A halogatás korán túl nem csak hurrikánok várnak
Hiába a sok kiabálás, a világ, mint egyetlen jól megtermett Pató Pál, még mindig mintha tagadna. Jó ideje sokan és sokféleképpen igyekeznek eljuttatni a döntéshozókhoz: ha nem foglalkoznak a klímaválsággal, az attól még megtalál mindenkit. Ahogy a friss észak-amerikai extrém példák is mutatják, már rég meg is talált. A Boston Consulting Group (BCG) eheti hírlevelében nem csak adatokat mutat be, de a megoldási lehetőségeket is végigveszi.
Az elmúlt hetekben sajnálatosan sokat hallhattunk a Helenről és a Miltonról, két Észak-Amerikában pusztító hurrikánról. A BCG épp a Helen érkezése előtt pár nappal publikálta az „Itt az idő, hogy az USA befektessen az időjárási ellenállóképességbe” című tanulmányát.
Az elmúlt 15 évben az Egyesült Államokban csak az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események
1 600 milliárd dollárnál nagyobb költséget és hétezernél több halálesetet okoztak
az USA Nemzeti Környezetvédelmi Információs Központja szerint.
A közelmúlt európai és hazai hőhullámai, aszályai és áradásai után a következtetések sokkal szélesebb körben érvényesek és megfontolandóak, mint csak az USA-ban, ahol a környezeti változások és a szélsőséges időjárási események riasztó gyakorisággal fordulnak elő. A BCG szerint sok kormányzati szerv Amerikában és globálisan is még mindig csak most kezdi felismerni a kihívások nagyságát.
Nagy lassú reagálás
A kormányoknak többek között az lenne a feladata, hogy megvédje az embereket, a gazdaságot és a természeti erőforrásokat. A szélsőséges időjárási események életekbe kerülnek, egészségügyi kockázatoknak teszik ki a polgárokat, miközben megszakítják az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az egészségügy, az oktatás és a kommunikáció. Az emberek elveszíthetik munkahelyüket, vagy otthonuk, szülőföldjük elhagyására kényszerülhetnek.
A Michael hurrikán 2018-ban érte el a floridai Tyndall légibázist és katasztrofális károkat okozott az infrastruktúrában, és a repülőgépekben is. A bázis még folyamatban lévő újjáépítése a becslések szerint közel 5 milliárd dollárba kerül. Szintén 2018-ban, az észak-kaliforniai Camp Fire erdőtűz – az állam történetének leghalálosabb és legpusztítóbb eseménye – több mint 18 000 építményt semmisített meg és közel 16,5 milliárd dolláros kárt okozott.
A katasztrofális időjárási események és a környezeti változások a személyes tragédiák és az anyagi károk mellett létfontosságú természeti erőforrásokat tehetnek tönre, veszélyeztetve – többek között a turizmus alapját is képező – természeti értékeket.
Rövid távon a katasztrófák nyomában az újjáépítés és a javítások jelentik a költségeket. Hosszabb távon az ismétlődő hőhullámok, a hosszantartó aszályok, a soha nem látott viharok, vagy a tengerszint emelkedése a károk mellett már alapvető zavarokat okoznak a mindennapi életben, csökkentik a gazdaság termelékenységét, növelik a működési költségeket.
Mindemellett ezek a fenyegetések gyakran épp a társadalom legkiszolgáltatottabb és leghátrányosabb helyzetű tagjait – akiket nem lehet vádolni a helyzet kialakításával – sújtják aránytalanul.
Nagyon érdemes befektetés
A BCG szerint az amerikai közszféra nem áll még készen a szélsőséges időjárási események kezelésére. Valójában sok államnak és városnak egyáltalán nincs terve, bár a szövetségi ügynökségek általában legalább kezdeti stratégiákkal rendelkeznek. Sok esetben, ha léteznek is tervek, azok nem foglalkoznak a stratégiák gyakorlati megvalósításával, hiányzik a költségvetés, a működési ütemterv, vagy a kulcsfontosságú teljesítménymutatók.
A helyzetet nehezíti az ország öregedő infrastruktúrája mellett az is, hogy a fejlesztések tervezésekor és jóváhagyásakor nem veszik következetesen figyelembe a szélsőséges időjárást. A Fehér Ház Igazgatási és Költségvetési Hivatalának becslése szerint az éghajlati hatások 2100-ra évente kétezer milliárd dollárba kerülhetnek a szövetségi kormánynak.
A BCG egy 2023-as kutatása azt mutatta ki, hogy minden egyes, a katasztrófák megelőzésére, az alkalmazkodó-képesség növelésére fordított dollár a tőkeköltségek és az elveszett bevételek elkerülésével, valamint a működési költségek csökkentésével
legalább ötször, de egyes esetekben akár ötvenszer nagyobb megtakarítással jár,
miközben védi az érintettek életét, megélhetését és a közösségeket is.