úgy, hogy nekik maguknak nem kellett sokat beletenniük.

Most viszont (egyelőre) senki nem dobott mentőövet, november elsején minden szállóvendégnek el kell hagynia a friss Michelin Guide által éppen a napokban ajánlott hotelt, és onnantól végleg megszűnik a szobafoglalás lehetősége. A kvázi bezárás viszont egy eddig evidensnek épp nem mondható kérdést is megnyitott: hány Tiborcz-vállalkozás lehet még hasonló helyzetben? Szükség lesz máshol is „finomhangolásra”? Mi zajlik a birodalom mélyrétegeiben? Hogy ezt megtudjuk, átnéztük a Tiborcz-közeli cégek tavalyi mérlegeit (és a veszteséges vállalkozásoknál visszamentünk még 4 évet). Összesen több mint 130 cégről van szó – a NER kormányra kerülése óta Tiborcz a BDPST Zrt.-n és leányvállalatain, valamint az alapkezelője által igazgatott magántőkealapokon keresztül ekkorára növelte a cégcsoportját. 2010-ben mindösszesen 8 vállalkozás volt a nevén, és majdnem mind az Elios elődjeként funkcionált. Ebből lett mára 135 cég, pont 127-tel több, mint akkor: mondhatni, szignifikáns a növekedés.