Tóta W. Árpád: Orbán érdektelen, a meccs egyre érdekesebb
Orbán feladata lett volna visszavenni a kezdeményezést, az ünnepet és a történelmet. Nem sikerült. Amit előadott, annak semmiféle értelme nincs a fideszes B középen kívül. És talán még bennük sem hagyott mély nyomot az a megfejtés, hogy korunk Kádár Jánosa Magyar Péter. Ami talán szerencse. Eddig úgy tudták, hogy korunk Kádár Jánosa Orbán Viktor. Azért szavaztak rá.
Egy fél ország várta izgatottan, ezt hogy oldja meg. Az ünnep előjátékaként egymás után tapostak a gereblyére az udvari bohócok. Mind megpróbálták kifocizni szögletre 1956-ot, megmagyarázni, hogy Ukrajna az más, hogy nekünk igazunk volt akkor is, meg most is, amikor a megadás mellett ágálunk.
Izzó, füstölgő égés lett belőle rendre. Álljon azért itt a nevük a szégyentáblán: Orbán Balázs, Kósa Lajos, Somkuti Bálint. Volt itt minden. Az egyik szerint mi 56-ban megtanultuk, hogy nem szabad védekezni. A másik azt mondja, mi a békét nyertük meg, nem a hepciáskodást. A harmadik meg kereken odavágja a szuverenitásvédelem bástyájáról: milyen jó, hogy nem segített nekünk senki!
Bizony nehéz feladvány ez. Az orosz állami törikönyvvel sem illik szembemenni, viszont a 301-es parcellát se fényes nappal kéne lehugyozni. Csupa ellentmondás, csupa történelmi nüansz.
De Orbán nem ijed meg ilyen értelmiségi kihívásoktól.